Ezt felvetted?

VII.

– Szétválunk, úgy nagyobb az esélye, hogy történik valami – ismertette a tervet Erik.

– Jézusom, de ugye nem egyesével fogunk bemenni? – nyögött fel Ádám, akinek a vonásait már azelőtt eltorzította a megbánás, amiért szellemvadászatra készült, hogy beléptek volna a temetőbe. – Minden horrorfilm így kezdődik!

Nándi elmosolyodott, miközben a kameráját állítgatta. Nem volt egyszerű ellensúlyozni a rossz fényviszonyokat, amit még öt elemlámpa sem tudott igazán feljavítani – bár jobban mondva inkább négy, mert Simon a saját lámpáját az álla alá tolta akárhányszor Ádám ránézett, hogy ráijeszthessen.

– Ádám, te menj Lilivel meg Erikkel, én megyek Simonnal – kapott gyorsan az alkalmon Nándi.

Persze csak azért akart Simonnal menni, hogy megvédje Ádámot a testvére riogatásától – véletlen sem azért, hogy kikérje Simon véleményét Erikről.

A mai délután után nem tudta, mit gondoljon. Szinte még mindig érezte Erik ujjait végigsimítani a bőrén, és látta a laza mosolyát az arcán, miután beszámolt az első csókjáról, akárhogy is próbálta elterelni a figyelmét.

– Jó! – csapta össze a tenyerét Erik izgatottan, majd elindította a telefonján a felvételt. – Mi elmegyünk balra, Nándi, ti meg nézzetek szét jobbra!

Erikék beléptek a temetőbe, és az első kanyarnál el is tűntek a fák és a sírok között. Nándi még hallotta Ádám nyöszörgését, amikor Simonnal ők is elindultak.

– Szükségem van a véleményedre – nyögte ki egyből Nándi, amint távolabb kerültek Erikéktől.

Még a felvételt sem indította el, csak a nyakába akasztotta a kameráját – inkább megkockáztatta, hogy nem kap lencsevégre egy kísértetet, csak ne keletkezzen bizonyíték a mostani beszélgetésükről.

– Végre! – sóhajtott fel Simon. – Igen, szerintem le kéne vágatnod a hajadat.

– Mi? – ráncolta a homlokát Nándi, és igazgatni kezdte a sapka alól kilógó tincseket. Egy ideje tényleg nem volt fodrásznál, de nem gondolta, hogy ennyire vészes a helyzet. – Nem a hajamról van szó! Erikről.

– Ó, hogy úgy... – küldött egy bocsánatkérő mosolyt Nándi felé. – Hallgatlak.

Nándi mély levegőt vett. Hiába ismerte Simont már három éve, még mindig nem szokott hozzá teljesen a markáns véleményeihez. Pedig volt rá lehetősége – akárki tetszett neki, Simon mindig mellette állt, ha reménytelenné vált a helyzet, készen arra, hogy visszafogja őt, mielőtt túl nagyot csalódna. De Nándinak hallania kellett végre egy józan ítéletet, még akkor is, ha az fájdalmasnak ígérkezett.

Ha valakitől, akkor ezt Simontól megkaphatta – leginkább azért, mert a fiú jóval több tapasztalatot szerzett, mint ő. A barátja még hetedikben elmondta a szüleinek, hogy biszexuális, akik nem fogadták túl jól a hírt. Már kilencedikben túl volt az első kapcsolatán, és tizedikben az első csalódásán is, amikor egy heteró fiúba szeretett bele.

– Szóval mit gondolsz, Erik szerinted... Lehet, hogy nem heteró?

Nándi azt nem tervezte elmesélni, amit ma megtudott a barátjáról, hiába kattogott azóta is azon a történeten – az ilyen bizalmas beszélgetésekről nem számol be csak úgy az ember. Folyton visszagondolt Erik szavaira, főleg arra, hogy segíteni akart Botinak, és nem tulajdonított nagy jelentőséget annak, hogy fiú vagy lány-e, akit megcsókol. Nándi úgy tippelte, ez alapján ötven százalék esélye van annak, hogy Erik nem heteró, és ötven annak, hogy csak nagyon jó barát.