What is happiness?

2. fejezet - Minden jóra fordul?

-Szia. Igen. Mi? Nem. NEM! Jó, oké, gyere. Mi? Ja. Oké. Ja. Ja. Aha. Nem. Ühüm. Persze, megyek. Na, lerakom, szia. (mintha magamat hallanám, amikor anyukámmal beszélek telefonon, szóval gondolom az anyukájával beszélt.)

És hirtelen megfordult. Amikor meglátott minket, hirtelen lefagyott.

-Szia Suga. –köszönt neki Jin, aztán persze mi is.

- Ránk nézett, biccentett egyet, majd elkezdett felénk sétálni. Már azt hittem ide jön és megver, de nem. Elsétált mellettünk és lement a mozgólépcsőn.

-Mi a... Most.. Ez mi volt? –kérdezte Jungkook zavarodottan. Mi is összezavarodtunk.

-Nem tudom. –mondtam.

-Mindegy, holnap megpróbálunk még beszélni vele.- mondta Ho Seok.

Amikor kiértünk a moziból még nem volt sötét, hiszen szeptember eleje van. Mindenki elindult haza, az utcánknál szét váltunk, Jungkook és én sétáltunk a naplementétől narancsló házak mellett.

-Huh, nem tudom hogyan köszönhetném meg a mait.

-Nem kell megköszönnöd. –mondtam.

-Hát, de. Valahogy meg kéne. –túrt a hajába.

-Ezen nincs mit köszönnöd. Természetes, hogy kiállok a barátaimért. Tudod, ezelőtt nem igazán volt ilyenre lehetőségem.

Jungkook nem szólt semmit, csak felnézett az égre és elmosolyodott.

-Kim Taehyung, te egy Isten vagy. Bátran kimerem jelenteni, hogy te vagy a legjobb barátom.

Megálltam egy pillanatra, mert ez egy kicsit megható volt. Soha nem mondott még nekem ilyet senki.

-Köszönöm Jungkook. –mondtam, majd elindultunk. Amikor hazaértem anya majdnem fellökött.

-Öhm, sziaa. Van valami baj? –kérdeztem, mert idegesen rohangált fel-alá.

-Fiatalember, miért nem szóltál, hogy hová mész?

-Bocsi, kiment a fejemből. Miért vagy ideges?

-Mert nem szóltál hova mész!

-Jó, nyugi, csak Jungkookékkal voltam.

-Jungkokékkal? Többen is vannak? Jajj, kisfiam, olyan boldog vagyok, hogy összebarátkoztál ezekkel a gyerekekkel és hogy nem esett bajod!

- Öhm, oké. – anyukám mindig is féltett engem, nem az a tipikus ''dolgom van, ne zavarj" anyuka, szerencsére.

Chaeyeon szemszög:

Na szóval, azt hiszem ez volt a legjobb nap az életemben. Annyi minden történt. Tae és Jungkook hatására leszálltak rólam(mindenkiről) a srácok. Furcsa, hogy ennyi elég volt, de ezek szerint semmi rossz szándékuk nem volt, csak barátokra/figyelemre volt szükségük. Szóval most nagyon örülök. És.. Azt hiszem.. Szerelmes vagyok... Taehyungba.. De ő ezt nem tudhatja meg, mert akkor nekem végem...  És még moziba is elmentünk... Annyira jó volt.. Szerintem Suga is bocsánatot fog kéri.. Vagyis szeretném ezt hinni. Őt ismerve nem fog, de reménykedem.

                                                                                                                                                             Szeptember 10.

Taehyung szemszög:

Megvacsoráztunk aztán felmentem a szobámba, mert már nagyon fáradt voltam.