Kimaradt jelenetek

Tim és Clare eredeti felbukkanása | Brian vőlegény megmentése

A MENYORSZÁG CÍMŰ RÉSZ KÖZEPÉTŐL

Hiába, nincs menekvés a sütihegy elől. Rogernek ötöt is kell vennie ahhoz, hogy May mama elégedetten bólintson, bezzeg saját fiának egyetlen szeletet se engedélyez, mondván, hogy úgy nem fog beleférni a vacsora. Mintha a szőke valami éhenkórász lenne. Brian nem érti. És anya olyan furán néz rá. Mit csinált rosszul? A ZHja hibátlan, a füvet lenyírta, a fészert kitakarította, szennyes a tartóban. Nem érti. De túl boldog most ahhoz, hogy ezzel foglalkozzon. Alig várja, hogy újra kettesben lehessen szerelmével.

Ez azonban nem következik be. Tim bukkan fel váratlanul, és Brian hangszere felől érdeklődik. A gitáros szeme szikrákat szór, ebben a pillanatban halálosan gyűlöli az énekest. Újból fejbecsapja a szédülés. Nem, most nem ájulhat el újra. Enyhén émelyeg, ennie kéne, de anyja csak az új vendéget kínálja, aztán magukra hagyja a fiúkat.

-Mit csináltál már megint? -kérdezi barátjától Roger, akinek szintén feltűnik a dolog.

-Arra én is kíváncsi vagyok...-sóhajt fel a házigazda, és feláll a székből. -Ugye nem bánjátok, ha összedobok egy szendvicset?

-De igen, vérig vagyok sértve -ironizál Tim, aztán előkanyarít három üveg sört hátizsákjából. -Hoztam üdítőt!

-Na akkor irány a fészer! Ott van az én kicsikém! -adja ki a parancsot a legmagasabb, mindenről megfeledkezve. -Jaj, a sört ott ne hagyd! -küldi vissza Timet már majdnem az ajtóból. Látja, hogy forog Roger szeme, és ő is a háta közepére se kívánja most a harmadikat. Úgy dönt, hogy megadja neki, amiért jött, aztán szolidan elküldi őt a sunyiba. De amíg az énekes újra elő nem kerül, van idő egy gyors ölelésre.

Újra bemutatkozik a Red Special. A lelkes Staffell 3 számot is végigpenget rajta, míg a gitár el nem hangolódik.

-Irtó klassz! Mostmár igazán felléphetünk! Te nem így gondolod, Rog?

Roger úgy gondolja, Tim igazán leléphetne. Megnézte a hangszert, ki is próbálta, tehát menjen a fenébe, hogy ő visszabújhasson Brian karjaiba.

-Erre iszunk! -próbál lelkesedni, de nem valami jó színész. Inkább a hangoláson ügyködik, sikertelenül. -Ó, hogy az isten verjen meg! -üvölti, és automatikusan emeli a karját.

-Hé Rog, nehogy földhöz vágd nekem! -kapja ki a tulajdonos a kezéből féltve őrzött gyermekét. -Csak gyengéden. Ő egy hölgy! -aztán pár percig ő babrál a húrokkal. Hirtelen a falnak tántorodik, úgyhogy mégiscsak a dobos rakja a helyére.

-Bri, azonnal feküdj le! És hívjatok orvost! -utasítja kedvesét, aztán a harmadikhoz fordul. -Szerintem jobb, ha megyünk, Tim. Bri láthatóan nincs jól. Már egyszer elájult -teszi hozzá, és belepirul az emlékbe. A basszusgitáros bólint, ketten betámogatják társukat a házba.

-Gyógyulj meg! -veregeti meg a vállát, és előremegy.

-Köszi fiúk! Mindjárt jobb lesz! -búcsúzik Brian. „Képzeld azt, hogy megcsókollak" -mondja a mogyorószín szempár, miközben tulajdonosa elvörösödik.

-Majd felhívlak! -válaszol a dobos, „Bár örökre csókolnál" -felelik szemei, majd mélyet sóhajt, és Timmel együtt kisétálnak.

Otthon az ágyra rogy. Forog vele a szoba. Újra és újra végigpörgeti az egészet a fejében. Bár megállíthatná az időt, és a fészerben maradhatna kedvesével... Igen, az volt a legjobb, Brian csókja, ölelése, érintése. Magához szorítja kispárnáját. Csakis a magas, göndör fiúra tud gondolni, ahogy rohant le hozzá, és beverte a fejét. Még most is elneveti magát, ha rágondol, de rögtön elfogja a kétségbeesés és az aggodalom: vajon hogy van most? Legszívesebben letáborozna a telefon mellett. De tudja, hogy szerelmének pihenésre van szüksége, úgyhogy el kell tűrnie aggódó önmagát még vagy másfél órán keresztül. Jelenleg gyűlöli Timet, mint a péntek esti mosogatást, minek érkezett épp a legrosszabbkor. Ha nem állít be, ő most ott ülhetne Brian ágya mellett, és nézhetné, ahogy alszik. Foghatná a kezét, és elsimíthatná rakoncátlan, göndör fürtjeit az arcából.

Hirtelen, -szokás szerint kopogás nélkül- becsörtet a 15 éves Clare, hogy bátyja szavát vegye.

-Roger, gyere, kezdődik a Doctor Who! -rángatja meg a karját.

-Most ne, jó? Majd a jövő héten, oké?

-A múlt héten is ezt mondtad! Naa, gyere máár! Megígérted! -nyafog a kislány.

-Majd elmeséled, mi volt, rendben? Én most...-megáll. Nem tudná elmagyarázni neki, amit Brian iránt érez. Clare kicsi még ahhoz, hogy megértse. De a mondatot csak be kéne fejezni valahogy. -Én most túl ideges vagyok ahhoz, hogy sorozatot nézzek.

-Aha, azért heversz fél órája mozdulatlanul az ágyadon, és azért sóhajtozol! Talán inkább szerelmes vagy! -felesel a kicsi. Roger visszakézből hozzávágja a párnát.

-Anya, Roger már megint nem tartja be, amit ígért! -kezdi a hisztit.

-Anya, már megint nem tudok lekopni Rogerről, mert azt gondolom, hogy ő csak azért van a világon, hogy engem szórakoztasson! -figurázza ki bátyja sipító fejhangon. hamar arcon is találja a párna. Szegény ágynemű még tesz pár fordulót a testvérpár kezei, vállai, mellkasai és fejei közt, mire Winifred Taylor felér, és szétcsap gyermekei között.

-Roger, neked kéne okosabbnak lenni. Ha megígérted, be is kell tartani, nincs mese! Te meg Clare, ne ugrálj állandóan a bátyád fején! Roger már nagy, van más dolga is!

A Taylor-gyerekek istennőként néznek anyjukra. Mint mindig, már megint mindent lerendezett egyetlen mondattal. Soha, de soha nem éreztette egyik poronttyal se, hogy a másik fontosabb lenne számára. Nem is volt soha. De most furdalja a kíváncsiság.

-És hogy ment? -kérdezi fiát egy kacsintás kíséretében. A 18 éves a levegőbe kapja édesanyját, és úgy válaszol.

-Szeret engem, szeret! -kiáltja önfeledten, és egy hatalmas puszit nyom szülője arcára.

-Nem megmondtam, hogy szerelmes vagy... -vigyorog kioktatóan a másodszülött, mire a fiú őt is a magasba emeli.

-Tudod mit, igen, szerelmes vagyok, és boldog! -kiabálja.

-Na és kibe? Ismerjük? és szép? - pörög a kicsi nyelve. De ezekre a kérdésekre Roger már nem akar felelni. Úgy dönt, hogy jó fivérként leül vele tévézni, addig se Brian sérülésén kattog.

-Gyere, mert lemaradunk a Doctor Who-ról! Majd jól kifigurázzuk, mikor a Doctor megint furulyázik, jó? -fogja kézen a húgát.

A sorozat egy jó félórára leköti a család nőtagjait. Roger is próbálná élvezni a műsort, csakhogy feltűnik a színen Zoe. Még a film is felvonultat egy asztrofizikust, aki szerelmére irányítja figyelmét, a szíve majd kiszakad a helyéről, de még nem rohanhat tárcsázni. Brian-nek még aludnia kell. Na még tíz perc. Kilenc. Roger Taylor, figyelj a történetre! Nem megy, nem megy. Csakis a göndörre gondol, látja maga előtt, ahogy fekszik az ágyán betakarva, aztán ahogy kirohan a szobából, hogy kiadhassa magából a túl gyorsan felfalt szendvicset, aztán már nem jut vissza fekhelyéhez, és ájultan hever a földön. Tudnia kell, mi történt vele, hogy érzi magát. Felhangzik a végefőcím, Clare, mint mindig, már ugrik is a telefonhoz. Ez egy kétórás procedúra, mely során barátnőjével, Mollyval kibeszélik kedvenc sorozatuk legutóbbi részét, aztán az osztálytársaikat, végül és elsősorban pedig Paul McCartney minden haja szálát. De a fiú nem képes annyit várni. Akkor már túl késő lesz, márpedig a May család szigorú házirendet tart. Könyörgő szemekkel tekint tehát a lányra, legyen olyan jó hozzá, hogy kivételesen vár tíz percet a fecsegéssel. Az ifjabb viszont tisztában van a jogaival, és nem enged. Amióta elkezdődött a Doctor Who, mindig is az övé volt ez az idősáv, cserébe a hét többi napján csak a legszükségesebb ügyben emelheti fel a készüléket. És ez így is lesz, amíg le nem érettségizik. A fivér bekapcsolja a rádiót, épp a slágerlistát adják. Az utolsó pár hely lement, az nem is érdekes. A Jim Reeves-dalt adják épp a negyvenhatodik helyről. Pretty Brown Eyes... Roger köszöni, épp ő is egy barna szempár tulajdonosa miatt gyötrődik, egyre idegesebben járkál fel-alá a lakásban. Clare megtörik, és átadja a lehetőséget. Ismeri testvérét: ha igazán bedühödik, törni-zúzni kezd, azt viszont most nem akarja megvárni. 

***

MIÉRT VÁLTOZOTT A SZTORI?

Itt még az volt a koncepció, hogy Roger majd visszamegy, és ő imádkozza ki Briant az ablakból,ettől Ruth megenyhül, és belátja, hogy Mr. Szőke nem is annyira rossz választás. Aztán úgy értékeltem, hogy ez túl meseszerű lenne. Itt viszont Winifred jóval határozottabbra sikeredet, mint a végső publikációban.