Hellish Love

Újra látni őket

Sétáltunk Dracoval a folyosón amikor  boldog hangokat hallottunk a Griffendéleseknél.

- Mi ez a hang? - Kérdeztem.

- Nyissunk be.

Benyitottunk majd minden szempár ránk meredt.

- Ron?! Harry?! Hermione?! - Rohantam oda hozzájuk és öleltem meg őket. Nekem könnycseppek folytak végig az arcomon.

- Hugi! - Ölelt szorosan Ron.

- Tudom,hogy tudjátok, de ugye ti hisztek nekem abba ,hogy segíteni akarok nektek? - suttogtam nekik.

- Igen, nyugi, hiszünk neked. De Malfoy mit keres itt? - Vonta fel a szemöldökét Harry.

Én oda mentem Dracohoz és oda vittem hozzájuk.

- Higgyétek el nekem, ha hisztek nekem, akkor abban is hinnetek kell nekem,hogy Draco megváltozott. Kérlek... béküljetek ki!

- Miért békülnénk ki olyannal aki évekig piszkált mindenkit? - kérdezte Ron.

- Weasley, Granger, Potter... nektek okoztam a legtöbb fájdalmat. Tudom,hogy bunkó voltam. Én is tudom,hogy hülye voltam.
Borzalmasan. De megváltoztam. El is hiszem ha barátok nem leszünk de legalább béküljünk ki.
Weasley, a húgod, Emma , megmutatta nekem ,hogy mi az a szeretet. És... mi együtt vagyunk. Onnan is tudhatjátok,hogy megváltoztam,hogy egy Weasleyvel vagyok együtt. Nem?

Ennél a hosszas "beszédnél" amikor a végére ért akkor néma csend telepedett a társaságra.
Ekkor olyan történt amire még én sem számítottam.

-Ha a húgom azt mondja megváltoztál... akkor hiszek neki. - Ron megölelte Dracot majd kezetfogtak.

Én hálásan mosolyogtam Ronra. 

Hermione egy rövid ölelésbe zárta Dracot majd ő is megbékélt Dracoval.

- Köszönöm, Hermione. - Mosolygott rá Draco.

Ekkor minden szem most Harryre ment és csendben figyelték a történteket.

Harry közel lépett Dracohoz.

- Hülye voltál, igen, változunk, nem? Hagyjuk a ott a  múltat  ahová való. Nem?  - Egy őszinte mosoly jelent meg mind a kettejük arcán.

- Igazad van Potter, hidd el, tényleg sajnálom amiket veletek tettem... - A padlót kezdte el fürkészni a fiú.

Harry a kezét Draco vállára tette és megölelték egymást majd Harry belekezdett a mondandójába.

- Van itt a kastélyban valami amit meg kell keresni.

- És mi az?

- Nem tudjuk.

- És hol van?

- Azt sem tudjuk. Így reménytelen..

- Semmi sincs veszve Harry. Megoldjuk.  - Mondta Seamus.

---

- Kérdezhetitek,hogy miért hívattalak ide ilyen későn titeket. - Sétálgatott Piton. - Tudomásomra esett ,hogy ma látták Harry Pottert. Aki bármit hall vagy lát és nem jelenik itt meg előttem azt... társ tettesnek tekintjük. Szóval... aki bármit tud Harry Potter ma esti tevékenységéről azt felszólitom,hogy lépjen elő... Most!

Mindenki csak a földet nézte amikor Harry lépett elő az egyik Griffendéles sorból.

- Úgy látszik,hogy azok az igen biztonsági fegyverek nem állták ki a próbát. Sokszorosan nem állták ki! - Ekkor kinyilt a Nagy terem ajtaja és egy csomó olyan ember volt ott aki Harry oldalán áll, Anya, Apa, Fred,George, Hermione, Ron és még sokan mások.  - Hogy mer ott állni?! Hogy mer ott állni ahol ő állt?! Ő aki bízott magában és megölte! Mondja el mit tett aznap este!  Hogy oda lépett ahhoz az emberhez aki bízott magában és megölte!! - Ekkor Piton pálcát rántott Harryre mi meg Dracoval oda siettünk és mi hárman is pálcát fogtunk a volt tanárunkra. Harry hálásan pislogott felénk.

McGalagony arrébb lökött minket és most ő állt Pitonnal szembe. Egymásra küldtek varázslatokat amikor egyszer csak Piton kitörte az üveget és elment.
A tanárnő fényt varázsolt vissza a terembe.
Ekkor megszólalt egy hang ami miatt újra sötét lett.

-.....Adjátok ki nekem Harry Pottert! - Ekkor több helyről is sikolyok jöttek. Én csak csukott szemmel voltam Draco mellkasának neki dölve míg ő a fejemre rakta a fejét és úgy volt becsukva a szeme és próbált nem figyelni a hangra. Az az Voldemortra. - Adjátok ki nekem Harry Pottert s akkor nem esik senkinek bántodása! 1 órát kaptok....

Ezzel újra vissza jött a fény majd mindenki felegyenesedett és Harryre bámultak.

- Mire vártok?! Akkor fogjátok meg! - Kiáltott Pansy rá mutatva Harryre.

Én Harry elé álltam és védelmezően fogtam a kezét.

Majd jött Ginny, Hermione, Draco ,Ron, Neville.

- Gyerekek vannak este a folyosón! - Jött be Frich.

- Azért mert most ott van a helyük! Azonban, Frich úr, jó,hogy jött. Vezesse ki Mrs. Parkinsont és a többi Mardekárost innen. Várjon! Mr. Malfoy és Mrs. Weasley kivételével.

- Hova vigyem őket?

- Az alaksor megfelel!

Mindenki tapsolt kivéve Draco és én nem amiért kivitték a Mardekárosokat innen.

- .... időt! Nyerjenek nekem időt tanár nő!

- Oh, Potter! Örülök,hogy újra itt van

- Én is örülök tanár nő!  Tartsd a frontot! - Mondta Nevillenek majd kimentek.

- Mr. Malfoy és Mrs. Weasley, maguk kérem nézzenek körbe!

-Rendben
-Rendben

Dracoval kézenfogva rohantunk ki a teremből.
Már a legtöbb részt megnéztük amikor egyszer csak Draco a folyosó közepén megállt.

- Baj van? - fordultam felé.

Draco megfogta a kezem és magához húzodt majd szorosan ölelt.

- Kérlek... Em... ha bármi lesz... ha támadnak.. akkor kérlek.. kérlek maradj velem... és... ne tűnj el. Igérd meg ,hogy nem lesz semmi bajod ha a Halálfalók ide jönnek. - Nem láttam de éreztem ahogy könnyek folynak végig az arcomon, de nem az enyémek voltak...
Elhúzodtam Dracotól és azt láttam ,hogy könnyek folynak végig az arcán.
Kezeim közé vettem az arcát...

- Te is tudod jól,hogy nem lehet mindent betartani, ezért nem akarok SEMMIT meg igérni. És te se igérj meg semmit. Mert most már nem lehet betartani az ígéretet...

- Értem...

-Csókolj meg... - suttogtam csukott szemmel. Nem tudtam,hogy hova súgom ... de tudtam,hogy neki..

Nem láttam de tudtam,hogy Draco mosolyra húzza az ajkait majd éreztem ahogy rá tapad az ajka az enyémre.

Az ajka meleg volt mint mindig. Szorosan húzodt magához és tartott.
Mind a ketten éreztük,hogy ez lesz az utolsó csókunk a mai estén.
Ezért mindent beleadtunk.
A fájdalmunkat...
Szeretetünket egymás íránt...
A boldog emlékek is átjártak közben...
A szomorúak is...
Ahogy gondoskodunk egymásról...
Ahogy emlékszem ennél a csóknál mindenre...
Az első csókunkra...
Az első érintésünkre...
Az első együtt töltött időnkre
Az első randinkra..
Az első találkozásunkra..
Az első benyomásunkra..
Az első megalázása a másiknak
Az első őszinte nevetésünk egymás íránt.
Az első boldog emlékünkre..
Az első emlék ami a kettőnké.
Az első ölelésünkr..
Az első találkozásunk..
Az első érintés...
Imádtam mindent ami vissza jött emlék volt...
Imádtam  ezt a fiút..
A fiú akivel mindenki együtt akar lenni.. és én Weasleykent .. megkaptam.
Kibékültek Harryvel...
Ronnal, Hermioneval...

Zihálva váltunk el egymástól és a homlokát az enyémnek nyomta.

- Szeretlek... - Mondtam.

- Én is... NAGYON szeretlek...