Baby

※ 9 ※

SeMi - Lee_Min_Young00
YoonGi - Nikoow

YoonGi

Az újévi tüzijátékok fénye világította be az eget, az utcákon boldog, kissé illuminált állapotban lévő emberek vígadtak a barátaikkal, szerelmükkel. Én mégis... egyedül bolyongtam, elveszetten. Úgy éreztem magam, mint akit megcsaltak, pedig soha nem is voltunk együtt, csak én képzeltem többet, mint amit kellett volna.
Már nem sírtam, de a szemem még mindig égett, és a torkomban lévő gombóc sem akart eltűnni. Abban a pillanatban azt kívántam, bárcsak megfojtana az a gombóc, és nem érezném ezt a borzasztó, szúró fájdalmat a mellkasomban. Nem akartam mást, csak eltűnni, és vissza se jönni. Minden sokkal jobb lenne...
- YoonGi? - hallottam meg egy ismerős hangot, mire emegyből felkaptam a fejem.
Meglepődtem, hogy pont vele futok össze. Nem most volt, hogy utoljára találkoztunk, ráadásul így, kettesben.
Talán a sors keze lenne?

SeMi

Reggel kilenckor ébredtem fel arra, hogy valaki hangosan becsapta a bejárati ajtót. JiTae már nem volt itt, pedig reméltem hogy reggeli csókkal köszönthetem. Hiszen tegnap este megtörtént az, amire már oly régen vártam. Hivatalosan is nem vagyok szűz, és esküszöm büszke vagyok magamra, hogy a legjobb embert választottam erre. Felöltöztem, és megigazítottam a hajam, hogy nézzen ki valahogy. A nyakam tiszta piros foltos volt, meg nem tudnám mondani melyiket ki hagyta rajtam, YoonGi vagy JiTae.
Lementem a nappaliba, ahol elég szép rendetlenség volt. Szerencse, hogy YoonGi megígérte, hogy majd segít pakolni. Bevettem egy fejfájás elleni gyógyszert, majd írtam legjobb barátomnak.

Chun - Chun Baby👶❤

Jó reggelt álomszuszék. Gyere át, vagy semmi nem fog maradni az én híres neves pirítósomból. 😋

YoonGi

A telefonom csipogására ébredtem. A szemem égett, mikor kinyitottam, de muszáj volt megnéznem, hogy ki zaklat ennyire.
Ahogy megláttam a felvillanó nevet, egyből elkapott a sírógörcs, ahogy eszembe jutottak a tegnapi dolgok. Nem akartam vele találkozni, és beszélni, vagy egyáltalán bármilyen kapcsolatot is teremteni vele. Mégis... nem hagytam figyemen kívül.

Sugababa👉👌👅❤️

Most keltem, nem sokára megyek.

Hiába, nem tudnék vele nem foglalkozni. Bolond szerelem...

SeMi

Csak akkor kezdtem el nekiállni a reggelinek, mikor válaszolt az üzenetemre. Legalább így biztosan átjön, és nem kell potyára egyel több adagot csinálnom.
Épp akkor szedtem ki az utolsó adagot a tányérra, mikor meghallottam kinyílni a bejárati ajtót, így a tányért lerakva a bejárathoz futottam, hogy egy szoros öleléssel köszöntsem legjobb barátom.
- Szia Cukor. Vesd le a cipőd és gyere enni, ma reggel mindenemet beleadtam a reggelibe a fejfájásom ellenére is. - Mondtam megvárva, még lekapja magáról a cipőjét és követni kezd. Ma reggel szokatlanul csendes, de biztos csak fáradt a buli miatt.

YoonGi

Amikor megölelt, csak még rosszabbul éreztem magam. Nem rég még máshoz ért, most meg hozzám bújt... Mocskos, és engem is azzá tett...
Nem szólaltam meg, még akkor sem, amikor enni kezdtünk. A hangulat kezdett egyre nyomasztóbb lenni. Nem javított a helyzeten az sem, hogy a konyha egy szemétdomb volt, ami szintén a bulira, vagyis a történtekre emlékeztetett.
- Azért hívtál át, hogy mesélj. Szóval, mi történt? - szólaltam meg végül.
Nem kellett volna rákérdeznem, de a kíváncsiság és a naívságom felülkerekedett rajtam. Még mindig reménykedtem, hogy az egész egy tévedés. A lelkem mélyén viszont tudtam, hogy hiba volt rákérdezni. Mintha öngyilkosságot követnék el, csak nem fizikális halált halok...