Repülni és zuhanni (✓)

55.

-Csá, haver- köszönt Dominik az ajtóban. Láthatóan már most legurított jó pár sört, de most nincs jogom megszólni őt emiatt, hiszen születésnapja van. Különben is számítottam rá, hogy ma talán én leszek az egyetlen józan, de nem érdekel. Azért hívtam ide Borit, hogy jól szórakozzon és nem azért, hogy nézze, ahogy lerészegedem. Arra semmi szükség. Azért mondtam neki, hogy jöjjön el, hogy kicsit közelebb kerüljön hozzám, hiszen tudom, hogy nem mondok el neki elég dolgot. Gondoltam ez egy jó alkalom arra, hogy megismerjen. És persze reméltem, hogy a mai nap arra is lehetőséget ad neki, hogy kicsit felengedjen. Tudom, hogy nagyon más körülmények között nőttünk fel, de a mai napig nem értem, Bori miért olyan gátlásos. Nem értem miért nem teszi legalább néha azt amihez kedve van. Én mindig is olyan voltam, aki a szívét követte. Vagy legalábbis igyekeztem, hiszen sok esetben közbeszólt az élet.

-Digo!- pattan fel az egyik lány a kanapéról, amint a nappaliba érünk. Azonnal a nyakamba ugrik, mit sem törődve, hogy Bori szorosan mellettem áll és a kezemet fogja.- Hiányoztál- suttogja a fülembe. Óvatosan  megpróbálom ellökni magamtól, de ő csak még szorosabban fonja körém a karjait. A neve azt hiszem Nóra. De az is lehet, hogy Dóra. Vagy talán Flóra. Már nem tudom pontosan. Már vagy egy fél év is eltelt azóta, hogy utoljára láttam. Innen nem messze az egyik utca sarkán találkoztam vele. Meglátta, ahogy drogot adok el és ő is venni akart. Emlékszem rá, hogy a sminke teljesen le volt folyva, a ruhái pedig alig takartak valamit. Nagyon szántam őt. Pár dollár volt nála csak, amivel még ki sem tudott volna fizetni, szóval megmondtam neki, ha akarja akkor inkább mondja el, mi a baja. Ezután rögtön sírva fakadt. Nem tudtam mit tegyek szóval végig hallgattam és haza kísértem. Kiderült, hogy a környéken lakik. Persze, utána felhívott magához, és a többi már csak úgy magától megtörtént.

-Dóra, szállj már le Digóról- jelenik meg Norbi is a szobában két sörrel a kezében. Csupán négyen lakunk ebben a lakásban. Dominik, Norbi, Peti és én, és hogy őszinte legyek mindig is Norbi volt a kedvencem a lakótársaim közül. Pontosan tudja mikor kell megszólalnia vagy éppen befognia a száját. Ennek a a remek tulajdonságának köszönhetően pedig mindig vele volt a  legkevesebb gondom. Soha nem hangoskodik miután lefekszem aludni, és akkor sem szól egy szót sem, ha reggel korán lelépek. 

-Jól nézel ki- mosolyog ráma lány, akinek a neve úgy tűnik Dóra.

-Mi? Itt van Digo?- hallom a kiabálást a konyha felől. Már csak ez hiányzott! Még több csaj! Amikor elmondtam Borinak, hogy nem ő lesz az egyetlen lány, úgy éreztem, hogy jócskán megkönnyebbült, de ahogy most egy pillanatra felé fordulok, azt látom a szemében, hogy nagyon kellemetlenül érzi magát. Tudom, hogy nem erre számított. Neki nem a nőcsábász drog díler Diego kell. Neki az a srác kell aki törődik vele, kedves hozzá, és harcol érte. -Apám, te még szexibb vagy, mint mikor utoljára láttalak!- lép hozzám Tifani. Rá nagyon is jól emlékszem. Meghívott egy italra, amikor abba a sztriptíz bárba tévedtem, ahol ő dolgozik.

-Szia Tifi, te is jól nézel ki- mosolyodom el. Emlékszem, hogy egy pár hónappal ezelőtt még oda voltam az olyan lányokért mint ő. Hosszú barna haj, csillogó körmök és kivágott ruhák. Mégis az a legjobb az egészben, hogy Bori egyáltalán nem hasonlít az ilyen lányokra. Nem, ő rettentően más. Ő igazi. Neki vannak gondolatai, álmai, és nem csak a pénz meg  a szórakozás érdekli. Neki nincs megcsináltatva a körme, vagy a mellei, nincs meghosszabbítva  a haja. Ő valós. Okos, kedves és gyönyörű. Nem is értem, hogyan kaphattam meg őt. Semmi értelme az egésznek. Nem illünk össze. Egyáltalán nem.- És hadd mutassam be a barátnőmet, Borit.

-Hello- szólal meg mellettem Bori, mire hirtelen mindenki elhallgat. Minden szempár rászegeződik, amitől biztos vagyok benne, hogy nagyon kellemetlenül érzi magát. Tudom, hogy utálja a feltűnést. Ezért is nem hord harsány színű ruhákat, legalábbis egyszer ezt mondta. Persze, én csak nevettem rajta. Hiszen ő egy annyira különleges lány. 

-Elvárom mindenkitől, hogy rendes legyen vele, mert nem akarom ma senkinek sem szétrúgni a seggét- teszem hozzá, mire Norbi halkan felnevet, ezzel megszakítva a feszült csendet.

-Haver, hogy szedtél össze egy ilyen csinos és aranyos csajt?- kérdezi, mire mindenki hangos nevetésben tör ki. Legszívesebben megmondanám neki, hogy igazából fogalmam sincs hogyan történt, de inkább csak hallgatok. Nem akarom megosztani azt a hosszú és rögös utat, amelyen végig mentünk idáig Borival, mert ha elmondanám, talán az összes srác bele bolondulna. Hiszen ki tudna ellenállni,  egy ilyen észbontóan jó csajnak, mint ő?

-Milyen szép szőke hajad van. Ez természetes?- lép közelebb hozzá Tifi, aki Dórával együtt pillanatok alatt letámadja a kérdéseivel.

-Szabolcs már megjött?- kérdezem Norbit, aki válaszul hevesen bólogat és a konyha felé terel. Szabolcs, a legjobb barátom ott ül az asztalnál és Petivel beszélget. Igaz ő nem bokszoló, de elég sokat lóg velünk. A suliból ismerjük egymást. Sokat segített az első évemben, amikor még nyelvi nehézségeim voltak. 

-Jó, hogy itt vagy- köszönök neki. Én hívtam meg őt ide, és nagyon hálás vagyok, hogy eljött, mivel reménykedtem benne, hogy mond rólam majd néhány szép szót a barátnőmnek. Szabi nagyon sok mindent tud rólam. Többet mint mások, és abban bízok, hogy ha megkérem rá, akkor beavatja majd Borit néhány részletbe. Legalább ő, ha már én nem.
-Kössz, de tudod, hogy nem hagynék ki egy alkalmat sem az ivászatra. Főleg, ha ingyen van- jegyzi meg. És tudom, hogy igazat mond. Csak meg kellett említenem a piát és rögtön azt kérdezte, mikor és hol.- Amúgy hova rejtetted a barátnődet? Most már illene hivatalosan is bemutatnod minket egymásnak.

-Persze, gyere- mondom és éppen visszaindulok vele a nappaliba, amikor Dominik jön szembe velünk egy csajjal, akivel eddig még nem is találkoztam.

-Jó a bulim, ha?- kérdezi. A beszéde gyors. Jóval gyorsabb a szokottnál.- Ritkán van ilyen fasza összejövetel itt, mi? Máskor is tarthatnánk ilyen összeröffenést- magyarázza, majd hangos nevetésbe kezd. 

-Ja, én is jövök majd. Szóljatok nekem is- hadarja az ismeretlen lány. Bassza meg! Ez nem okés. Dominik nem ilyen. Ő nem így beszél, és bármennyire is idióta, értelmetlenül még ő sem szokott nevetni. Gáz van, és még véletlenül sem akarom, hogy ebben az állapotukban találkozzon Bori ezzel a két emberrel. Nem ezért van itt, nem kellene ilyesmit látnia.

-Menj előre Szabi!- kiáltok oda a barátomnak, aki már néhány lépéssel előttem jár, és türelmetlenül várakozik. Végül csak bólint és folytatja az utat a nappaliba. Amint eltűnt a láthatárról Dominik felé fordulok.- Mi a faszt szedtetek be?- szegezem neki a kérdést, bár válaszolnia sem kell, hiszen elég csupán pár másodperc,hogy magamtól is rájöjjek. A vörös szemből, a vihogásból, és a pörgős beszédből nem nehéz kikövetkeztetni.- Füveztetek?

-Ja, egy elszívtunk egy pár adagot, és apám nagyon fasza cuccaid vannak ám.

-Hogy mi?- szakítom félbe az önfeledt szövegelését.- De hát én nem adtam neked.

-Nem, de találtunk egy táskádban egy pár érdekes zacskót- magyarázza a lány, aki láthatóan nagyon jól érzi magát. 

-Mi a szart kerestetek a táskámban?- ordítok. Utálom, ha valaki a cuccaimhoz nyúl, most meg azt hallom, hogy turkáltak a táskámban? Nem hiszek a fülemnek! Direkt nem említettem sohasem  a lakótársaimnak, hogy mivel üzletelek, ezen kívül, amikor kérdezősködni kezdtek csak annyit mondtam, hogy nem az ő dolguk. Sosem adtam el nekik. Erre most Dominik elkezd kutakodni? Mi ütött belé?

-Hát Gina és én csak bementünk a szobádba szórakozni, amikor belerúgtam a táskádba, az kiborult, ezek meg ott voltak benne. Gondoltuk nem gáz, ha néhányat kipróbálunk. Nincs harag, ugye, tesó?- válaszolja Dominik. Még hogy nincs harag. Baromira mérges vagyok! És ki a fene ez a Gina? Miért épp az én szobámba mentek be?

-Seggfej vagy- mondom Dominiknak, miközben már emelem is a jobb kezem, és lekeverek neki egy hatalmasat.