Szerepcsere

21

| Heather

Úgy érzem a Sors gonosz mosolya ismét utolért, Harry Styles teljes élet nagyságban itt áll előttem, megforgatom íriszeim és igyekszem kikerülni, de karjával visszatart.

- Mégis mit akarsz még mindig? - dühöm sem leplezni sem fékezni nek akarom, ez a minimum azok után ahogy viselkedett velem és olyan bántó szavakat vágott a fejemhez.

- Nehogy azt hidd hogy bocsánatot kérni, csak időben szólok hogy többé ne keress, mert messze megyek innen, és nem jövök vissza! - szavai olyan kemények és ridegek. Smaragdzöld íriszeiben dühöt látok. Mégis mi jogon lenne rá dühös?

- Azt hiszem az egódat mái napig sem sikerült legyürnöd, ha te lennel az utolsó férfi a földön akkor sem fecsérelnék rád egyetlen másodpercet sem. Tudod miért? Mert egy olyan férfi vagy aki nyeregben érzi magát ha egy nő érzéseiről és lelki fájdalmairól megalázóan beszél, de tudd. Na és nem árt ha az eszedbe vésed. Fogsz te még nekem könyörögni sőt! Bármit megtennél azért hogy csak hozzám érhess, de a poklok poklát fogom veled megjárattatni egy másodperces figyelmemért. Ne feledd, nincs rosszabb egy megalázott és földbetiport nőnél, most pedig rabold más idejét és tégy meg egy szívességet.
Kerülj egy minimum öt méteres körzetben, ha egy miliméterrel is közelebb merészkedsz hozzám, megalázlak, de nem akárhogyan. Most pedig további szép napot Harry, bár nem lesz az, hisz boldogtalan vagy. Soha nem leszel boldog - szavaim talán egy kicsit elgondolkodtatták hisz lesütötte smaragdzöld íriszeit. Amilyen gyorsan csak tudok elfordulok tőle könnybe lábadt szemekkel, a mennyezet felé emelem fejem s néhány pislogás után már a könnycseppek sem akarják végig szántani orcám. Amit mondtam Harrynek azt talán nem volt helyén való, de egyrészt teljes mértékben az igazat mondtam. Másrészt komolyan gondoltam minden egyes szavam. Mégis megérintett az hogy elmegy innen és nem jön vissza, szóra akartam bírni mi okból megy el, de mégegyszer nem alázkodom meg előtte sőt most is lenézően bánt velem.

Tekintetem a kosár tartalma és a bevásárló lista között cikázni leellenőrzés végett, mindent sikerült beszereznem édesanyám keresésére igyekszem. Nem tart olyan sokáig mint gondoltam hisz körülbelül két percen belül a barátnője társaságában találom meg.

- Szia Heather! - Samantha és édesanyám még a gimnáziumból ismerik egymást, valóban kedves nő akit eddig maximum ötször láttam életem során.

- Szia Samantha! Hogy vagy?

- Köszönöm jól! Na és te? Úgy hallottam barátod is van aki nagyon helyes fiatalember!

- Nem értelek, kire is gondolsz pontosan? - van egy olyan érzésem hogy akire ő gondol az nem más mint..

- Harry, ha jól emlékszem. Gratulálok nektek! - széles mosollyal fejezi be mondandóját.

- Köszönöm Samantha igazán kedves tőled, de én és Harry nem vagyunk egy pár. Még a közelében sem voltunk. Most pedig megyek fizetni, megvárlak a kocsiban anyu. Örültem a találkozásnak Samantha - sietősen a kassza felé igyekszem ahol szerencsére nem kell sokat várnom míg sikeresen kifizetem a termékeket.

A nap további részében semmi érdekes sem történik, Angel a szomszéd kislánnyal játszik, a szüleim pedig átkísérték. Nagy nehezen ráveszem magam hogy kezdjek neki kitakarítani a szobámat, hisz már bőven ráfér. Az erkély ablakot teljesen kihajtom hogy teljesen átszellőzzön. A Nap sugarai kellemesen szűrődnek be a mostmár világos helyiségbe. Elsősorban az ágyneműt szedem le és cserélem ki, a szennyest pedig a padlóra dobom, úgyis lesz még ezen kívűl a mosógépbe való. Szépen letakarom az ágyat, ezek után a konyhából tisztítószereket keresgélek a polcok, és a tükrök letakarítása végett. A feleslegesnek tűnő tárgyakat az ágyam alatti dobozban helyezem el, ezek leginkább dísztárgyak amelyekből már régen kinőttem. A tükröt és az ablakokat a megfelelő tisztítószerrel törlöm le. Mindezek elvégzése után marad a porszívózás és a felmosás. Mivel az időjárás is nekem kedvez így a padló felszáradása sem telik sok időbe. Körülbelül két órát vett igénybe a napomból, így a maradék időt leginkább magamra szeretném fordítani. Nagy vívódás után A Csókfülke mellett döntök, hiába, romantikus személyiség vagyok. Sajnos a Harryvel kapcsolatos dolgok is ezt mutatták. Szerencsére már nem az életem része, így könnyebb lesz rajta túllépnem, nincs szükségem megalázásokra főleg tőle, de mit tegyek ha még még mindig fülig szerelmes vagyok belé?

Az óra fél négyet mutat, szemeim szinte égnek és fogalmam sincs merre lehet fejjel. Általában végig alszom az éjszakákat kivéve ha valami fontos esemény fog történni a következő nap folyamán. Lassan de biztosan felülök az ágyban, a telefonom főgombját benyomva meglepődve veszem észre hogy július tizedike van, hát persze. Ma érkezik a felvételi értesítő!

Szemeim szinte azonnal kipattannak és az álmosság sem érzékelhető rajtam, bár felesleges ez az idegesség hisz biztosan nem jár hajnali fél négykor egyetlen postás sem. Így sajnos kénytelen vagyok egész nap tűkön ülni a levél miatt. Lábam a mellkasomhoz húzom s csak nézek ki a feiemből, jelen pillanatban csak ennyihez van kedvem. Gondolkodom az életemen, vajon jó ember vagyok? Próbáltam mindig a legkedvesebb énem kihozni magamból és tisztelettudóan bánni, beszélni az emberekkel. Segíteni nekik a nehéz időszakokban, mellettük állni minden ok nélkül hogy ne érezzék magukat egyedül, és végül aki egyedül maradt az én vagyok. Természetesen a családom mindennél fontosabb, és a barátim, de mintha hiányozna valami. Valami amiért izgatottan kelnék fel reggelente és készülödnék, válogatnám melyik ruha áll jobban, a hajam bénábbnál bénább pózokban próbálgatni a tükör előtt.

A falióra lassan kilencóràt mutat, én pedig öt percenként az erkély ablakban ellenőrzöm a postás eljövetelét, egyenlőre sikertelenül. Mivel tegnap kitakarítottam itthon, így ma teljesen szabad vagyok. Az ágyam letakarva díszeleg, a televízióm pedig halkan szól, éppenséggel egy romantikus filmet játszanak. A házban pedig csönd uralkodik, tegnap mihelyst Angel hazaért lefürdött és azonnal ágyba bújt, nem kellett sok idő mire elalszik.

Azt hiszem ma én is ugyanígy fogok járni, nem vagyok hozzászokva a fél négyes keléshez, na meg persze az egész napos izgatottsághoz. Végül nehezen, de elszakadok az ablaktól és ránézek a családomra. Angel szobájába benyitok, a lány békésen alszik és nyakig be van takarózva. A szüleim szobájából pedig halk beszélgetés szűrödik ki.

- Találkoztam Harryvel, tudod Heather barátjával - kezdi édesanyám. - azt mondta hogy Glasglowba kell mennie, nem tervez visszajönni mert semmi sem köti ide. - hát persze mi is kötné ide? A sok kihasznált lány?

- Sajnálom, hisz olyan rendes fiúnak tűnt és Heather boldog volt. Majd kicsattant mikor együtt voltak, és Harryn is látszott hogy kedveli a lányunkat. - ohh mindössze azért hogy az ágyába csalogasson. Ezért képes valaki lehozni a csillagokat is.

- Igen az volt. Talán majd egyszer ismét találkoznak!

Halkan ellépek az ajtótól a pulthoz érve kezeimmel megtámasztom magam. Most tényleg nem hazudott, nem jön vissza. Ebben a pillanatban csalódottságot, haragot és fájdalmat érzek. Megrázom a fejem és próbálok ezen a viszonzatlan szerelmen túllépni, hisz mást nem tehetek. Ismételten a felvételis lap jut eszembe, ami talán már a postaláda alján csücsül. Összedem magam és a bejárati ajtót tárom ki magam előtt, a postakocsi most kanyarodik ki az utcánkból. Szívem a torkomban dobog, lever a víz és valami furcsa csoda folytán hihetetlen mennyiségű adrenalin halmozódik fel bennem, mint a golyó úgy indulok meg a láda felé. Felhajtom a láda ajtaját és ott van az a levél. Óvatosan bontom ki a jövőmet meghatározó borítékot.

Örömmel értesítjük hogy felvételt nyert iskolánkba, gratulálunk!

|| sziasztok! Ne haragudjatok hogy több mint egy hónapot kellett erre várnotok de a nyakamon a vizsga és most minden erőmmel arra tanulok és mivel végzős vagyok rengeteget kell tanulnom online és bent az iskolában is. Ígérem igyekszem a részekkel amennyire tudok, de a türelmeteket kérem. Vigyázzatok magatokra, szeretlek titeket!❤