Kimaradt jelenetek

Mercutio szemszögéből | Vallomások | Romeo et Juliette, les enfants de Verone AU

A SZTORIBAN NINCS KÜLÖN HELYE, EXTRA (KIEGÉSZÍTŐ) FEJEZET LETT VOLNA

Pár napja értem haza a körutamról, mikor reggel egy vörös kis borítékot találtam a postám között. Az olyan nagy cégek, mint a Compagnia Montague, vagy Capulet Ltd. adnak a hagyományokra; meghívókat még mindig postán küldenek. Ez is az volt -új befektetőjük tiszteletére állófogadást adtak Capuleték. Rólam az egész világon tudják, hogy kitűnő eredménnyel végeztem divattervező szakon -ám a döntésem is sejthető, a Compagnia Montague -nek fogok dolgozni, ha már a két legjobb barátom is a családhoz tartozik. Ezért aztán ritka a piros meghívás, ezt is azért kaptam, mert Escalus úr unokaöccse vagyok -egyszerűen tiszteletlenség volna a részükről, ha nem invitálnának. Nekem pedig egyetlen okom van, hogy megjelenjek: nem, nem a bácsikám haragjától félek. Attól, hogy elmulasztok egy alkalmat, hogy Tybaltot láthassam.

Tybalt...Hát van nála szebb férfi a világon? Szinte egymagas velem, és gyönyörű hullámzó szőke haja a vállára omlik. Barna tekintetét, ha rámveti, beleremegek... Csak az öltözködése idegesít, kilenc éve volt divatos a holmija, de egyszer úgyis kihámozom belőle... Ó, Tybalt, ha tudnád, hogy szinte az összes férfi viseletet neked terveztem, csodás anyagokból, mélylila színben... Igen, kicsit olyanok, mint az enyém, csak nincs rajta strassz, az nem állna jól a személyiségedhez...

Benvolio simán elhiszi, hogy azért járok ebben az árnyalatban, mert gazdag vagyok, és ez a szín olyan nemesi...Nem, dehogy... a lila a piros és a kék keveréke, és én arról álmodom, hogy a két cég egyszer majd egyesül...legalábbis általam és Tybalt által, és a szerelmünk majd elhozza a társaságaink között a békét...

Tehát egy újabb lehetőség kínálkozott, hogy találkozhassak a hercegemmel. De önzőség lenne egyedül menni, most, hogy Rómeó annyira szomorú Rosaline miatt... És Benvoliot sem hagyjuk ki, vagy mindenki, vagy senki, ilyen egyszerű. Lássuk csak, azt mondja „Meghívjuk Önt, Mercutio Escalus ...nem érdekes... Megjelenés fehér, egyiptomi jelmezben, belépés csak névre szóló meghívóval" Kétlem, hogy a cimboráim kaptak volna...milyen csodás, hogy a grafikai kurzuson is részt vettem a főiskolán! Ráadásul elég egyszerű sémát használnak, a papír sem valami különleges... Másfél óra alatt tökéletesen lehamisítottam két meghívót a fiúknak, aztán odaültem a varrógépemhez, hogy elkészítsem a jelmezeket. Még üzennem se kellett, Benvolio eljött hozzám, és magával vonszolta a még mindig gyötrődő Rómeót is.

-Na, Rómeó , ne szomorkodj, bulizni megyünk, hallod? -nógattam.

-Ott lesz Rosaline is - próbálta meggyőzni Benvolio -vagy ha nem, akkor is lesz ott egy csomó lány, majd az egyikükbe beleszeretsz, és reggelre már azt is elfelejted, hogy Rosaline valaha is létezett...

-Kizárt. Rosaline a legszebb lány, nincsen nála szebb -suttogta komoran -Különben is olyan rossz érzésem van, mintha...mintha ez lenne az utolsó este, amit együtt töltünk mi hárman.

-Te bolond vagy, bolondabb, mint Mercutio -rázta meg az unokatestvére -Na induljunk, s ha neked lenne igazad...Legalább az utolsó együtt töltött éjszakánkon még bulizunk egy jót!

***

Azért nem a könyvhöz publikálom, mert teljesen elüt annak hangulatától, viszont nem szerettem volna a "fiókban" tartogatni.