Út a boldogsághoz

5

Imádok madár csicsergésre kelni, a kevésbé meleg októberi levegőt beszívva, elindultunk a barátaimmal a suliba.Nem kellet messze menni csak egy másik épületbe, így hamar odataláltunk. A többiek már ismerték itt a járást, hogy kivel, hogy kell viselkedni, meg hogy melyik az a tanár akinek az óráján egy kicsit kiengedhetsz.

Az irodalom tanárunk, a mosolygós kissé öreg ember, aki a múltkor rászolt Domira, hogy írja meg a beadandót.

-Szervusztok, gyerekek - köszön, majd a tekintetével keresni kezd valamit, vagy inkább valakit.

A tekintete megállapodik rajtam, a szája mosolyra húzódik, majd elővesz egy adag lapot a táskájából.

-Rómeó és Júlia - mondja majd a táblára felírja a címet. Dolgozat....

Tudtam, hogy ez házi olvasmány volt, így gyorsan amíg a kórházban voltam kiolvastam. Számos más ajánlott olvasmánnyal

-Romeo and Juliet, this was in the list of compulsory readings. Let's see how much you understand it. - olvassa fel egy lapról a szöveget. -The questions will be on the board in Hungarian. Have 45 minutes to solve it- szusszan egy nagyot.

(Rómeó és Júlia, ez volt a kötelező olvasmányok listájában. Lássuk ki, mennyit értett meg belőle. A kérdések a táblán lesznek magyarul. Van rá 45 percetek megoldani)

Nem tudom, hogy miért mondta angolul ha maga a tanár magyar, és a diákok 99%is

Az az 1% én vagyok aki idegen nyelvet beszél. Idő előtt befejezem a dolgozatot, majd nagy vigyorral az asztalhoz vittem.

-Tara megvan? - néz rám a tanár döbbenten.

-Yes, but Mr. Teacher should not have translated the task, because I know Hungarian(Igen, de tanár úr nem kellet volna fordítani a feladatot, hisz tudok magyarul) - mondom majd mosolyogva a helyemre gördülök. A tanár még mindig a lapot nézi, ellemzi a felmérőmet. Majd előveszi piros zselés tollát és valamit ráfirkant.

-ötös. Kitűnő. - mondja a tanár majd felém jön kezében a lapommal. Mosollyal az arcomon
-------------------------------
Kicsengetés után.........................

-Tara, szia. - lép be a terembe Máté és Domi. Kingának ma dupla edzése volt hisz majd jön az iskolák közötti bajnokság.

-Sziasztok, - mondom a könyveimet a táskámba rakva, kicsit kellemetlen, hisz nagyon nehezen tudok akár pakolni is. Mennyi mindent veszítettem el.

-Kovács és Balogh, örvendek, hogy látom önöket- lépked felénk a tanár, a fiúkra sandítok, hogy lássam, hogy mi a reakciójuk. De ők rezzenéstelen arccal néznek maguk elé. Nem tudom,hogy ennek van-e komolyabb oka vagy nincs de én tovább pakolok.

-Jó, napot tanár úr.-mondja Máté.

-Nektek is - mondja a tanár de még mindig az asztalom mellet áll. - Vigyázzatok a lányra, értékes egy ember. - mondja majd az ajtó felé veszi az irányt.

A folyosón Máté csendben tol és hallgassuk Domi beszámolóját. Egy lányról beszélt akinek két hét múlva van a születésnapja. Meg hogy az egész iskola elakar menni, de ő csak egy pár embert hív meg.

Az étkezőben gyorsan helyet kerestünk drága újdonsült barátnőm Flóra mellet. A lány boldogan néz felénk, mint akinek mi jelentjük az életet.

-Már vártalak - hajol le hozzám és ölel meg.

-Nem is olyan rég találkoztatok - szól bele a beszélgetésbe Domi. Flóra felé kapja a fejét, majd tekintete egy kicsit többet időzik Domin.