I Wanna be yours//H.S//

F I F T Y - T H R E E

-Hol császkálsz este?-kérdezte a nevelőm.
-Csak az egyik barátnőmnek segítek,sajnálom csak gondja van.
-Rendben,csak tudnom kell.-bólintott.
Bólintottam én is és tovább mentem.
Az iskolában sokszor lettem rosszul de kibírom.
Este újra ott voltam ahol lennem kellett...
Sokan itt nem hordanak parókát vagy ilyesmi,de én nem akarok felismerhető lenni senki számára.
Ma már más pompázatban festettem,de legbelül ugyanaz voltam aki mindig.
Rosszul voltam azoktól a férfiaktól akik miközben én kisétáltam az öltözőből úgy bámultak,mint egy darab húsra.
Bár éppen csak egy árucikk voltam a számukra amit bámulni kell.
A tánc közben mindig éreztem az égető szempárokat de egy jobban égetett bármelyiknél.
Az irányba néztem de már nem láttam ott senkit.
Lehet csak képzelgek,de mióta az a srác rámpillantott olyan szinten,hogy azzal egyszerre kioltódtak a fények...kicsit rettegek.
Akár az ördög,árnyékban követ.
Ezért is "álcázom" magam.A kinti világban nem ismerne rám.
Max a mozgásomból,ha táncolnék...azt felismerné.
A számom végén levonultam,egyenesen mentem volna az öltözőbe,ha oldalról nem láttam volna ugyanazt a férfi alakot.Oda pillantottam,arc vonásai kivehetetlenek voltak.Csak a magas alakját láttam és éreztem ahogy a tekintete folyamatosan engem bámul.
Sosem beszéltem vendégekkel,ez nem a dolgom.De a bámulása az örületbe kergetett.
Felé kezdtem sétálni de könnyen ment ki az ajtón.
A fejem megráztam majd újra az öltöző felé vettem volna az irányt,ha az egyik férfi nem húzott volna le az ölébe.
-Sajnálom én táncos vagyok és nem több.-próbáltam felállni de erősebb volt.
-Ugyan cica szórakozzunk,nagyon szexi vagy.
-Tudom,de velem nem azórakozhataz.-toltam volna el de ismét nem sikerült.
-A kisasszony szólt,hogy eressze el.-a hangtól megrendültem.Ez ugyanaz a fiú aki tegnap is itt volt.A telefonozós...a figyelőm.
-Ki vagy te,hogy megszabd ezt?
-A legrosszabb rémálmod.-a férfit a nyakától fogva húzta fel,így én el tudtam iszkolni.Egy pillantást sem tudtam vetni a megmentőmre.Ijedtségemben még egy köszit se tudtam neki mondani.
Az öltözőben megkönnyebbülten sóhajtottam.
Leszedtem magamról minden maskarát és az öltöző hátsó bejáratán távoztam.
Kinnt a friss levegő azonnal megcsapott.Végre kinnt és nem bennt.
Haza indultam de ismét úgy éreztem,hogy követ valaki de nem akartam megfordulni.Sietősebb léptekkel indultam haza.

-Jól vagy?-kérdezte Harry már hatodjára egy óra alatt.
-Jól szívem,miért kérded ennyiszer?
-Csak érdekel,hogy jól vagy.
-Jól vagyok,te?
-Megvagyok,van egy tervem.Elmehetnénk...mondjuk...valahova.
-Hova?-kuncogtam fel.-Nem szívesen megyek most bárhova is.Tudod...még vérzek.
-Ohh tényleg.Akkor majd a hétvégére kitalálunk valamit.
-Jólvan.-suttogtam.-Veled szívesen megyek bárhova.
-Tudom.-kuncogott fel.-Olyan furcsát álmodtam.
-Mit édesem?
-Talán te voltál az vagy nem tudom,szerintem te voltál az,megismerem az alakod meg az anyajegyeid.Mintha egy klubban lettünk volna,de csak te voltál ott meg én.-halkan nevetni kezdtem mire furán nézett rám.
-Bocsánat,én csak nekem volt hasonló álmom veled.De ezek csak kellemes álmok egyike,ha te ott lettél volna akkor nem féltem volna annyit sokszor.
-Mitől féltél?
-Nem emlékszek rá.Emlékszek a klubbos estéimre,de nagyon nem emlékszek már dolgokra.
-Ne aggódj,annyi cuccot szívtam 18 évesen,hogy nekem is kimaradt az életemből pár hónap,vagy év.-röhögött hangosabban.
-Olyan hülye vagy!-adtam neki egy nagy csókot amitől azonnal elvigyorodott.
-De te szereted,ha ilyen hülye vagyok.
-Imádom.-kacsintottam rá.
-Na milyen kis merész lettél hirtelen.-tette egyik kezét a combomra és simogatni kezdte azt.
-Jólvan bébi,itt van a kis pajtás is.
-Igen alszik anya hatalmas szívén.-vigyorodott el.
-Harold...de úgy igazán!
-Jó!Bocsánat na.-nevetett tovább amitől nekem is kellett.-Nem leszek perverz,ha itt van az öcskös ne aggódj.De úgyis alszik.
-Tudom.-húztam a nyakamhoz.Átölelt minket így együtt.
-Egyébként 18-19 éves voltam,mikor volt egy komoly fej sérülésem.Aznap felvoltam dúlva,anyával veszekedtünk valamin...de nem tudom min.Sosem mondja el.A lényeg,hogy minden kimaradt ami az előtte való pár hónapban történt.-motyogta a nyakamba.
-Ez szörnyű kicsim.Nekem is volt egy hasonló esetem de nem rémlik.-nevettem fel.
-Két szerencsétlen.-csókolt meg.
-Hát bizony.-néztem fel a szemébe.Furán méregetett engem.
-Em...megtennéd,hogy kisminkeled magad?
-Hogy mi?-kezdtem nevetni hangosan.-Harry nemrég vetéltem el a babát te meg komolyan azt mondod,hogy csúnya vagyok smink nélkül?????
-Mi?Dehogy!Figyelj,annyira furcsa érzésem van.Csak kérlek.Sminkeld magad ki.Mintha a klubba lennél.Így vagy a legszebb,én csak valamire kíváncsi vagyok.
-Jó legyen.-ültem fel óvatosan.Lehámoztam magamról a babát és az apjára tettem.Ki sminketem magamat úgy ahogy akarta,általában mindig így sminkeltem magam ott. Sóhajtottam majd a szobába mentem vissza.A szeme kitágult és csak bámult.
-Harreh...
-Em annyira...mintha...-A kezeivel végig simított az arcomon.Olyan hirtelen láttam őt...csak a fiatalabbik őt...

-Olyan gyönyörű vagy.-simított végig az arcomon.Mosolyogva döntöttem a homlokom az neki.Nem is hiszi,hogy mennyit jelent nekem....

Szép estét mindenkinek!💗