~Legszebb kényszer~

XI.

Reggel íncsiklandó illatokra keltem a kezemmel tapogattam a mellettem lévő helyet ,de Alexnek már hűlt helye volt. Miután kibírtam nyitni a szemem elindultam le a konyhába. Nagy meglepetésemre az én vőlegényem sürgött a konyhába.

- Te tudsz főzni? –Kérdeztem még mindig kómásan.

- Olasz vagyok bébi.

- Hogy ,hogy ilyen korán keltél fel?

- Ha egy tíz perccel később kelsz ágyba is viszem. Már egy pár napja rosszul alszom. Vallta be miközben a szemeit lesütötte.

- Rosszat álmodsz?

- Nagyon!

- És mi ennyire rossz? –Kérdeztem már kuncogva ,hisz ő semmitől nem fél.

- Attól ,hogy az utolsó pillanatban meggondolod magad tudom ,hogy jobbat érdemelsz nálam. De soha nem tudnám elképzelni ,hogy más érintsen ,más csókoljon, másnak szülj gyereket. Még a gondolatától is rosszul leszek.

- Nálad jobbat keresve sem találnék. Szóval emiatt egy percig se aggódj, nem foglak ott hagyni az oltárnál.

- Szeretlek.

- Én is szeretlek.

Miután megreggeliztünk elmentünk leellenőrizni az utolsó simításokat ,mint például a meghívókat tortákat.

- Komolyan hét tortánk lesz?

- Több ,mint hatszáz vendég lesz muszáj. Lesz egy templomi és egy sima szertartás is.

- Nem azt mondtad ,hogy nem vagytok vallásosak??

- Nem is vagyunk. Ám' vannak maffiák akik nagyon is azok ,így a konfliktus elkerülése érdekében minden esküvő így zajlik. Jobb a békesség. Ugye kibírod azt a másfél órát míg a szertartás tart?

- Másfél óra? Ez most komoly? Nyilván kibírom. Nem mintha lenne más választásom.

- Mondtam már ,hogy szeretlek?

- Én is szeretlek. Mondtad már egy párszor, de ebből a szóból sose elég.

Miután haza értünk letusoltunk és álomra hajtottuk a fejünket.