[OKTÓBER 27\2]

1.1K 128 18
                                    

KEDD

//Reader\\

Este fél kilenc volt, a társaságból már mindenki itt volt, Kuroo házánál. Mindenki, ám ez a kijelentés mégis kicsit elhamarkodott volt, mivel egyetlen egy ember hiányzott a csapatból. Taketora.

-Hol van már ez az idióta?-Morogja mellettem Kuroo, mire felpillantok rá. Látszik rajta, hogy valójában örül annak, hogy nem kell egyedül lennie, s sőt, hogy ennyien körbeveszik, ráadásul olyanok, akikben megbízik, mégha ezt némelyik személynél nem is mutatja ki.

-Biztos mindjárt itt lesz. Írt volna, hogyha mégse jön, nem igaz?-Egyik kezemmel nyugtatón végigsimítok a karján, mire elereszt felém egy mosolyt, majd lehunyva a szemeit, ajkaimra hatol. Csókjától szinte azonnal megremegnek a lábaim, örömmel viszonzom. Nyelvével végigsimít alsó ajkamon, bejutást kérve, amit készségesen meg is adok számára, azonban csatánknak az ajtó felől jövő csengő hangja vet vétet.

Kuroo még egy utolsó, perverz mosollyal kerítve ad puszit számra, majd immár kissé morcosabban hajol el, hogy kinyissa az ajtót.

-Bezzeg a legjobb pillanatimban meg tud érkezni...-Morogva, mielőtt még kinyitná, majd mikor végre mindannyian megláthatjuk Taketorát, újból megszólal-Amikor azt mondom, nyolc óra, akkor úgy is gondolom, hogy nyolc óra.

-Bocs', a húgom feltartott.-Forgatja meg a szemeit, mire csak kedvesen elnevetem magamat.

- Szóval, milyen horrort nézzünk?-Nyitja fel a laptopot Yaku, ami már a TV-hez van csatlakoztatva.

-Nézzük meg az ''Az''-t!-Vigyorodik el rögtön Lev, de Yamamoto csak leinti.

-Az gyenge. Inkább a "Kedvencek Temetőjét"!

-Na ne, és még te szóltad le Lev ötletét.-Forgatom meg a szemeimet.

-Okè, akkor mit szóltok a "Hang Nélkül"-höz?-Inuoka felvont szemöldökkel nézett végig rajtunk, reakciónkat figyelve. Az èn véleményem csupán egy vállrándítás volt, míg a fiúk sorra egyeztek bele az ötletébe.

-Ha félsz, nyugodtan bújj hozzám.-Vigyorodik el magabiztosan Kuroo, mikor lehuppantunk a kanapéra. A bal oldalamon ő volt, míg a jobbon Kenma, mellette pedig Yaku. A mellettünk levő fotelban ült Lev, míg Inuoka előttünk, a szőnyegen foglalt helyet, mellette Shibayamaval, Fukunagával és Nobuyukival.

-Szerintem előbb fogsz te sikítva belém kapaszkodni, mint fordítva.-Sóhajtok színpadiasan, mire a társaság elereszt egy nevetéshullámot, Kenma kivételével. A fiúhoz fordulok, amikor már mindenki a TV képernyőjét bámulja, melynek hangszórójából már elindult egy sejtelmes zene-Kenma...

A fiú nem fordul felém, úgy látszik, mintha teljesen hidegen hagyna.

-Kenma...Minden rendben?

-Miért ne lenne...?-Motyogja vissza, ràm se nézve. Olyan érzésem van, mintha haragudna rám, de fogalmam sincsen, hogy miért. Hiszen nem ártottam neki semmit sem, nem igaz?

//Kozume Kenma\\

A szemem sarkából làttam, ahogy Kuroo megfogja a lány kezét, majd összekulcsolják az ujjaikat. [Név] kedves, őszinte mosolyt mutatott felé, majd egy gyors csókot váltottak.

Összepréseltem az ajkaimat.

A látásom hirtelen homályosodott el, így próbáltam nem a mellettem ülőkre koncentrálni, nehogy észrevegyék, hogy valami bajom van. Hogyan magyaráztam volna el nekik a helyzetet? Még az is jobb lett volna, hogyha kiröhögnek amiatt, hogy elpityeregtem a félelemtől egy horroron, de ismertem a csapatot. Nem nevettek volna egy ilyen helyzetben. Kivéve talán Lev-et, de ő egy idióta, szóval...

Nem tudom, mennyi ideje szerettem bele. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy a szívem hevesebben ver a közelébem, mint kellene, és hogy teljesen zavarba esek, hogyha hozzám beszél. Még az a jó, hogy kívülről tudom tartani magamat, és ezt Ő nem veszi észre.
Már csak azért sem akarom, hogy észrevegye, mert akkor vége mindennek.

Vége a barátságunknak, amit én nem akarok.

Fontos számomra.

Még akkor is, hogyha számára más a fontos.

Még akkor is, hogyha számára a legjobb barátom a fontos.

///

-Oké, akkor csinálom a szobát, majd mondom a kódot.-Motyogom, szigorúan csakis a képernyőt bámulva, hiába érzem magamon a többiek tekintetét, főleg [Név]-ét.

Istenem, szív, nyugodj már meg!

-Ha valaki meghal, az nem mondja el a többieknek, hogy ki volt az, mert az köcsögsèg és kihajítom az ablakon.-Mutat körbe szigorúan Kuroo-Lev, ez rád fokozottan érvényes.

-Már megint én! MIÉRT MINDIG ÉÉÉN???-Kezd el nyavajogni az elsős, majd hirtelen elkerekednek a szemei-Ohh, sràcok...

-Mivan?-Kérdez rá Yaku, majd Lev mobiljára pillant-Ez komoly? Még le sem töltötted?

-Tesó, sok időd volt rá, hogy megtedd...

-Igen de most le sem tudom, mert...

-Nincs elég helye.-Forgatja meg a szemeit Yaku.

-Akkor törölj valamit.-Mordulok fel. Már most semmi kedvem sincs ehhez az egészhez, főleg azért, mert három napon keresztül el kéne viselnem azt, hogy [Név] mással boldog. Hogy más csókolja...Másra mosolyog rá tiszta szívből...

-De nem tudooook!!

-A Pou-t azt pont le lehetne.-Röhögi el magát Kuroo mikor meglátja a fiú telefonján levő említett alkalmazást. Lev csak megforgatja a szemeit, majd duzzogva letörli azt, így végre elkezdhetünk játszani.

Csak legyen már vége...

-Szóval a kód ZH...

///

-BAZDMEG!

-Kuroo nyugodj már meg...-A mellettem ülő lány hangja teljesen nyugodttá tesz, szinte azonnal magamon érzem gyerekkori barátom tekintetét, akinek hullájától éppen most tűnök el.

Haha...

Túl könnyű préda voltál, Kuroo.

AMONG US                   [Kozume Kenma x Reader]Where stories live. Discover now