I Wanna be yours//H.S//

F I F T Y - F O U R

Welcome to the final show

"Take me back 'cause I wanna stay"
"Take me back to the night we met"

A nap lassan keledezett a házak sorai közt.Az erkélyen ülve néztem a pillanatot.A gyönyörű nap felkeltét.
Zavart már ez a sok ház,a mozgó élet és egyéb vele járója.A legjobb lenne,ha elköltöznénk.Egy olyan helyre ahol több a fa és több a rét is.Hátra néztem.Harry az ágyban a párnámat ölelve aludt a hasán.Lassan besétáltam és a hátára másztam.
Szorosan öleltem át életem legnagyobb értelmét.Éreztem ahogy közben furán remeg.Lehet rosszat álmodik.
-Bébi.-suttogtam a fülébe miközben kitűrtem egy-két hajtincset az arcából.Szempillája megrebbent és lassan kinyitotta a szemét.-Mi a baj?Rosszat álmodtál?-megfordult alattam és a szemeit dörzsölte.
-Szeretlek.-húzott le és átölelt.Szorosan öleltem .
-Én is szeretlek életem!-ültem fel és néztem a szemébe.Láttam,hogy van valami amiről beszélni akar.De mi az?Tudom,hogy van valami...
-Mi a baj?-suttogtam.
-Semmi.-rázta a fejét és a szemét törölgette.
-Harry.Van valami?
-Van.De.Nem akarok most róla beszélni.Csak...sajnálom,hogy elmentem.
-Nem egészen értelek.-ráztam a fejem.
-Megérted majd...most beszélnem kell az anyámmal.-kelt fel hirtelen.
-Harry,kérlek...
-Em,életem.-nézett rám és megfogta a kezem.-Szeretlek!Csak valamit meg kell tennem.Mert szét vet az ideg...te vagy az első!Az utolsó!Az örök.Sosem hagylak magadra!-suttogta mire elmosolyodtam.Az ágyra álltam és szorosan átöleltem.
-Szeretlek.Menj,de siess haza.
-Sietek,ígérem.Aztán...költözzünk el innen,elegem van ebből a városból.
-Pont erre gondoltam én is.-mosolyogtam.
Hagytam,hogy elmenjen.Addig a kis gömböcöm szobájába mentem és a hátát kezdtem simogatni.
-Reggelizel anyával?-mosolyogtam rá.Lassan nyitogatta a szemét és közben bólogatott.-Jólvan.-kis kezeit felém nyújtotta.Kiemeltem az ágyból és kicipeltem a konyhába.
Kettesben reggeliztünk.Olyan békés és nyugodt egy állapot...Reggeli után olvasgattam Will meg mellettem játszott.Kaptam egy levelet egy lánytól.Ismerős a neve.Azt írta,hogy találkozzunk,sosem akart elveszíteni.A legjobb barátnőmkként ismertette magát a levélben.De ki ez a titokzatos lány???Honnan ismer engem?
Már csak apát vártuk haza a kis gömböccel.Elég sokat vártunk,mikor megcsörrent a telefonom.
-Ide adod anyának?-néztem a kisfiamra aki a telefonon játszott.Bólogatott majd a kezembe adta.-Köszi kicsim.-karoltam át és felvettem.
-Emilia Richards?
-Igen,én vagyok.Miben segíthetek?
-A maga telefonszámát találtuk meg,mint sos hívó félt Mr.Styles kontaktjai között.
-Igen,a párja vagyok.Minden rendben van?-álltam fel nagyon gyorsan.
-Sajnálom asszonyom...a párja súlyos balesetet szenvedett.Frontálisan neki ütközött egy ittasan vezető autós.Mi mindent megpróbáltunk,jelenleg mesterséges kómában tartjuk.Tudom ez szörnyű,de kérem jöjjön be.-szinte levegőt alig kaptam.A fejem zúgott,hangzavar lett minden.-Kisasszony vonalban van?
-I-igen.Megyek.Melyik kórház?-ez volt az utolsó amit kérdeztem.Megmondta és letette.Azonnal sírni kezdtem amit Will nem értett meg.Csak sírtam és sírtam.De muszáj volt mennem vele.Felöltöztünk és a városon át cikáztam vele végig.Will semmit nem értett,nem mondtam neki el,hogy az apukája akit annyira szeret...akit annyira szeretünk...nem...A kórházba érkezve a portán azonnal tudtak segíteni.
-A fiam itt hagyhatom addig?
-Persze.
-Will maradj itt a nénivel.Anyunak fontos dolga van.
-De anyu!-nézett rám nagy zödljeivel.
-Nem!-néztem rá és összetörve lépkedtem az orvos után.Nem kellett ragozzam a szót.Elvitt oda ahol sosem jártam...nem tudtam sírni sem.Csak bámultam őt.
-Sajnálom,a személyes dolgait oda adom.Nagyon súlyos az állapota.Arra kérem,hogy búcsozzon el.Hívom,ha bármi baj van.-adott át a férfi egy levelet és pár személyes tárgyat.
-Köszönöm.-sóhajtottam.-Kimenne?-néztem a férfire mire az bólintott.Ha nem sírok az azt jelenti nem is érzek igaz?Lassan lépkedtem közelebb hozzá.A kezéhez értem ami hideg volt.Behunytam a szemem és hagytam,hogy a könnyeim útat törjenek.
-Tudom,hogy igyekeztél haza jutni.-nyitottam ki a szemem.-De otthon vagy már.Mindig is otthon voltál.Bárcsak...újra...reggel volna.Nem engedtelek volna elmenni...de most muszáj,hogy búcsúzkodjak....de tudom,hogy erős vagy.Ott van Will,ott vagyok én...az anyukád.Itt leszek és megcsinálod.Helyre jössz.Ígérem.-szipogtam.A torkomban éreztem a fájdalmat.-De tudnod kell...minden amire valaha vágytam az csak te voltál!És csak te leszel.Szeretlek...-adtam csókot a homlokára.
Ahogy kiléptem a szobából minden célom,minden erőm...minden elhagyott.A pillangót amit a kezemben dédelgettem...a pillangó akire vigyáztam,elszállt.Elszállt és vele én is.Ahogy visszatértem a kórházi folyosóra Annet láttam meg.
-Em!-szaladt ide.Arca megviselt volt és ő is csak sírt.Átölelt ahogy én is őt.
Őt is elvitte az orvos,az én utolsó feladatom jött hát el...Will.
Az egyik portás hölgyel beszélgetett.A hölgy rámnézett és egy szomorú arckifejezéssel tudatta,hogy sajnálja a helyzetem.
-Will.Gyere egy kicsit.-emeltem fel.
-Miért sírsz anyu?-ölelt át.
-Tudod...mondtam,hogy apa,siet haza.
-Igen.Haza ért már apa?Mondta nekem este,hogy majd ma elmegyünk a parkba.-nézett rám vidáman.
-Tudod...apának balesete volt.Most nem igazán engednek be senkit hozzá.
-Mi?De miért?Az mit jelent?Soha többé nem láthatom majd apát?Nem is telefonálunk már vele??-könnyezett be.
-Sajnálom,kicsim.Egy darabig nem.-öleltem szorosabban,de ő csak jobban sírt és csak jobban az apját kérlelte.Anne is haza jött velünk és Willt altatta.Én addig Harry dolgait néztem amit odaadtak.
Egy egészen nagy borítékban több levél...
Mind nekem címezve...ez meg mi?
Kinyitottam egy kettőt.Ezek a levelek két és fél évesek.
-Emilia.-nézett rám Anne.
-Igen?
Anne egy másik borítékot vett elő ami vastagabb volt.
-Sajnálom.-indult meg ki.Már követni sem tudtam az egészet.
Kivettem hát a boríték tartalmát.De akkor a telefonom is csörögni kezdett...
Emilia...a történeted még csak most kezdődik.

-Mindvégig te voltál az...
-Mindvégig én leszek az!

Minden éjjeli bagolynak💗
A könyv utolsó részéhez,de nem utolsó fejezetéhez érkeztünk.Holnap meglepetés...mindenre fény derül hamarosan.Jó éjszakát.
01.31