Lacuna (Yoongi ff/werewolf)

🌘41.rész🌒

Nia pov.:

Megilletődve feküdtem a vizsgálóasztalon. Yoongi a kezemet fogta és sírt. Én csak meredten bámultam tovább a monitort és a két fekete pontot, amik a babáim. A babáink. Yoongi letörölte a könnyeit, és a kezemre csókolt, amit eddig szorongatott.
- Nos, a babák jól vannak. Kicsit gyorsabban fejlődnek, mint az átlagos babák. Ezért fáj a hasa. Kell a hely nekik, és gyorsabban tágul az anyaméhe, mint más omegáknak. Nem kell ettől megijedni. Ez a fájdalom egy-két napon belül elmúlik. Aggodalomra semmi ok. A következő napokban pihenjen többet. Mozogni nyugodtan lehet, sőt ajánlott is, de semmiféleképpen se erőltesse túl magát. Ha bármi kérdésük lenne keressenek nyugodtan. - mondta a doki.
- Köszönjük szépen! - rázott kezet Yoongi az orvossal.

Yoongi egy papírtörlőt vett a kezébe, és letörölte a gélt a hasamról. Megpuszilta a hasam két oldalát, majd begombolta a nadrágomat és visszahúzta a pólót a hasamra. Felemelt karjaiba és elindult velem a lakrészébe.
- Tudok járni. - mondtam neki kuncogva.
- Tudom. De most vigyáznod kell magatokra. Pihenned kell. Ellenkezést nem fogadok el! - mormogta a hajamba.

Fejemet mellkasának döntöttem, és nagyokat szippantottam fahéj illatából. Vajon a babáknak milyen illata lesz? Fiúk lesznek vagy lányok? Vagy egy fiú és egy lány? Olyan jó lenne tudni! Meglepett, hogy a babák gyorsabban növekednek az átlaghoz képest. Úgy tudtam, hogy az ikrek lassabban fejlődnek, mint az átlag babák. Remélem, hogy nem lesz ebből baj. Ikrek. Folyamatosan egy gondolat motoszkál a fejemben, de Yoonginak még nem mondtam. Vajon ő is gondolt már rá? Yoongi a lakrészébe ért velem, és egyből letett az ágyra, majd be is takart. Felnevettem a tettén.
- Nem haldoklok. Csak terhes vagyok. - mondtam neki kacagva, miközben felültem az ágyon.
- De ikrekkel. Fel tudod ezt fogni? Nem egy, hanem kettő babánk lesz. Annyira boldog vagyok!
- Én is. De egy dolog bánt. A Lacuna...

Yoongi mellém ült az ágyra és átölelt. Homlokon csókolt, és a hátamat simogatta.
- Tudom. Én is gondoltam erre. Mind a két gyermekünk Lacuna lesz. Hihetetlen. De emiatt egy cseppet se aggódj. Megvédelek titeket. Mindentől és mindenkitől. Viszont ne mondjuk el senkinek, hogy ikrek lesznek. Elég, ha csak egy babáról tudnak.
- Tudom. Tudom, hogy így lesz. Bízom benned.
- Ennek örülök. - mondta, miközben megcsókolt. - Kérsz enni vagy inni?
- Nem, köszönöm.

Yoongi az ölébe vont, és így ültünk egymást ölelve. Egyik kezével a derekamat ölelte, a másikkal a hasamat simogatta. Szinte bebújtam nyakhajlatába, és úgy szimatoltam fahéj illatát.
- Miért van az, hogy állandóan a nyakamat szagolgatod? - kérdezte kuncogva.
- Zavar? - hajoltam el tőle.
- Nem, dehogyis. Szeretem. Csak kérdeztem.
- Mert megnyugtat, és biztonságérzetet ad.
- Félsz? - kérdezte aggódva.
- Nem igazán. Nyilván feszült vagyok egy kicsit a babák miatt, de erre jó az illatod.
- Kösz, legalább az illatom jó valamire. Hát ennek igazán örülök. - mondta morogva.
- Ne már Yoongi! Te kérdezted, hogy miért szagolgatlak!
- Csak viccelek, nyugi. - mondta aggódva.
- Tudom. - nevettem ki az aggódó alfát.
- Ne húzd az agyamat. Így is aggódok eleget.
- Ne haragudj, nem akartalak még jobban stresszelni. - simogattam alfám arcát.
- Dehogy stresszelsz. Annyira. - pimaszkodott velem az alfa.
- Jól van. - duzzogtam tettetve.
- Na, Nia! Csak vicceltem! Ne haragudj. Nem akartalak megbántani.

Nem bírtam tovább tettetni a faarcot. Annyira jót nevettem rajta, hogy még a könnyem is kicsordult. Az alfa csak rosszallóan nézett rám.
- Ártatlan, védtelen omega, ugye? Egyszer már eljátszottad. Akkor megúsztad, most nem fogod. - súgta a fülembe.

Összevissza csókolgatott. Az arcomtól kezdve a hasamig mindenhol. Nevetve próbáltam tiltakozni, de persze nem sikerült. Kezemmel próbáltam takarni az arcomat kevés sikerrel.
- Így jár az, aki szemtelenkedik velem. - mondta az alfám.
- Azt hittem, hogy ennél erősebb vagy. Hogy sokkal több kínzási módszered van. - szemtelenkedtem az alfával.
- Ne bízd el magad! Van más is a tarsolyomban. Na várj csak!

Elengedett, és pólóját levette. Felsóhajtottam, amikor megláttam izmos hasfalát. A nyál is összefutott a számban. Megnyaltam ajkaimat, amit ő is észrevett. Kajánul elmosolyodott.
- Ezt te csak szeretnéd. De mivel vigyáznod kell, ezért sajnos ez nem történhet meg. Sajnálom.
- Ne már! Ne csináld ezt velem! - néztem rá könyörgően. - Csak egy picit. Ici picit.
- Nem! - vigyorgott rám, miközben tovább vetkőzött. Már csak egy alsó nadrág volt rajta, ami eléggé feszült.
- Nem kényelmetlen az alsód? - kérdeztem, miközben beharaptam az alsó ajkamat.
- Sajnos de, de akkor sem lehet. - letérdelt az ágyra és lassan elkezdett felém mászni. Láttam, hogy megcsillan a szemében a vágy. Hát jó. Ha játszani akarsz Min Yoongi, akkor legyen! Én benne vagyok! Felhúztam a térdeimet, és elfordítottam a fejemet, mintha megsértődtem volna. Az arcomra csókolt, de én próbáltam tudomást se venni róla.
- Elvitte a cica a nyelvedet? - nyalt végig arcomon. - Az előbb még akartad.
- Az az előbb volt. De most már nem. - mondtam duzzogva.
- Na, kicsim! - bújt hozzám bűnbánóan. Én gonoszul kihasználtam az alkalmat, és ráugorva magam alá fordítottam. Meglepődött tettemen. Ráültem csípőjére, és lassan mozogni kezdtem. Nehézkesen vette a levegőt, és becsukta a szemét. Teste megfeszült, és ágyéka még jobban lüktetett. Csípőmre fogott, és próbált leállítani.
- Elégh! - sóhajtotta.
- Te azt csak szeretnéd. - hajoltam le hozzá, miközben suttogtam a fülébe, és meg is haraptam az említett testrészt, mire felmorrant. Gonoszul az állára csókoltam, és leszálltam róla. Azonnal felült, és értetlenül nézett rám.
- Ne már! Nem hagyhatsz csak így itt! Állok, mint a cövek! - értetlenkedett alfám.
- Te mondtad, hogy vigyázni kell ránk! - simítottam a hasamra, miközben rá mosolyogtam.
- Ezért még megbüntetlek! Gyere csak vissza! Majd én megmutatom neked, hogyan kell bánnod velem!
- Igen?