Az a bizonyos nyár

37. rész

Néhány perc elteltével hallottam, hogy valaki bejött a szobába. Sejtettem, hogy ki lehetett az, de csak akkor bizonyosodtam meg az igazamról, amikor az a valaki bebújt mellém az ágyba és átkarolt.

- Utálom, hogy miattam ilyen - sírtam megállás nélkül.

Wins nem válaszolt, csak a hajamat simogatva próbált megnyugtatni.

- Én meg utálom, hogy folyamatosan magadat hibáztatod minden miatt - szólalt meg egy másik másik hang. A bátyám, aki eddig bizonyára az ajtóban toporgott, közelebb jött. Felültem az ágyba, hogy lássam, de a sírástól feldagadt, könnyáztatta szemeimmel ez nem igazán sikerült.

- De hát mindig velem van a baja - mondtam halkan.

- És ez azt jelenti, hogy a te hibád? - kérdezte hitetlenkedve, mire csak megvontam a vállam. - Valamit tudnod kell - nyelt egy nagyot - már többször is hallottam anyáékat veszekedni, de eddig nem gondoltam semmi komolyra, de úgy tűnik...

- Komolyabb, mint gondoltad - nevettem fel keserűen, miközben végigfolyt egy könnycsepp az arcomon. - Ebből elegem van - néztem hátra, a hátamat simogató Winsre - mondjuk el nekik.

- Biztos jó ötlet pont most? - vonta fel a szemöldökét. - Orsi így sincs a helyzet magaslatán, kell ez még neki?

- Ennél jobb ötleted soha nem volt még - röhögött a bátyám. - Ezzel nyerni tudsz anya ellen. Hatalmas fegyver van a birtokotokban.

- Ha te azt tudnád - néztem féloldalas mosollyal Winsre, mire a fiú szemei elkerekedtek.

- Muszáj ezt előttem? - színlelt hányást Oli. - De komolyan, szerintem el kellene mondanotok, már amúgy se tudnátok sokáig húzni.

- Igazad van - bólintott Wins. - És, hogy csináljuk?

- Pfúj, már megkértelek rá, hogy ebből hagyjatok ki.

- Hülye - forgattam a szemem. - Szerintem a lehető legegyszerűbb módon: nem mondjuk, hanem mutassuk.

- Ti tényleg betegek vagytok - húzta el a száját a szobába belépő Sarah.

- Le tudnátok állni egy kicsit? - nézett Wins komolyan a bátyámra és a nővérére, mire azok abbahagyták viháncolást.