AMONG US [Kozume Kenma x Reader]

[OKTÓBER 31/2.]

Figyelem! Vér (picivel) részletesebb leírása, aki ezt nem bírja, az ne olvassa!

SZOMBAT

//READER\\

Egy nevet ejtenek. Az enyémet. Azonban két külön fiú.

Az egyik a barátom, Kuroo Tetsuroo.

A másik az, aki iránt nem tudom, hogy mit érzek. Kozume Kenma.

-[Név]-chan ne nézz oda...-Liheg őrületes sebességel Lev, miközben kezei egyre jobban remegni kezdenek. A pupillája szinte teljesen kitágul, ahogy feljebb emeli fejét, s tekintetünk találkozik.

-L-Lev-

A fiút a következő pillanatban olyan erővel lökik el előlem, hogy körmei, melyek majdnem húsomba vájtak karomon, végigkarcolták a bőrömet. Kenma védekező állásban lépett elém, vadul lihegve, miközben talán még ő sem fogta fel, hogy mit csináltak Kurooval.

-Fu...Fussatohk...-Nyögi ki ajkain keresztül a fekete hajú.

-Kuroo-Próbálnék felé lépni, de Kenma kitárja a karját, és anélkül, hogy tenne felém akár egy pillantást is, visszatol maga mögé.

-Ne menj el mögülem.-Adja ki a parancsot, szemeivel ugyanannyira nem tud elszakadni Levtől, mint én Kurootól. Összepréselem az ajkaimat, érzem ahogy a tekintetem egyre homályosabbá válik, ahogy Kuroo egyre erőtlenebbül kezdi venni a levegőt-Lev.

-Ő...Ő kényszerített...-Nyögi fájdalmasan Lev. A földön heverő, holfdényben fájdalmasan megcsillanó késre mutat, és önkéntelenül is elmosolyodik-Srácok...Én, én nem öltehm meg senkit...Senkit!

-Nem tud senkit sem kényszeríteni.-Válaszolja Kenma. Nem értem, mi történik körülöttem- Lev, kihasználtad a helyzetet.

-HAHA!-Nevet fel hisztérikusan- És ha igen? J-Jó móka volt! Ti-Ti is élveztétek!-Közelebb lép hozzánk, vigyora egyre szélesebbé válik, egyik kezét fejéhez teszi, és beletúr hófehér tincseibe. Kenma kezével a sajátomért nyúl, a szívem a torkombal kalapál a horrorisztrikus helyzettől, az adrenalintól, a fájdalomtól, az ijedségtől. Mindentől, ami ebben a pár napban történt-É-ÉLVEZTÉTEK, NEM?

-Térj észhez, Lev!-Szólalok meg remegő hangon, mire egyből rám kapja a tekintetét.

-Ohhh, akartam én. Kértem segítséget. Nem emlékszel, [Név]?-Dönti oldalra a fejét, először nem esik le számomra, hogy mire céloz- Azok nem csak rémálmok voltak.

Elkerekednek a szemeim.

-[NÉV] KÉRLEK!

Visszhangzik a fejemben.

-L-L-Lev...

-Hahaha!-Nevet fel újból- Látom az ijedtséget a szemeidben. Tetszik!-Mosolyodik el, mikor azonban közelebb lépne, Kenma hirtelen a bal kezét a nadrágzsebébe mélyeszti, s ujjai között, mikor legközelebb kirántja tenyerét, egy kést látok meg. Ha még eddig valamely csoda folytán nem, most biztos, hogy elkerekedtek a szemeim.