Meet & Heat (Namgi) ✓

harmadik fejezet

"ma nem engedek be semmit magamba
csak a zenét a fűszálakat
mik érinthetik az arcomat
a napot a sugarakat
miközben ráfekszem magamra a parkban"

- Hé, én is akarom látni a hibridet! - hallatszódott Jimin hangja bentről, majd Namjoon mellett kifurakodva magát, megtorpant Yoongi előtt, aki a mozgolódásra azonnal felkapta a fejét, s hatalmas íriszekkel nézett rá a vele egymagas fiúra.

A hibridek egyébként is alacsonyabbak voltak az embereknél, Yoongi pedig eszméletlenül örült annak, hogy a számára egyelőre még ismeretlen fiúban "lelkitársra" talált. A macskahibridet valójában nagyon zavarta a magassága, hiszen fiúként fontos lett volna, hogy jónéhány centivel magasabbra nőjjön, de el kellett fogadnia magát, akárhogy is nézett ki.

- Istenem de aranyos vagy! - kezdett gügyögni Jimin Yoonginak, a hibridnek pedig már nem is volt ideje reagálni, ugyanis a szintén alacsony fiú egy hirtelen mozdulattal ölelte őt át, hogy szeretetteljesen megnyomorgathassa törékeny valóját.

- Hé, össze ne törd szegényt! - nevetett fel Jin, miközben óvatosan megpróbálta eltolni Jimint Yoongitól.

- Szia! Én Jimin vagyok - nézett Jimin a hibridre egy hatalmas mosollyal az ajkain. - Nagyon örülök, hogy itt vagy és ne aggódj, majd sokszor meglátogatunk téged! - Yoongi egy kedves mosollyal az ajkain bólintott Jimin szavaira, ugyanis annak ellenére, hogy sokként érte őt a fiú közelsége, olyannyira esett is az jól neki. - Namjoon barátunk nagyon jó ember - veregette meg az említett vállát Jimin, mire Yoongi és Namjoon tekintete egy pillanatra összeakadt, mely hatására mindketten zavartan kapták el a tekintetüket egymásról. - És egyébként szereti, ha apucinak hívják.

A levegő egy pillanat alatt fagyott meg a társaság között, s a nagy csend közben csak Jimin és Hoseok kuncogását lehetett hallani, míg Namjoon ijedt tekintettel nézett Yoongira, ki csak pirultan hajtotta le a buksiját.

- Oké - bólintott Yoongi, miközben halk hangon szólalt meg. - Apuci - ismételte el Jimin kérését, mire Namjoon ijedten hördült fel, majd abban a momentumban szabadkozni kezdett.

- Ne, ne, ne! Ne figyelj Jiminre! - ingatta a fejét Namjoon, miközben a kezével is hadonászni kezdett, Yoongi pedig egy zavart tekintettel nézett végig a társaságon. - Csak viccelt, ne vedd komolyan őt! Nem kell apucinak hívnod - magyarázta Namjoon vehemensen, Yoongi pedig egy apró mosollyal az ajkain kezdett bólogatásba.

Az intézetben Yoongi mindig arra volt nevelve, hogy, amit az emberek kérnek tőle, azt teljesítenie kell. Igaz, elszégyellte magát Jimin mondatán, azonban, ha azt kérik tőle, hogy hívja Namjoont apucinak, akkor apucinak fogja hívni őt. Félt a gondolattól, miszerint, ha nem engedelmeskedik, megbüntetik majd.

- Ahw, nagyon édes vagy! - nyomorgatta meg a hibridet Hoseok oldalról, mire a csapat jóízűen felnevetett, Yoongi pedig csak egy félénk mosollyal az ajkain tűrte, hogy ölelgessék őt. - Ne vegyél mindent, amit mondunk, komolyan, oké? Szeretünk viccelődni.

- Ő még egyelőre túl ártatlan hozzánk - vonta meg a vállait Jin büszkén, Namjoon pedig ezt a pillanatot választotta arra, hogy közbelépjen, és kimentse az újdonsült hibridét a kellemetlen szituációból.

- És ártatlan is marad - nyújtotta a karját Namjoon a hibrid felé, Yoongi pedig ugyan szégyenlősen, de elfogadta azt, így a magasabbik egy óvatos mozdulattal húzta kecses valóját maga mellé.

A hangos társaság meglágyult szívvel pillantott végig Yoongin és Namjoonon, s ők már akkor tudták, hogy ők ketten nagyon jól ki fognak jönni; talán még több is történhetne köztük. Yoongin és Namjoonon is látni lehetett, hogy szimpatikusnak tartják a másikat, ezek az érzelmek pedig csak az ugródeszkák voltak egy szép kapcsolat kialakulásához.