𝙑𝙖𝙡𝙚𝙣𝙩𝙞𝙣𝙚 [𝙇𝙖𝙣𝙙𝙤 𝙉𝙤𝙧𝙧𝙞𝙨 𝙛𝙛] Befejezett

prologue

"Megígéred hogy eljössz Eli?"

"Megígérem Lance"

Amikor ez a beszélgetés megtörtént még nem tudtam hogy mire készülök és hogy mekkora cirkusz fog rám várni az elkövetkezendő évben.

Bedobtam az utolsó cuccaimat a böröndbe majd becsuktam a fedelét. Gyorsan megnéztem hogy elraktam e a telefontöltőt a táskámba majd szépen lecipeltem a böröndöt a lépcsőn aminek az alján ott várt rám a bátyám.

"Készen állsz egy izgalmas évre? Ez az utolsó esély hogy meggondold magadat. Utána nincs visszaút."

"Készen állok Lance, megígértem. Csak induljunk gyorsan mert már nagyon várom hogy elkezdődjön"

Ez volt az utolsó mondat mielőtt beültem volna a testvérem autojába amivel elmentünk a reptérre.
Az út nem volt hosszú, csupán néhány percbe tellett amíg elértük és leparkoltunk.
A nehéz bőröndöt Lance segített kiszedni a csomagtartóból és már meg is indultunk.

"Nézd hugi, ott vannak egy páran!" mondta Lance majd hirtelen elkezdett húzni egy kisebb csapat ember felé akik ezek szerint a munkatársai voltak. Az arcukon egytől egyig mosoly ült ami egy cseppet megnyugtatott.

"Srácok ő itt a hugom Eleanora. Legyetek kedvesek vele, ebben az évben végig velünk lesz. Eleanora, ők itt a barátaim és munkatársaim, név szerint George Russell, Pierre Gasly, Charles Leclerc, Carlos Sainz és Max Verstappen."

"Szia" köszöntek egyszerre. Nagyon boldoggá tett hogy ilyen jól fogadtak, őszintén féltem az első reakcióktól de kellemeset csalódtam. A beszélgetésből annyit tudtam kivenni hogy még várunk valakit és csak utána szállunk fel a Bahrainba tartó repülőbe.

"Lance, amíg várunk elmegyek mosdóba" válaszúl csak egy bólintást kaptam és már indultam is a repülőtér mosdója felé. Miután végeztem és megmostam a kezemet, kiléptem az útra ahol szinte rögtön fellökött valaki.

"Úristen bocsánat, annyira siettem hogy nem is figyeltem." kezdett rögtön bocsánatot kérni a fiú. Átlaghoz képest egy kicsit alacsony volt eszméletlen szép szemekkel.

"Semmi baj, nem történt semmi" válaszoltam mire elmormolt egy köszönömöt és továbbszaladt. A fejemet rázva indultam tovább a repülő felé ahol nagy meglepés ért.

Lance mellett ugyanis az idegen állt aki fellökött. Amint meglátott kitágultak a szemei majd egy halvány mosoly jelent meg az arcán.

"Na vérge, azt hittem már ez után az idióta után még rád is kell várnunk. Eleanora ő itt Lando Norris, Norris, ő itt a hugom. Van különösebb ok amiért így néztek egymásra?"

"Hát az úgy volt..." kezdett bele Lando a rövid de annál vicceseb sztoriba. Miután mindenki kinevette magát az ügyetlenségünkön elkezdtunk felszállni a repülőre.