XXV.

3.5K 108 2
                                    

~2 hónappal később ~

Ez a két hónap maga volt a pokol. Nem veszekedtünk Alexel egyszer sem, de csak azért. Mert folyamatosan tűrök és hallgatok. Pedig már nagyon szenvedek attól, hogy ennyire odafigyel ránk. Ha eddig azt mondtam, hogy nagyon vigyáz rám/ránk. Akkor, amit az elmúlt két hónapban csinált az már beteges. Próbálom megérteni, hogy mindent értünk tesz és a maffia miatt sok veszélynek kivagyunk téve, de akkor kezdek besokallni. Ma egy családi grillezésre megyünk. Az alkatomból kifolyólag, már ellégé látszik a pocakom, pedig még csak 3 hónapos. Alex szerint így sem eszek megfelelően eleget. Pedig a nap 24 órájában csak eszek.

Szettem:

- Megjöttem szerelmeim

Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.

- Megjöttem szerelmeim. Merre vagytok?

- Itt vagyok a szobánkban. -Épp a hajam fésültem.

- Hogy telt a napod édesem?

- Szokásosan. Ettem, aludtam.

- Biztos menjünk? Nem vagy fáradt?

- Alex elég. - kiáltottam rá. 

-Mi bajod bébi?

- Az, hogy rohadtul elegem van abból. Hogy ilyen vagy. Úgy szeretlek, ahogy vagy bármi is történjék mi egy család leszünk, de ez a túlféltés már beteges. Nagyon szeretlek, de a folyamatos aggódásoddal elveszed az örömöt a babavárás örömeiről.

- Tudom édesem, de próbálj megérteni, nekem ti vagytok a mindeneim. A világom vagytok. 

- Nagyon szeretlek Alex.

- Én még annál is jobban önt Mrs. Russo.

- Induljunk, mert így is késésben vagyunk.

Miután végre autóba ültünk és odaértünk, csak laza egy órát késtünk. De így is teljes szívvel fogadtak minket. Itt volt az én és az Alex családja is itt volt. Nem voltunk kevesen az biztos. Jelen pillanatban azt kívántam bárcsak a szűk család lenne csak itt, mert akkor jöhettem volna melegítőben. Alex épp az édesapjával beszélt egy üzletről, míg én figyeltem a távolból. Láttam, hogy a szemével feltehetően engem keres. Amikor valaki mellém lépett.

- Emily igazán megtiszteltetés önnel találkozni. Oly sok szépet hallottam már önről. Még nem volt alkalmunk találkozni, olyan titokzatos a maguk házassága. Egyébként pedig gratulálok a babához.

- Inkább úgy fogalmaznék, hogy publikus, de privát. Mindenkinek van magánélete, szerintem ez így jó.

- Nem csak gyönyörű, de okos is. Egyszerűen tökéletes, maga egy igazi csoda.

- Aki férjnél van, és igazán örülnék, ha ezt tiszteletben tartanád Matteo. - csendült fel a hátam mögött egy ismerős hang.

- Igazán szerencsés vagy Alex, hogy egy ilyen nő van melletted.

- Tisztában vagyok ezzel Matteo.

- Menjünk lassan, mert kezd dagadni a lábam ebben a magassarkúban.

- Miért ebben jöttél? A bokád is kitörhetted volna?- kérdezte teljesen más hangnemben, és dühös arccal.

- De nem törtem ki. Amúgyis ide nem jöhetek sportcipőben te is nagyon jól tudod. 

- Szerinted ki nem szarja le Emily? A Don felesége vagy ha a melegítőben jössz is, akkor is senkinek semmi köze hozzá. 

- Úgyis megnéztek volna, és szemre hányták volna neked, hogy milyen feleséged van.

-Neked teljesen elment az eszed Emily. Nekem mindenhogy tökéletes vagy. Kell neked ennél több?

- Tudod, hogy nagyon megakarok a világodnak felelni, tökéletes feleséged akarok lenni.

- Az első perctől kezdve az vagy.



Hazaérve összebújva aludtunk el. Már, amennyire a hasam engedte. 

Mert csak mi számítunk.

Mi.





























Mint már egyszer írtam, ennek a könyvnek lesz második évada is. De a napokban újra felötlött bennem, hogy írni szeretnék ezzel a könyvel párhuzamosan egy másikat. Ami nem ilyen témájú. Hanem valamelyik hírességgel kapcsolatos(Valamilyen sportolóval ,énekessel vagy szinésszel). Vagy egyéb romantikus könyv. Várom ötleteitek.

~Legszebb kényszer~Onde histórias criam vida. Descubra agora