𝙼𝚘𝚜𝚘𝚕𝚢𝚘𝚍𝚛𝚊 𝚟á𝚐𝚢𝚘𝚖

30.

Hálás voltam az életnek, hogy egy olyan embert mint te, életembe lökött.

A tényt, hogy láthattam azt az édes mosolyívet, 'mi tied volt, imádtam.

Függője lettem a mosolyodnak.

Az ajakív amiről ódákat zengtek, mi csak egy legenda volt a városbelieknek, tapasztalhattam.

Imádtam ahogy apró majd egyre szélesebbre húztad párnáid, megformázva egy apróbb majd nagyobb mosolyt.

Imádtam, hogy ilyenkor néztél rám.

Szeretetteljes tavasz.

Ez volt az a mondat, a két szó, amivel jellemezhettem lényed.

Hiába láttam milliószor, mindig is így lesz.

Mindig a mosolyodra vágyom.

Vége