Amíg a világ el nem választ...

13. rész

1 héttel később

Reggel amikor a lány felébredt Carlos még aludt. Elizabeth kihasználva az alkalmat, elkezdett gondolkodni, hogy pontosan mi is történik vele, mit is érez és, hogy ki iránt is. Liza agytekervényei elkezdtek kattogni és teljesen elveszett a gondolataiban. Elizabeth-et egyszer csak telefonja csörgése rántotta vissza a valóságba. A készülék képernyőjén Steven neve villogott.

-Jó reggelt Steven!-Szól bele a lány reggeli rekedtes hangján.
-Jó reggelt Eliza! Bocsi a reggeli zavarásért, felébresztettelek?-Érdeklődik a főszerkesztő.
-Semmi gond. Már egy ideje ében voltam.-Ül föl Liza az ágyon, majd elindul a földszintre, fel ne ébressze az alvó szellemet.
-Hogy telt az út Aurórába?-Érdeklődik tovább Steven.
-Jól. Igaz most egy kicsit hosszabb volt, mivel vonattal jöttem.
-Ha szóltál volna akkor szívesen elintéztem volna neked ismét a repülőt.
-Tudom, de a főnököm vagy és nem akartalak ilyenekkel zavarni. Meg nem is akarom, hogy úgy tűnjön mintha ki akarnálak használni.-Indul el Eliza a konyhába.
-Engem nem zavarnak ezek és egyáltalán nem használsz ki. Ha meg a többi újságíró ezt mondja, engedd el a füled mellett. Mondtam, ha segítség kell vagy szükséged van valamire szólj nygodtan és én segítek.
-Jó rendben. Máskor szólok.-Adja be a derekát a lány.

-Viszont nem emiatt hívtalak. Idén is megrendezik az újságíró gálát és szeretnélek ehívni, mint főnököd és mint barátod.-A meglepő meghívás hirtelen érintette a lányt és először nem tudta, hogy mit válaszoljon.
-Szóval, eljönnél velem az gálára?-Jött a hivatalos meghívás.
-Igen, persze. És mikor lenne?
-Most szeptember 25-én a szokásos rendezvényházban ahol minden évben.-darálja le Steven az információkat.
-Rendben, akkor szerintem 23-án már a városban leszek. Viszont nekem most mennem kell.-Néz Elizabeth az ajtó felé, ahol Carlos állt nekitámaszkodva az ajtófélfának.
-Rendben, akkor 25-én. Szia Eliza!
-Szia!-Köszön el a lány, majd bontja a vonalat.

-Jó re..
-Kivel beszéltél?-Vág bele a szellem a lány szavába.
-Csak a főnököm volt.
-És miért mész el 23-án?-Érdeklődik továbba szellem fiú.
-Az újságíró gála lesz 25-én és már 2 nappal előtte haza kell mennem.-Számol be a lány Carlosnak.
-És mikor jössz vissza?-Vált lágyabb hangnembe a fiú.
-26-a reggel jövök is vissza, és még mielőtt elmennék felhívom azt a piperkőcöt, hogy és hagyjon minket békén.-Magyarázkodik Elizabeth, miközben egyre közelebb lép a fiúhoz.
-Nem kell. Menj csak haza és éld az életed úgy ahogy eddig. Felejts el nyugodtan. Én úgyis csak egy szellem vagyok, aki 50 éve nem képes békében nyugodni. Nincs rám szükséged, neked még élned kell.-Adja ki a szellem fiú az érzelmeit.
-Nem Carlos. nekem igen is szükségem van rád és igen is fontos vagy nekem. Számomra tudod hol az otthonom? Itt, a kúriában, veled. Oké ott a családom, de én itt érzem itthon magam. Nem akarok vissza menni Laredoba. Most is csak muszájból megyek.-Könnyesedik be a lány szeme.
-Ígérem miután haza jöttem soha többet nem hagylak egyedül. Mert veled akarok lenni.-Szinte sír Eliza, amikor a fiúnak megesik a szíve.
-Sajnálom... - Carlos ahogy meglátta sírni a lányt, szorosan magához húzta.
-Nem akartam.-Simogatja Eliza fejbúbját, amit annyira szeretett a lány.
-Csak tudod, te is nagyon fontos vagy számomra és azt hittem örökre itt akarsz hagyni.- Vallja be a fiú érzelmeinek egy részét. Így álltak, amíg a lány meg nem nyugodott.
-Meg nyugodtál?-Kérdezi Carlos a lánytól, aki csak csendesen bólogat. A fiú még egy utolsót szorít a lányon, majd elengedte.
-Legközelebb ha jön őkegyelme úgy ki kergetem innét, hogy majd csak úgy porzani fog utána az út.-Próbálja a szellemfiú nevetésre bírni a lány. Sikerült is, Elizabeth nevetve engedte el a szellemet.
-Csak neked ne legyen baj belőle.
-Nyugi nem lesz. - Megy oda Carlos a tűzhelyhez.

-Kávé vagy tea?-Kérdezi a lányt.
-Most én csinálom.-Megy oda Liza is.
-Minden reggel te csinálod. Most én jövök. Na eredj ülj le.-Hesegeti Eliza az asztalhoz Carlost.
-Jól van, jól van. Itt se vagyok.-Adja meg magát a szellemfiú. Miután Carlos leült Eliza megcsinálta a reggelit és a kávét. Miután Elizabeth megreggelizett, össze pakoltak, és fehívták Thomast.