Baby

※ 31 ※

SeMi - Lee_Min_Young00
YoonGi - Nikoow

SeMi

Reggel hamarabb keltem mint Yoongi, viszont az iskolát így is lekéstük. Óvatosan másztam ki mellőle, majd egy nagyobb lavort kerítve tettem az ágya mellé. Egy pohár víz és fájdalomcsillapító sem maradhatott el, ezekhez pedig hozzá vettem egy szelet kenyeret. Tudom milyen érzés a másnaposság, szóval ha mást nem, legalább egy kis kenyeret le kell erőszakolnia a torkán. Egy kicsit sántítottam a tegnap esti miatt, de nem bántam. Mindketten élveztük, és ez a lényeg. A mostani minimális fájdalom az alfelemben pedig még elviselhető, nem fogok belőle ügyet csinálni. Viszont csak találkozzak azzal a lánnyal aki Yoongival volt, örökre meg fogja tanulni mi az a felelősség tudat.

YoonGi

Borzasztó fejfájásra ébredtem, mintha valaki meg akarná lékelni a koponyám egy kalapáccsal. Lehetséges ez? Ennyire sokat ittam volna? De hányingerem nincs, szerencsére.
Tapogatóztam kicsit, hogy elérjem a telefonom, és kideríthessem hogy jutottam haza, de valami másra akadtam. Egyből kinyitódtak a szemeim, és pupilláim hatalmasra tágultak, amint egy másik emberhez értem. Valamilyen szinten megnyugodtam, amikor SeMit találtam magammal szemben, és nem valami idegen embert, de amikor kezdtek felvillanni az előző este emlékképei, úgy lettem egyre feszültebb.
Nem lett volna szabad megtörténnie. Annyira idióta vagyok...
- Mit csináltam már megint... - ültem fel, és a tenyerembe temettem az arcom.
Hogy mászok ki ebből?

SeMi

Motoszkálasokra ébredek fel újra, a szemeim kinyitva pedig Yoongit látom meg, ahogy megpróbál a lehető leghalkabban kimászni mellőlem, de ez nem igazán jött össze neki.
- Felkeltél? - kérdeztem meg egy nagy hülyeséget, a szemeimet megdörzsölve. - Hoztam be vizet és gyógyszert a fejfájásodra, vedd be őket és egyél egy keveset kérlek. - ültem fel, és rámutattam a behozott cuccokra. Próbáltam kedvesen hozzáállni, hogy ne érződjön a hangomon mennyire pipa vagyok mindkettőjükre. Jó, én is voltam hasonlóan részeg, de mindig akadt ember aki hazacipelje a seggem, erre nagyon figyeltem.

YoonGi

- Köszi. - vettem el a vizet, és a gyógyszert az éjjeliszekrényemről. - Bár csak a fejem fáj, más bajom nincs.
Miután bevettem a gyógyszert, a telefonom felkutatásához fogtam, amit meg is találtam a nadrágom zsebébe. Több, mint harminc nem fogadott hívás?
Nem telt bele sok időbe, ismét rezegni kezdett a telefonom. Azért nem hallottam én.
- Halo?
- YoonGi! Hol az istenbe vagy? Úgy beszéltük meg, hogy ha szétválunk, akkor éjfélkor találkozunk a bejáratnál! Erre te mi a faszt csinálsz!? Eltűnsz, mint hülye gyerek a piacon! - szidott, és szerintem még a másik is hallotta, annyira kiabált.
- Sajnálom, itthon vagyok. Majd később beszélünk, oké? - próbáltam lerázni. Túl ideges lett volna ahhoz, hogy magyarázkodjak, majd ha lenyugodott.
- Rendben, vigyázz magadra. - tette le.

SeMi

- Kivel beszéltél? Ha a nagy barátnőd felhív, add ide. El szeretnék egy kicsit beszélgetni vele, hogy mi az a felelősség. Mert rohadtul úgy ott hagyott, hogyha kerestem volna se igen találtom meg. Nagyon felelőtlen volt teljesen részegen magadra hagyni. Ha nem velem vagy el kaphatsz akár egy nemi betegséget, és ha a kidobók kidobnak még jól meg is fázhattál volna. Én pedig nem akarom, hogy bármi bajod essen. - Öleltem meg hirtelen indulatból, amit pár perc múlva persze megbántam, de nem húzódtam el.