Lando Norris fanfiction
Azt mondják idővel átrendeződnek az értékrendjei az embernek. Juliette Océane Morin megjárta ezt a rögös utat, és rá kellett jönnie, hogy hiába rúgta fel az életét valakiért, az egész akár, mint mikor...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mosolyogva figyelem, ahogy Lando mindenféle finomsággal látja el a lovaim. A vacsora után, ami elég érdekesre sikeredett, nálunk aludt, ma pedig kijöttünk a lovaimhoz. A tegnapi nap során végig meglehetősen feszült volt a hangulat és Lando-nak mindenféle égetően hülye kérdésre válaszolnia kellett. Nem volt semmi balhé, semmi kiborulás, a családom nagyon is tartja magát mindenféle előkelő szokáshoz, így megőrizték a hidegvérüket.
Lando halk vihogása ránt vissza a tegnapi nap emlékéből, mikor épp Queen-nel játszadozik. Ugyan ma nem került sor a kancára, hiszen nem akartam, hogy Lando fél napot fagyoskodjon a lovardában azért inkább csak Loui-ra ültem fel. Ő az egyetlen, aki életveszélyessé válik egy huzamosabb pihenő után. Kihagyhatatlan volt viszont, hogy ne adjunk finomságot a másik két lovamnak is. Így állnuk most Queen boxa előtt és kicsit irigykedve figyelem, hogy a szeszélyes kanca oda meg vissza van Lando-ért. Tipikus nő létére Lando azonnal leveszi a lábáról és aranyosan bújik hozzá. Bár a másik kát pasi nem igazán van oda Lando-ért, de Queen valami csoda folytán azonnal behódol a fiú előtt.
- Nagyon szeret téged - dőlök neki a boxsor falának és úgy figyelem, ahogy Queen lehunyt szemmel hagyja, hogy Lando a homlokát vakargassa. - Szerintem jobban is, mint engem.
- Legalább ő - néz rám Lando. Szemeiben azonnal észreveszem, hogy nem csak a lovam lett levéve a lábáról, hanem ő is. - A másik két lovad inkább csak a kaja miatt jött a közelembe.
- Pasik, megérzik, hogy vetélytárs vagy - kuncogok halkan. Az idő annyira nem kellemes, de ez az istállóban kicsit se érződik, így hosszú időt töltünk a lovainknál.
Ugyan a pszichológus rengeteg segít megérteni mi folyik bennem és mit kell tennem a változásért, de két dolog sokkal többet tesz értem, mint azt bárki is gondolná. A lovaim, amelyek társaim minden nehézségben és a motiváció, amit adnak nekem jutatott el Lando-ig. Lando pedig meggyújtotta a gyertyát a sötétben és bevilágította sötét elmémet minden mozzanatával. Most pedig, hogy egyesülni látom a kettőt melegséggel tölt el. A boldogság, amit okoznak nekem leírhatatlan.
- Örülök, hogy kijössz velük - lépek közelebb és én is megsimogatom a szürke lovacskám. - Sok ember nem szereti őket. És igen tudom, hogy ott van Flo, de attól még nem feltétlen kell ilyen jól kijönnöd velük.
- Ha nem szeretném őket akkor is kijönnék veled - hagyja abba a simogatást, amit Queen egy nem túl kedves tekintettel kommentál. - Neked ez az életed szerves része, mint nekem a versenyzés.
Kicsit összeszorul a gyomrom, mikor ezt mondja. Valóban igaza van és teljes mértékben elfogadom a sportját, de meglehetősen átalakul majd az életünk, mikor Lando elkezd újra versenyezni. Az év jelentős részében meglehetősen távol lesz tőlem, de valahol tudtam, hogy ez ezzel fog járni. Egy pillanatig se gondolkodom abban, hogy esetleg ne támogassam az álmaiban, még ha ez azzal is jár, hogy az év kétharmad részében egyedül kelek és fekszek. Ami talán nagyobb kihívás elé állít az az, hogy bármennyire is biztonságos ma már ez a sport, nagy balesetek ettől előfordulnak. Talán mindkettőnk sportja olyan, hogy soha nem fog abba a kategóriába tartozni, ami nem jár semmi jelentős kockázattal. Az én életem egy másik személyiségre van utalva, az övé pedig a technikára, ami az autóját hajtja. Na meg persze azokra a pilótatársaira, akikkel egy pályán köröz.
- Örülök, hogy egyikünk életében se akad komolyabb gondot a másik sportja - csukom be Queen ajtaját. Lando az öltözőben kezet mos majd megindulunk a kocsi felé.
Lando-nak bűnözni támad kedve a lovarda után, így rövid időn belül egy meki parkolójában találjuk magunkat, ahol Lando aprólékosan felsorolja nekem mit vegyek neki. Természetesen jó barát módjára egy köteg pénzt a kezembe nyom, hogy nehogy már én fizessem. Ebből ugyan alakul egy kis vita köztünk, de végül megbeszéljük, hogy fele-fele arányban álljuk a kajánkat. Annak köszönhetően pedig, hogy kevesen voltak bent, öt perccel később már kifelé is sétálok két nagy zacskó kajával és az üdítőinkkel. Maga a kínzás, hogy ameddig egy nyugodt pakolót nem találunk ne egyek semmit. Egy jó negyed óra múlva, pedig egy elég nyugodt környéken áll meg Lando, de az autót hagyja járni a fűtés miatt.
- Mennyit kell ezért majd edzened? - kérdezem kuncogva, mikor Lando jó ízűen hümmög egyet az első harapása után.
- Megéri - hunyja le a szemeit, mint aki minden pillanatát ki akarja használni a finomságnak. - Még van egy kis időm a szezon kezdetéig, addig meg egy csomószor ledolgozom.
- Akkor megnyugodtam - mosolyodom el a válaszán. Nem mintha nagyon nagy darab srác lenne, de tudom, hogy fontos figyelniük minden apróságra.
- Hogy állsz a pszichológussal? Segít? - halkítja le a zenét, amit a kocsiban szól.
Egy pillanatig csak bámulok a szemébe. Végig kell gondolnom a válaszom. Vajon az elmúlt pár alkalom változtatott valamin? Vajon a pszichológus segítségével jutottam el idéáig vagy amúgy is sikerült volna?
- Szerintem segít. Mármint, hogy is mondjam - szürcsölök egyet a kólámból és kicsit elpirulok. - Itt vagy te is és ez elég sok mindent ad nekem. Ő leginkább abban segít, hogy megértsem mi folyik le bennem és miért érzem azt, amit. Megérteni segít az egészet. Te pedig inkább boldoggá teszel.
- Boldoggá teszlek? - kúszik öntelt vigyor az arcára. - Ezt igazán megtisztelő hallani, mesélj még.
- Ugyan már, elég nagy az egod - nyúlok át az ő felére és meglököm a karját. - Még fényezzem is?
- Ez a barátnő dolga, nem? - mikor kimondja mindketten nevetésben törünk ki. - Amúgy örülök, ha jobban vagy. Nem bántani akarlak, de pár hete nagyon aggódtam érted, nem voltál valami jó állapotban.
Nem akarom áltatni magam, igaza van. Már így pár hét után is látom mennyire padlón voltam. Túl hosszú ideig üldöztek a gondolataim ahhoz, hogy a végén már teljesen becsavarodjak tőlük. Kemény beszélgetéseken estem át és rá kellett jönnöm, hogy rossz irányba néztem egészen ideáig. Ahogy viszont, segítséggel ugyan, de rájöttem is a helyzet, az egész úgy csapott arcon, mint kisgyereket a felé hajított hógolyó.
- Sokat köszönhetek neked - fogom meg Lando kezét. - Az egész tőled kezdődött. Még a nyáron. Rá kellett döbbennem, hogy te valahogy jobban átlátsz rajtam - rá kell döbbenem, hogy lassacskán egy éve ismerem Lando-t.
- Be kell vallanom, azon az estén, amikor az én fürdőmben sírtál eléggé megleptél - simít egyet az ujjaival a kezemen. - Az egész olyan volt, mintha nem is te lennél. Azon az estén nem azt láttam, mint mindenki más és ez kíváncsivá tett. Amikor elmeséltem egy-két barátomnak teljesen hülyének neveztek, amiért segíteni akartam neked. Kicsit felszínesen ítéltek meg. Persze ma már nincs semmi bajuk veled, de tudod akkor még más volt a helyzet. De kitartottam és teljes mértékben megérte.
Kevés igazán tökéletes pillanat van az ember életében, és sokszor csak akkor jövünk rá mennyire is jó ad adott pillanat, mikor már elmúlt. Én viszont érzem már most, hogy ez egy olyan pillanat, amire tisztán fogok emlékezni meglehet örökké. A zenére, ami betölti az autót, Lando szemeire, arcára, amik engem fürkésznek és arra, hogy mennyire is szerelmes vagyok belé.
~
A rendszeresséf annyira elkerül engem, mint szegény George Russell-t a pontok. Kicsit szétcsúsztak a dolgaim, és emiatt hatalmas csúszásba kerültem. Ne haragudjatok!
Ami viszont annyira nem egy jó dolog, hogy ez a fejezet után már csak két teljes rész van hátra. Hihetetlen, hogy ennyire közel a vége.
De addig is köszönöm a sok olvasást, legyen szép hetetek!
