What is happiness?

1. fejezet -Vajon sikerülni fog?

Délután 5 lehetett amikor felébredtem. Komótosan feltápászkodtam az ágyról és bepakoltam holnapra. 8 óránk lesz. Szuper.. Lementem a konyhába és kinyitottam a hűtőt, sushit találtam, de nem volt kész, csak az alapanyagok voltak meg. Úgyhogy elkezdtem megcsinálni. 5 perc múlva kopogtak.

-Gyere csak. –mondtam.

-Szia kicsim! –köszönt anya.

-Szia. –válaszoltam.

-Tae, miért vagy ilyen szótlan? Mesélj, hogy telt az első napod. –érdeklődött, ahogy a legtöbb szülő szokott az első napon.

-Klassz volt.

-Ennyi? –csodálkozott.

-Aha. –bólintottam, miközben felvágtam egy tekercset.

Anya nem szólt semmit, csak rám nézett. Tipikusan az a nézés volt, amiből tudom ,hogy nem hisz nekem és még választ vár, mert ez nem volt elég.

-Hát jó.. –sóhajtottam, tudod, elég érdekes napom volt, az egyik osztálytársam titkol valamit és ideges vagyok, mert nem tudom mi az.. Anya nem szólt semmit, csak a majdnem kész tekercseket bámulta.

-Tudom, most biztos idiótának tartasz, és ez az egész elég klisés, de ez az igazság. – mondtam.

-Tae, holnap mindenképpen beszéld meg a kis barátoddal, minden rendben lesz, jó?

-Öhm..azért ez nem olyan nagy dolog( most egy tinilánynak érzem magam ,aki egy 12 éveseknek szóló könyvben ragadt), de azért köszi.

-És apa? Ő hol van?

-A papírokat intézi a motoroddal kapcsolatban.

-Basszus, teljesen kiment a fejemből..

Igen, a motor.. Régóta vágyom egy motorra. Meg egy kocsira, de az még ráér. A motorhoz még nincs meg a jogsim, de dolgozom rajta. Hamar elkészültek a sushik, anyával megettük őket, apának is hagytunk, majd felmentem a szobámba. Fel kellene hívom Jungkookot. De lehet, hogy zavarom. De..Miért zavarnám? Felhívom. De mi van, ha fel sem veszi? Jó, mindegy. Felhívom. Most már tényleg.

-Szia Jungkook, figyelj, bocsi a zavarásért, de kérdeznem kell valamit.

-Szia Teeajung, miújság?

-Taehyung. Szóval. Mit titkolsz előlem? És ami a többieket illeti... Miért viselkednek olyan furcsán?

-Mi? Én nem titkolok semmit, és..és lehet, hogy csak ro.. rossz napjuk volt, mindenkivel előfo-előfordul. –dadogta.

-Kérlek, ne nézz hülyének.

-Oké. Várj 5 percet.

-Mi? Minek?

.....Letette.....

Most ez mi volt? Mire várjak? Na jó, nem érdekel. Majd holnap kiderül. Éppen edzeni készültem, amikor csengettek. Amikor kinyitottam az ajtót, Jungkook állt a kapuban és vigyorgott.

-Öhm.. Szia! Te..itt?

-Szia, bemehetek?

-Persze, gyere csak.

-Köszi.

-Figyelj csak, te honnan tudtad, hogy itt lakom?

-Hááát, megnéztem az osztálynaplóba... hehe...

-...... Mikor?

-Amikor beszéltünk az udvaron és ott hagytalak.

-Jaa, vágom. Kösz, rendes volt tőled.