- Tényleg semmire nem emlékszel? - kérdezte Brad, miközben a teájába kortyolt.
- Hát... foszlányokra. A szarvát a fejemhez érintette és ott minden elsötétült. Arra emlékszem, hogy felébresztettetek, ott voltunk a kőfal előtt, megtaláltuk a bejáratot és bejutottunk a barlangba. Innentől kezdve minden elhalványult. Illetve... majdnem minden - mosolygott Emma.
- Azt hiszem itt a 'majdnem'-en van a hangsúly - szólt Hope, ahogy a sátor egyik tartóoszlopától elrugaszkodott.
A verseny véget ért, mindkét csapat megtalálta a szimbólumot, de a New York-iak csak másodikként. Késő estére járt, Emma, Hope és Brad a versenyzők számára külön fenntartott részen beszélgettek. Elfáradtak, de azt, ami Emmával történt muszáj megbeszélni.
Emma emlékszik, hogy Ben megmentette őt, amikor a barlang tetején lebegő szimbólumot próbálták elérni. Csoportos forgószelet generáltak a társai, és Emma ebbe ugrott bele, hogy elérje a szimbólumot, miközben felemelik. Sajnos Lili ereje időközben elfogyott,és Emma a földre zuhant a szimbólummal együtt. Ekkor ugrott elő Ben és kapta el.
- Csak apró foszlányok vannak meg arról, hogy Ben elkapott. Azt hiszem utána elájultam.
- Ennyi? - kérdezte Brad.
- Ennyi.
- Szerintem az egyszarvúról ne beszélj senkinek, Emma. Nem volt a verseny része. Nem véletlenül vezettek felé az elementálok. Egyszerűen eltűntél a szemünk elől. Mintha egy teljesen más rezgéstartományba kerültél volna. Ez jelenthet valamit. De azt én sem értem, miért nem emlékszel.
- Egyet értek - mondta Brad. - Azt mondta Matthew, hogy egyetlen pillanatra kapcsolt csak ki az órád a statisztika szerint. A drónok felvételein pedig csak az látszik, hogy minket keresel, majd össze esel.
- Pedig tisztán emlékszem a lényre.
- Igen éppen ez az! Túl sok a furcsaság ebben. Ez nem volt a verseny része - szólt halkan Hope.
- Oké, akkor, Samen kívül senkinek sem szólunk erről, rendben? - kérdezte Emma. - Remélem ő tud valami magyarázatot adni arra, hogy mi történt velem.
Hope és Brad bólintottak.
- Azt hiszem a mai randit kihagyom Bennel. Szét tudna robbanni a fejem és muszáj lefeküdnöm.
- Nagyon cuki volt, amúúúúúgy. Csak mondom - jegyezte meg Hope. - Az ölében hozott ki téged, végigcipelt a furgonokig - kacsintott.
- Ó, tényleg? - nevetett fel Emma. - Kár, hogy nem emlékszem.
- Látnod kellett volna Kyle arcát... - szólalt meg Sam a sátor ajtajából. Mind a hárman rá pillantottak - jó párszor úgy kellett leállítani, hogy utánatok menjen.
- Sam! - kiáltott Emma, majd a nyakába ugrott. - Hogy jutottál be ide? - kérdezte a lány az ölelésből eltávolodva, széles mosollyal az arcán.
- Ezt most inkább hagyjuk - hadarta a fiú. - Andrew hihetetlen dolgokra képes. Mindegy. El kell mesélnetek mindent!
***
- Gyere! Szabad! – kiáltotta Sam. Félre tette a főzetet és felállt az asztaltól.
A műhelyének ajtaja kinyílt és Kyle lépett be rajta. Egy törölköző volt a nyakában és edzőruhában volt. Sam érdeklődve lépett elé. Mit keres itt és vajon mi lehetett annyira fontos, hogy még zuhanyozni sem volt ideje?
- Sam, haver! Bocsi, hogy csak így rád török! – szólt Kyle. Bezárta maga mögött az ajtót és közelebb lépett, hogy kezet fogjon Sammel.
YOU ARE READING
Árnyak Könyve II.
Fantasy"A fény mindig bennünk van, és csak rajtunk múlik, hogy őrizgetjük, hogy ki ne hunyjon, vagy pedig tápláljuk, hogy másoknak is jusson belőle."
