„-Te...te idióta! -kiáltott mérgesen Chuuya, Dazai pedig hatalmas szemekkel nézett a fiúra. -Mégis mi a francot képzelsz magadról? Szakét iszogatva, részegen házakról van kedved ugrálgatni, mert az jó móka? Normális vagy Dazai? És ha meghaltál volna...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
⌨︎: —————Nᴀɴᴅᴇ——————
Tik-Tak. Hallatszott a falióra monoton kattogása. Az iroda épületére csend telepedett, nem lehetett mást hallani csak a kinti világ beszűrődő zaját. A kocsik hangos dudálását és az emberek hangját. Halovány, de észrevehető zaj volt, mely a csendet megtörte.
Tik-Tak. Az ablakon beszűrődő narancssárga fény adott látást a szobában tartózkodó embereknek, kik szorgosan végezték mai teendőjüket. A hatalmas ablak sötétítőjét senki sem húzta el, hagyták, hogy a napfény megtöltse enyhe meleggel a hűvös kis szobát.
Tik-Tak, Tik-Tak. Kunikida a saját asztalánál foglalt helyet, belemélyülve számítógépének világába, míg Ranpo az ablakon bámulta a kinti tájat, ajkai közé emelve egy-egy cukorbombát. Yosano Ranpo helyén ülve nézegette a heti újságot, Junichiro hugával beszélgetett. Egyedül Atsushi és Kyoka nem tartózkodott az iroda területén.
Tik-Tak, Tik-Tak, Tik-Tak. Dazai hallja, hogy egy pillanatra a Nyomozó Iroda területén megszűnik a zaj, s mintha mi sem történt volna folytatódott a nyüzsgés. Szemei a mennyezet fehér színű falait vizsgálják, mintha csak választ keresne fel nem tett kérdéseire.
Tik-Tak. A Nyomozó Iroda ajtaja nyílt, majd egy középkorú nő lépett be rajta. Lapockájáig érő, szőkés haja meg-meglibbent a háta mögött, arcán gondterheltség tükröződött, vörösre mázolt ajkai megremegtek, mintha csak a sírás szélén állna. Fehér ingje gyűrötten tapadt testéhez, fekete combig érő szoknyája piszkos volt. Magassarkújának hangja vízhangot vert a szobában.
-Fegyveres Nyomozó Iroda, miben segíthetünk? -Kunikida azonnal felmérte a helyzetet, majd a nő mellé lépve invitálta a kanapéra. -Doppo Kunikida vagyok, kérem mesélje el részletesen látogatásának okát.
-A kislányommal sétáltam éppen az utcán -a nő pedig mesélni kezdett. Részletesen és pontosan adta meg az információkat. -szinte már megérkeztünk, amikor hirtelen csend támadt egy pillanatra, utána mintha semmi sem történt volna kelt életre a hatalmas nyüzsgés. Visszafordultunk, de előttünk egy maszkos férfi volt és könnyűszerrel elvette tőlem a kislányom. Próbáltam őt visszavenni magamhoz, de a férfi hatalmasat lökött rajtam, így elestem beverve kissé a fejemet.
-Így érthető miért piszkos a ruhája -jegyezte meg halkan a barna hajú fiú. -Mondja, hol történt az eset?
-A külváros környékén van egy óvoda, ahova a lányom szoktam vinni -hadarta a nő. -az előtt történt egy pár utcára. Kérem találják meg a lányomat! Rettenetesen félek attól, hogy baja esik -szipogta a szőke nő, Kunikida a zsebéből előhalászva egy zsebkendőt nyújtott neki. -Köszönöm.
-Meséljen nekünk kérem a lányáról, minden információra szükségünk van a nyomozáshoz -ült fel a kanapé karfájára Dazai, onnan tekintett a nőre.
-A lányom az utolsó óvodai évét járja, nemsokára iskolába megy -beszélt a nő. -Gesztenyebarna, hosszú haja van, tengerkék szemekkel és szinte mindig mosolyog. Az orránál halvány szeplők vannak. Az apja még kicsi korában meghalt, leginkább tőle örökölte a külső tulajdonságait.
-Kell lennie valaminek, ami miatt az ön lányát elrabolták -motyogta az ablakon át bámulva a várost Ranpo. -Az apja nem egy képességhasználó volt? Esetleg tartozások felhalmozódása, melyet hátrahagyott?
-Képességhasználó volt -suttogta, majd lehunyta kék szemeit. -A Kikötő Maffia egyik embere volt, de a lányunk születése után kilépett.
-Talán van egy nyomunk, ahol el is kezdhetjük a kutatást -nézett Ranpo a kanapén ülő nőre. -Hölgyem ne aggódjon, meg fogjuk találni a lányát.
A nő szipogva köszönte meg a Nyomozó Irodának a segítséget, majd percekkel később távozott is a szobából. A folyosón visszhangot vert a magassarkú kopogása, mely lassan, egyre jobban halványult, míg már nem is lehetett azt hallani. A napot lassan takarták el a felhők, ezzel árnyékot vetve a városra, s sötétséget az iroda szobájára. Tik-Tak. Ismételten csak a nyomasztó csend maradt hátra.
-Ranpo, Dazai -szólalt meg a szemüveges, komor tekintetét a két fiú között járatta. -rátok bízom az ügyet, járjatok sikerrel.
-De én ma szabadnapos vagyok -ellenkezett egyből Dazai.
-Ha a feltételezésem igaz, és a lány valóban a Maffia kezei között van -halkult el a végére a szőke férfi, majd ismét hangosabban folytatta mondatát. -szükségünk van rád Dazai. A lány nagy valószínűséggel képességhasználó, meg kell védenünk vagy kompromisszumot kötnünk, de semmi képpen se harcoljatok velük! Erősek és Dazai még nem tud egyszerre több képességet használhatatlanná tenni.
-Értettük Kunikida -ráncolta gondterhelten a homlokát Ranpo, majd elmosolyodott. -Jutass be minket oda Dazai! Talán még a főnökkel is beszélgethetünk egy kicsit.
-Legyetek óvatosak! -szólalt meg Yosano. -A Maffia mindig fel van készülve minden támadásra és...
-Ki mondta, hogy támadunk? -mosolygott Dazai, szemei viszont nem tükröztek vidámságot. Inkább voltak semmitmondóak és üresek. -Fel vannak készülve, de én is ismerem az épületet. Ha nem csal az emlékezetem, még Mori-san irodájába is simán bejuthatunk, viszont nem lesz olyan könnyű menet. Remélem készen állsz Ranpo-san. -villantak meg egy pillanatra a szemei, ahogy a mögötte lévő férfit figyelte, kinek arca elszántságot tükrözött.
-Mentsük meg azt a kislány! -kiáltotta az említett személy hatalmas beleéléssel.
Tik-Tak. S a játék ideje elkezdődött.
Sziasztoook! Eljöttem számotokra egy fanfictionnal, amit nem tervezek hosszúra, viszont biztosan az lesz, magamat ismerve😂😅 Ez egy Soukoku történet, mint látható A könyv eltér az anime-től, de néhány jelenet talán visszaköszönhet itt is☺️ Remélem sokan olvasni fogják ezt a kis irományt. Ha Vote-tok azt nem bánnám😂 Ne féljetek kifejezni a véleményeteket, hozzászólásban nyugodtan megtehetitek. Mindenkinek szép napot❤️💕
