Amíg a világ el nem választ...

10.rész

Reggel amikor a lány felébredt Carlos már nem volt mellette. A fiú helyett egy kis papírcetlit talált az ágy melletti kis szekrényen.

"Ha felébredsz, lent megtalálsz.
C"

A lány elmosolyodott, majd lement. A lépcső tetején a reggeli illata csapta meg az orrát, ezért egyenesen a konyhába ment. Mikor leért a konyhához résnyire nyitotta az ajtót és onnan figyelte a három fivért. Mind a hárman sürögtek, forogtak. A legfiatalabb az asztalt terítette, a középső a reggeli kávét és teát készítette, a legidősebb pedig a reggelit. Carlos észre vette a leskelődő lányt, ezért elrejtőzött és oda ment az ajtó mögött leselkedő lányhoz.

-Hát Carlos ez sajnos nem jött össze. Túl feltűnő, a hideg.-Leplezi le Eliza nevetve a csintalankodó fiút. 
-Nemár Liza! Pedig olyan jó ötletnek tűnt.-Jelenik meg az ajtó előtt a szellem. A két fiatalabb testvér csak nevetett a háttérben. 
-Carlos, te aztán egy tapodtat sem változtál. Régen is állandóan ijesztgettél minket.-Mondja Robert, miközben az utolsó szalvétát tette a helyére.
-Na, de sipirc vissza a tűzhelyhez, mert oda ég minden.- Utasítja bátyját John.
-Megyek már, megyek már. Csak egy kicsit szórakozni akartam.-Megy vissza a rezsóhoz a legidősebb fiú. Miután kész lett mind a három testben lévő lélek meg reggelizett. Az étkezés után, szintén kivette mindenki a részét a munkából. Miután végeztek a fivérek és Elizabeth kimentek a kertbe.

-Tudjátok mit szeretek itt a legjobban?-Kérdezi Eliza. A magázódással már nem kellett foglalkoznia, mert meg tárgyalták, hogy nem kell.
-Na mit?-Fordul a lány felé John.
-Ezt a csodálatos csendet.-Válaszol Eliza egyszerűen.
-Igen. Az tényleg nagyon jó.-Helyesel Rob.
-Nem tudom ti, hogy vagytok ezzel, de szerintem van valami különleges az egész birtokon. Mármint nem arra gondoltam, hogy itt van Carlos hanem még valami, de nem tudom mi.-Mosolyog az említett fiúra.
-Bár lehet, hogy csak én látom így, hiszen én nem laktam itt annyit mint ti.-Fejezi be Eliza. Carlos szívét megmelengette, hogy Elizabeth számára különleges. Még ha fizikailag nem is volt szíve. Testvére látta, hogy el gondolkozott amit szóvá is tett.
-Baj van bátyó?-Fordul bátyjához Rob.
-Nem,..csak el kalandoztam.-Rázza meg a fejét a szellem.
-És hova, ha szabad kérdeznem?-Kezd el viccelődni Robert.
-Hát Soha országba.-Neveti el magát Carlos, mire a lány elkezd dúdolni.
-Mit dúdolsz?-Kérdezi a három testvér egyszerre.
-Csak eszembe jutott az altatódal, amit a bátyám fiainak szoktam énekelni.-Vakarja meg tarkóját a lány.
-A Soha országról?-Kérdezi Carlos.
-Igen, mert igazából arról szól, és hát ezért.-Válaszol félénken a lány.
-És elénekelnéd?-Kérdezi John.
-Kíváncsiak vagyunk a hangodra.-Kérleli a lányt Carlos.
-Hát jó.-Adja be a derekát Liza.

-Ott fent a távoli fény, égi reményt kínál. Mert valahol az égen túl, álom ország vár...-Elizabeth nem énekelte végig, mert az izgalomtól nem jött ki több hang a torkán.
-Wow!-Carlos csak ennyit tudott ki nyögni.
-Szép hangod van.-Dicséri meg a középső fiú is.
-Tényleg ennyire tetszett?-Kérdezi félve Liza.
-Igazuk van. Tényleg szép hangod van.-Ért egyet Robert idősebb testvéreivel.

*** 

Szép lassan el jött a napnak az az időszaka, amikor a három testvérnek ismét búcsúznia kellett. Mind a négy léleknek nehezen ment a búcsú.

-Nyugodj meg bratyó. Most már sűrűbben jövünk és nem leszel egyedül. Eliza veled pedig még találkozunk.-Simítja meg Rob a lány vállát.
-Hát ha minden össze jön, akkor maximum akkor amikor Carlost jöttök meglátogatni.-Néz fel az említett fiúra, mivel egy kicsit magasabb nála.
-Csak nem eladja a Webbster familia?-Csukja le a csomagtartót John.
-Ó dehogynem. Egy vásárlót el is kergettünk csak, hogy Lizáé lehessen a ház.-Néz le Carlos a lányra.
-Mennyit akar?- Kérdezi Robert, miközben oda lép a fiatalokhoz.
-58870$.-Válaszolja Elizabeth.
-Micsoda?-Jön oda John is.
-Igen, de egy része már ki van fizetve.-Nyugtatja meg a fiatalabb testvéreket az egyetlen lány.
-Na, de nekünk mennünk kell mert még a végén ránk sötétedik és azt nem szeretnénk.-Nyújtja Rob kezét legidősebb bátyja felé aki karjaiba zárja.
-Sok szerencsét hozzá.-Súgja Róbert bátyja fülébe, utalva a lányra.
-Meg lesz.-Mondja Carlos, majd meg öleli idősebb testvérét is.
-Üdvözlöm az otthoniakat!- Lép vissza a fiú Elizabet-hez, majd át karolja és úgy búcsúztatják az elmenőket. Mikor már az autó a látótávolságon kívülre esett a két lélek bement.

-Tényleg, a szüleimnek nem is mondtam.-Eszmél fel a lány.
-Akkor gyorsan hívd fel őket.-Bíztatja Carlos a lányt, aki már tárcsázta is édesanyját aki nem sokkal később fel is vette.

-Szia Elizám! Rég hallottam a hangodat. Mesélj valamit!
-Szia anya! Nincs semmi különös, csak a szokásos.
-Anya, képzeld a tulajdonos elakarja adni a helyet és felajánlotta, hogy megvehetem.
-Tényleg? És mennyiért akarja oda adni?
-58870$, de nyugi már egy része ki van fizetve és még otthon is van félre tett pénzem.
-És ha az nem elég?
-Anya. Még ebben a hónapban nem kaptam fizetést, és Steven azt mondta, hogy ezért a cikkért dupla annyit kapok.
-Jó, de 58870$ nem kevés pénz. Én csak miattad aggódok, mert tudom milyen vagy ha nem jön össze valami.
-Tudom, tudom. Na, na de miújság arra?
-Semmi különös én dolgozom ,úgy ahogy apád is csak épp az a különbség, hogy ihlet hiányban szenved a könyvével.
-Amiben beleszeret a hercegnő a szellem királyfiba?
-Igen. Viszont Elizám nekem mennem kell dolgoznom, majd beszélünk valamikor.
-Rendben. Puszi a többieknek!-Azzal Elizabeth le tette a telefont. 

-Na ez is megvolt.- Fordul oda Carloshoz, aki csak mosolyog a lányra.
-Olyan aranyos vagy amikor a szüleiddel beszélsz.-Bókol a lánynak, aki fülig pirul.
-Hát...köszi. Te is aranyos voltál a testvéreiddel.-Próbálja viszonozni a bókot Eliza.
-Mintha újra éltél volna.-Próbál még egy kicsit bókolni. Majd Carlos oda ment hozzá azután átölelte.
-Ugyan Liza. Ha veled vagyok én mindig élek.-Elizabeth nem számított erre, ezért csak ott állt megszeppenve a szellem karjai közt.

***

A nap hátralévő részében régi történeteket meséltek egymásnak a gyerekkorukról, egykori barátaikról és hajdani kalandjaikról. Élvezték egymás társaságát és már annyira ragaszkodtak egymáshoz, már meg se kérdezték egymástól, hogy aludhat-e a másikkal csak ahogy eljött az este a megszokott, most már közös szobájukban álomra hajtották fejüket.

Egy hónappal később.

Elizabeth ezen a napon megy haza, hogy elintézze az otthoni dolgokat. Amikor eljött a búcsú ideje mindkettejüknek fájt, hogy Elizának el kell mennie. Ugyan érzéseiket még nem vallották be egymásnak, szívük mélyén mindketten tudták mit érez a másik.

-Sajnos itt kell hagyjalak egy pár napra.-Könnyezett be a lány. 
-Tudom Liza, de ígérd meg, hogy vissza jössz.-Kéri meg Carlos Elizabethet, hogy tegyen ígéretet.
-Meg ígérem. De pont azért megyek el, hogy utána vissza jöhessek.-Öleli meg Eliza a fiút.

-Tudom, de valahogy mégis. A magány gondolata, amihez már hozzá szoktam, most valahogy mégis megrémiszt.-Kezdi el Carlos simogatni Liza fejét. A lány szerette, amikor a szellem hideg kezével simogatta a fejbúbját. Elizabeth úgy érezte, mintha melegebb lett volna a fiú keze, amit meg is említett.
-Melegebb lett a kezed.-Öleli át még szorosabban.
-Azt nem hiszem, inkább csak hozzá szoktál és nem érzed annyira hidegnek már.
-Meg lehet.-Tolja el magától Liza Carlost.
-Na, de nekem tényleg mennem kell mert le késem a vonatot és már a taxi is itt van.
-Nem tudsz legalább csak egy napot maradni még?-Kérdezi kiskutya szemekkel Carlos.
-Sajnos nem lehet, mennem kell...és nem tudsz meghatni azokkal az aranyos kiskutya szemeiddel.-Ekkor Elizabehthnek leesett, hogy mit is mondott.
-Vagyis nem úgy értetem...-Majd Carlos közelebb ment a lányhoz és egy apró puszit lehelt orrára.
-Értettem, nyugi. Na, de menjél mert nem fogsz haza érni.-Engedi el az enyhén piroskás arcú lányt.
-Akkor szia Carlos!-Öleli meg még egyszer Carlost.
-Szia Liza!-Azzal Elizabeth neki vágott a haza vezető útnak. Az autóban Liza nem tudta hova tenni a puszit amit Carlostól kapott. Viszont örült neki, mert egyre biztosabb volt abban, hogy a fiú is viszonozza az érzéseit.