Gay Adventure (Taekook ff)

8.

Taehyung szemszöge

Határozottan nem érzem jól magam. Azt hiszem mindketen túlságosan is élveztük azt a csókot, hamár ilyen hevesen reagált rá a testünk, hisz igenis reagált, pedig egyáltalán nem kellett volna. Jól van, semmi baj, nem veszett fejsze a dolog, talán ha ismét beszólogatunk egymásnak, és a sorozataimmal elterelem a figyelmem, minden rendben lesz, sőt! Jungkookon kívül az egyetlen ember aki igazi szeretetet tud nyújtani nekem, az a nagymamám, akihez ideje lenne ellátogatnom.

-Khm Taehyung! -Jungkook felém fordulva szólított meg amikor megérkeztünk. -Ma később végzek szóval vidd haza a kocsit! - Már nyitottam is a szám, hogy kifaggassam, biztosan csak minél messzebb akar kerülni tőlem, hisz már nem szeret, nem akar a barátom lenni többé, és akár el isköltözne, vagy esetlegesen engem rúgna ki a házból, hisz én tettem tönkre a kapcsolatunkat, de inkább nem mondtam semmit, csak kiszálltam az autóból, amit ő úgy nézettvégig, mintha most látna utoljára.

Lehangolt voltam a munka helyemen, azt sem tudtam milyen rendezvényen vagyok, csak aludni akartam hogy ne kelljen az eseményeken agyalnom. A kezembe került az a pár lapból álló kupac, amik a programokat ismertetik. Már épp össze gyűrtem volna hogy kidobjam őket, amikor egy számomra különleges programon akadt meg a tekintetem:

Jelmezbál.

Mindig is imádtam beöltözni, s minden alkalommal olyan jelmezt választottam, ami sokat takar belőlem, vagy ha nincs rajtam annyi réteg ruha, festék még annál is több. Ide mindenképpen elrángatom Jungkookot! Jó is lesz, szeretünk együtt baromkodni, szinte már a specialitásunk volt.

A munka további részében már rendesen tudtam figyelni, bár sokszor terelődött a figyelmem Jungkookra, akinek vittem egy béke kávét az irodájába. Fülem-farkam behúzva kopogtattam be a kis szobába, amitele van Jungkook illatával. Érdeklődve kapta rám a tekintetét, én viszont nem néztem rá, nem volt pofám.

-Um...Neked hoztam...Szia. - Letettem az asztalára, aztán vissza szaladtam a saját irodámba. Kikészít a tudat, hogy fogalmam nincs mit gondol rólam, vagy kettőnkről. Az egész szituáció úgy kegyetlen, ahogy van.

Jungkook valóban később végzett mint én, nagyon bújta a gépét amikor bekukkantottam hozzá a műszak végén, így inkább csak haza indultam. Unalmamban főztem vacsit, fel is porszívóztam, de nagyon máshoz nem volt türelmem, így inkább egy sorsfordító elhatározásra jutottam: bizonyén most edzeni fogok. Átöltöztem, arrébb toltam a szőnyeget, és leterítettem egy törcsit, ami igazából most a munka területem lesz. Kő kemény edzés lesz itt, kérem!

-

A pólóm rám ragad az izzadtságtól, rövid nadrágom is túl sok meleget nyújt jelenleg, de nem vehetem le, hisz lakó társam bármelyik pillanatban megérkezhet. Kifeküdve fekszek a padlón, vagyis hát a törölközőn, ami szintén csurom vízes. Mintha csak valami égi jel lenne, Jungkook abban a pillanatban érkezett haza, maga után szokásosan becsapva az ajtót. Amint a nappaliba ért, és meglátott engem, kitört belőle a nevetés, miközben a tévében a nőci akit utánoztam, szintén most nevet fel, csak hogy érezzem a törődést. Egyik szemem kinyitva figyelem ahogy fogja a hasát, és egy pillanatra én is elmosolyodok. Tehát van remény, mégsem utál annyira! Gyilkos fél pillantásom látva befogja, és megköszörüli a torkát:

-TaeTae, te fiú vagy, miért egy nő edzéstervét követed? - folyamatosan grimaszol, csakhogy ne nevesse el magát, és ne húzódjon mosolyra a szája.

-Csak hogy tudd, Hulk, ez is baromi nehéz olyanoknak akik nincsenek kondiban. - Nyújtom ellentmondást nem tűrően a kezeim felé, mire segít is felállni. -Woah!- kapaszkodok vállaiban, ugyanis majdnem vissza estem a nagy lendület miatt.

Elmentem zuhanyozni, utánam Jungkook is így tett, majd szedtem neki vacsit. Leültem én is egy zöld almával, amit eszegetni kezdtem. Egy ideig csendben voltunk, bár oda szúrta, hogy nem hiszi el hogy ma nem ettem semmi édességet, én meg csak kínomban felnyüszítve kértem, hogy fel se hozza, bár csak azért is folytatta, utána pedig komolyan nézett rám:

- Néhény napig anyáéknál leszek, már rég látogattam meg őket. - Köszörüli meg a torkát, majd lesüti a szemeit, és megvakargatja az orrát, pont mint mindig, amikor hazudik. Nyeltem egy nagyot, aztán a maradék csutkát piszkálgatva szólaltam meg én is.

- Te költözöl, vagy én? Tudod mit, megkönnyítem a dolgod, majd én megyek. - álltam fel az asztaltól, kidobtam a csutkát, aztán csak Jungkook magyarázkodását hallgattam. Némán folytak a könnyeim, miközben bepakoltam a táskámba néhány ruhám. - A nagyinál leszek. - Törlöm csuklómba a szemeim, miközben felveszem a cipőm. - Sajnálom, Jungkook. - Nézek utoljára, a szemeibe, és szorosan magamhoz ölelem. - Talán egy kis külön töltött idő tényleg jót tesz nekünk. Majd...jövök. -Engedem el, és el is indulok. A kocsit ott hagytam, hívtam egy taxit, és azzal mentem a farmra, a nagyihoz, Jungkookot ott hagyva. Ha csak azért hazudott, hogy nélkülem lehessen pár napot, megadom neki.

A nagyi nagy öleléssel fogadott. Mindent elmeséltem neki, kísírtam magam a vállán, minden teóriám elmondtam neki, ugyanis minden apró részleztől kifaggatott. Egyébként nagyon szép nő, az alakja is ugyan olyan mint tíz évvel ezelőtt, és elvileg hasonlítunk egymásra. Az ő arcát örököltem.

A sok aranyos állat között kiengedhettem a gőzt, és bár sokszor eszembe jutott Jungkook, leginkább velük és a nagyival foglalkoztam ebben a két napban.

Nem tudom mit gondoljak, nem vagyok biztos az érzéseimben, így inkább próbálom megsemmisíteni őket, bár sajnos nem jártam eddig túl sok sikerrel.

Második nap hagytam a nagyit szidni a sorozatát, így inkább felmentem a régi szobámba, és megterveztem a jelmezem a meleg bulira, amire remélhetőleg eljutok, méghozzá Jungkookkal az oldalamon. Neki is terveztem egyet a biztonság kedvéért.

Harmadik napon bár tűzött a nap, a szél is fújt egy kicsit, így egy fehér inget vettem a rövid nadrágomra, és úgy döntöttem, Fekete Szépséget segítek ma betörni a nagyinak. Új ló a tanyán, és elég makacs nagyfiú, de hátha sikerül.

Kajával a kezemben közelítettem hogy lekenyerezzem és megkedveljen. Sokat ágaskodott és ellenkezett az elején, de a nap végére össze barátkoztunk, és kezes bárányként hagyta hogy lecsutakoljam, és felnyergeljem. A kis kifutóról átmentünk a nagyra, ahol rögtön vágtázni kezdtünk. Leírhatatlan érzés ahogy a szél a hajamba és a ruhámba kap, miközben szinte repülök a gyönyörű lóval. Teljesen eggyé válunk, és imádom az érzést. Vissza felé sétáltunk, én elfeküdtem a hátán és simogattam az oldalát, amikor messziről észre vettem hogy a nagyi figyel a kerítésnél, és mellette a kerítésen könyökölve figyel valaki. Közelebb értünk, és tágra nyíltak a szemeim, ahogy legjobb barátommal szemeztem, én még mindig lóháton.

-Jungkook? Te mit keresel itt?