𝗠𝗶𝗱𝗻𝗶𝗴𝗵𝘁 | MINSUNG ✓

| 15. rész |

~Felix pov~

szombat

Reggel arra ébredtem, hogy valami csiklandozza az orrom. A beszűrődő napfény miatt hunyorogva nyitogattam szemeim, amikoris egy édesen szuszogó Jisungot pillantottam meg magam mellett. Egy apró mosollyal ajkaimon adtam egy óvatos puszit a hajába, mire mocorogni kezdett.

- Minho - motyogta halkan, majd hozzám közelebb húzódva megölelt. Mi a fene?! Miért annak az idiótának a nevét mondta? Lehet róla álmodik? Tudtommal nem őt csókolgatta tegnap este, mi a frászért jár Minhon az esze? Tegnap egészen jól lekoptattam, szóval lehetetlen, hogy tovább zavarjon minket. A telefon! Jisung nem láthatja meg, hogy beszéltem Minhoval, minél előbb törölnöm kell a beszélgetést! Az éjjeli szekrényen heverő telefonért nyúltam, viszont ezzel a mozdulattam sikeresen fel is ébresztettem a mellettem fekvőt. Csak annyira volt időm, hogy egy gyors mozdulattal a szekrény alá csúsztassam a készüléket. Majd máskor kitörlöm.

- Jó reggelt - köszöntem halkan, mire csak a szemét dörzsölgetve bólogatott. - Jól aludtál? - kérdeztem, amikor már kezdett magához térni.

- Mi együtt aludtunk?! - nyíltak hatalmasra a szemei, majd azonnal ki is pattant az ágyból. Most meg mi baja? Nehogy azt mondja, hogy nem tetszett neki.

- Aha - válaszoltam teljesen nyugodtan.

- Tegnap este nem mentél te haza? Én teljesen úgy emlékszem, hogy egyedül feküdtem le aludni.

- Rosszul emlékszel. Azt mondtad, hogy nyugodtan maradjak itt éjszakára, mert nem akarod hogy a sötétben kelljen haza mennem. Még te parancsoltál be a fürdőszobába, hogy húzzak zuhanyozni - meséltem, mire erősen gondolkodni kezdett.

- Nekem ez teljesen kiesett - ráncolta szemöldökét. - Ah, hasogat a fejem - kapott halántékához. - Csinálnál nekem egy kávét? Vagy várj, lehet, hogy Hyunjin még itthon van - indult volna ki, de én utána sietve megállítottam.

- Nincs itt, hallottam, hogy már elment.

- Oh, akkor jó - húzta apró mosolyra száját és a konyha felé indult. - Várj, a telefonom - torpant meg, mire én sikeresen beleütköztem a hátába. A szobába lépve kezdte el keresni az említett tárgyat, de amikor nem találta, kétségbeesetten nézett rám.

-Hol van?

- Én nem tudom - ráztam meg a fejem ártatlanul pillantva rá.

- Itt kell lennie valahol. Biztos, hogy ide tettem - motyogta leginkább saját magának, mint nekem, miközben az ágynemű alatt matatott.

- Hagyd, majd később megkeressük. Előbb reggelizzünk - dőltem az ajtófélfának.

- Nem, én most akarom a telefonom - dobta idegesen a földre a takaróinkat.

- Addig megcsinálom a kávéd - forgattam meg a szemem és sóhajtva távoztam a helyiségből.

Tíz perccel később, egy bögrével a kezemben tértem vissza Jisung szobájába, aki már a ruhásszekrényt rámolta ki.

- Mondd, te mit csinálsz? - döntöttem oldalra a fejem.

- Keresem a telefonom - pillantott rám egy pillanat erejéig és már folytatta is ruhái összetúrását.