A bátyám barátja

26. Fejezet

Másnap reggel egyedül ébredtem. Liam nem volt mellettem. Először megijedtem, hogy valamikor visszament volna a buliba, de aztán elhessegettem a gondolatot is. Ahogy kinéztem láttam, hogy esőre áll az idő, így a kedvem is elment attól, hogy kiszálljak az ágyból. Viszont kénytelen voltam, mert egyre jobban kellett pisilnem, így elmentem a fürdőbe. Aztán kimentem a konyhába. Diego és Liam épp az asztalnál ültek és valamiről halkan beszéltek. Rosa a tűzhelynél palacsintát és bacon szalonnát sütött, közben dúdolta a kedvenc dalunkat. Onnan tudom, hogy a kedvenc dalunkat, hogy megismertem a dallamot és az ütemet.
Ahogy felléptem a lépcsőn akkorát roppant a térdem, hogy mindenki odafordult hozzám. A bátyám és Liam úgy rebbentek szét, mintha valamin rajta kaptam volna őket. Én egy pillanatra megálltam és tátott szájjal meredtem rájuk. Kicsit ijesztő volt a hang, de nem okozott fájdalmat.

- Úúh! - szólalt meg Rosa. - Nem fájt?
- Nem. - válaszoltam lazán.
- Jó reggelt mi amor! - üdvözölt a bátyám mosolyogva. - Megint a térded?
- Hé! Azt hittem én vagyok a szerelmed! - méltatlankodott Rosa.
- Igen. A tegnapi futás szerintem. - mondtam, majd közelebb mentem.
- Hisz' tudod, hogy te vagy az! - válaszolta Diego, majd magához húzta és megcsókolta.

Épp Liam mellett mentem el, mikor magához húzott és belehúzott az ölébe.

- Jó reggelt Baby! - köszönt.
- Jó reggelt! - köszöntem mosolyogva.

A szemei az enyémek között cikáztak, majd elmosolyodott és megcsókolt. Sós és édes íz keveredett. Sós a szalonnától, édes a juharsziruptól. Csók után hümmögtem egyet, majd megnyaltam a számat. Ettől elnevette magát, majd újra megcsókolt, de ezúttal a nyelvét is bevetette. Így még jobban éreztem a sós és édes íz keveredését. Még éhesebb lettem, majd abba hagytuk a csókot, mert a pocim elégtelenkedett.
Rosa nekem is tett palacsintát és szalonnát is, meg külön csinált nekem teát cukor nélkül. A bátyám szokásához híven undorral nézett rám, mert hogy vagyok képes meginni a teát cukor nélkül.

- Valami tervek mára? - kérdezte Liam a bátyámtól és Rosától. Ők összenéztek, majd vigyorogva ránk néztek.
- Paintball! - mondták szinte egyszerre. - Veletek!

Hangos csörömpölés közepette tettem le a villámat.

- Biztos, hogy nem! Múltkor is csaltál! - mutattam a mutató ujjammal Rosára.
- Nem csaltam. Csak hátulról kerültelek meg. - vont vállat Rosa.
- Na... ilyen barát vagy! Hátulról kerülsz meg! - válaszoltam flegma hangsúllyal, összeszűkített szemekkel.
- Ugyan már! - legyintett Rosa.
- Várjatok! Valamit nem értek... - kezdte Liam - Ti Paintballozni szoktatok? - s mutat kettőnkre.
- Igen! - válaszoltuk Rosàval egyszerre.
- De az nem... - majd hirtelen abba hagyta.
- ...pasis dolog? - nevetett Rosa. - Liam, ha tudnád milyen belevaló barátnőd van... - mondta, majd elhúzva a száját elnézett nevetve.
- Igen? - húzta fel a szemöldökét Liam.
- Szoktunk... - mondtam zavartan elpirulva.
- Óvodás korom óta ismerlek, de semmit nem tudok rólad... - mondta elhűlve.
- Vannak olyan dolgok, amiket nem tudsz rólam. - mosolyogtam.
- Na, ma háromnegyed kettőre le is foglaltam. - közölte tényszerűen Diego.
- Szupiii! - vinnyogta Rosa.
- De hát esni fog... - mutattam az ablakra.
- Jaj, ne csinálj úgy, mintha zavarna... - nézett rám Rosa összeszűkített szemekkel.

Reggeli után elkezdtünk készülni. Liam is hazament és megbeszéltük, hogy majd ott találkozunk. Egy gyors fürdés és öltözködés után már az autóban voltunk. Mikor odaértünk kisütött a Nap és Liam már várt ránk. Nekidőlt az autójának és a mellkasa előtt keresztbe fonta a kezeit. Napszemüveg, egy sötétkék farmer, fekete sportcipő és egy fehér póló volt rajta. Nagyon dögösen nézett ki. Mikor kiszálltam az autóból rögtön felé indultam. Kicsit fújt a szél így megéreztem a parfümje illatát. A kedvenc férfi parfümömmel fújta be magát. Mikor meglátott széles vigyor ült ki az arcán, majd kitárta a karját én pedig nekifutásból beleugrottam az ölébe. Ezt mindig is ki akartam próbálni.

- Helló Baby! - mondta nevetve, majd a popsim alatt megtartott.
- Helló Baby! - visszhangoztam nevetve. - Felkészültél?
- Ugyan mire? - nézett rám kérdőn.
- Hát a vereségre. - mondta Rosa nevetve.
- Mi győzünk, nem ti! - mondta Diego, s rám és Rosára nézve a mutató ujjával ránk mutatott.
- Azt majd meglátjuk! - válaszoltam és kiugrottam Liam öléből.

Rosával előre mentünk és bejelentkeztünk. Aztán miután felvették a méreteket hátranéztem és láttam, hogy megint pusmognak valamit. Furdalt a kíváncsiság, de nem akartam rákérdezni. Így inkább megkérdeztem Rosát.

- De qué están hablando Rosa, mi hermano y Liam? Ya noté or la manana que estaban hablando de algo.
(-Rosa, miről beszélget a bátyám és Liam? Már reggel is észrevettem, hogy valamiről beszélgetnek.)

Rosa hátranézett, majd ismét rám.

- Um, no lo sé. Podría ser a partir de la semana que viene. - válaszolta mosolyogva.
(- Hm, nem tudom. Lehet a jövő hétről.)

Volt benne valami. Ahogy ismerem a bátyám, biztos, hogy kiokítja kicsit. De mi van, ha mégsem? Mi van, ha épp másról beszélnek?
Kicsit dühített, hogy nem tudom a választ, de mikor odajöttek és nyomott egy puszit az arcomra elszállt minden.
Rajtunk kívül még vagy 6 csap volt. Miután elmondtak mindent, ami ahhoz kell, hogy tisztességen játszunk, elkezdődött a "háború" . Rosa és én már nagyon jól működtünk együtt. Még katonai jeleket is megtanultunk, csak azért, hogy még beszélnünk se kelljen.

Kb egy óra múlva már alig voltunk a terepen. Rosával sok embert kilőttünk, de sem a bátyám sem Liamet nem találtuk sehol. Ahogy haladtunk a játékidő vége felé kiszúrtam mind a kettőt. Elmutogattam Rosának, majd bekerítettük őket és céloztunk.
A hátamon és a lábamon csípő és éles fájdalmat éreztem, majd felkiáltottam. Rosa szintén. Egymásra néztünk , majd körbe. Mögöttünk két csaj állt, akiknek a pasiját én lőttem ki. Mikor megfordultam újra rám célzott és lőtt. Eltalálta a kezem, a hasam és a mellkasom. Dühösen néztem le, majd a csajokra. Már épp lőni akartam, mikor megláttam, hogy a bal oldali csajon megjelenik négy színes paca. A hátam mögül jöttek. Aztán a másik csajon is lettek pacák. Hátrafordultam, a bátyám és Liam tartották a kezükben a fegyvert célra tartva. Mosolyogva néztem a csajokra, akik elborzadva, hisztisen néztek egymásra, majd ránk.

Mikor visszaértünk a helyszínre a két csaj épp azt ecsetelte, hogy miként lőtték ki őket. Vicces volt.
Mikor levettük a védőruhát megnéztem a foltjaimat. Elég pirosak voltak, tuti belilulnak. Rosáé sem volt valami szép. De hát, nem lehetünk mindig mi a győztesek.