Szinte azonnal ökölbe szorult a kezem, amint megláttam, a nekem háttal ülő Jane-t és a insta-bohóc haverját a közös helyünkön... Vagyis... Itt... Na, ahol találkoztunk párszor. Megráztam a fejem, hogy kicsit kitisztuljon, és legyőzve a haragot, tőlük távolabb leültem.
Jane felkapta fejét érkezésemre és hátra fordult. Szemében megfejthetetlen érzések csillogtak, amikor rámnézett. Egy ideig kínosan bámultuk egymást, majd megtörte a csendet.
- Szia Harold, hát te ? - erre már Nathan is felém fordult. Az ő érzéseit már tisztán tükrözte szeme. Ingerült volt, mert megzavartam abban, hogy ujjai köré csavarja Janet.
- Én is meg szoktam fordulni erre...- kacsintottam rá a lányra, - mostanában egyre sűrűbben. - tettem hozzá Nathan hergelésének céljából.
-Nem ülsz ide hozzánk? - kérdezte udvariasságból Jane.
Láttam, hogy a srác arca egyre jobban eltorzul a haragtól, úgyhogy eleget tettem a kérésnek és átültem velük szembe.
Kínos csend telepedett közénk. Nathan egyre csak méregetett és próbált közelebb férkőzni Janehez, aki kivette a fülhallgatót a füléből.
- Nagyon kell ez neked, mi? Takarodj már ember...- szólalt meg a srác.
Egyből felszaladt a szemöldököm.
-Nat... Nem kell, Harolddal.. nem... Nem vagyunk rosszban.
-Pont ez a baj Jane, hogy ezzel jóban vagy. Az ilyen undorító férgek csábítják el, basszák meg, majd hagyják ott a szép, naiv lányokat.
-Tesó..- pattantam fel idegesen, de Jane közbe szólt.
-Menj innen Nat. Most. Nem érdekel a hülyeséged, fogalmad sincs, hogy hányadán állok a dolgoknak Harolddal. Ítélkezz felette nyugodtan, amikor nem hallom, de az én jelenlétemben ne sértegesd, viselkedjen akár hogyan is más lányokkal. Nálam semmi esélye nem lenne amúgy sem. - a csend egyre fojtogatóbbá válhatott Nathan számára.
Nem várta, hogy Jane megvéd engem. Végül, lehajtott fejjel elballagott. Egy jó, meleg érzés fogott el.
- Ne hidd, hogy nem tudom, hogy milyen vagy. Nem azért álltam ki érted, mert kedvellek, hanem, mert rosszul vagyok az engem birtokolni vágyó fiúktól és ez egy egyértelmű jel volt, hogy ő az.
Nem válaszoltam, nem tudtam volna mit. Így csendben ültünk tovább. Egy idő után már csak a lámpafények homálya vett minket körbe és távoli utak zaja.
Hosszas idő után először szólaltam meg.
-Megvan az oka annak, hogy úgy viselkedem ahogy.
-Tudom Harold. Mindenkinek jó oka van annak, hogy mit tesz.
Lassan kúszott közénk a kora őszi hideg és láttam rajta, hogy fázni kezd.
-Nem kéred a pulcsimat? A motorom csomagtartójában van.
Egy pillanatig hezitált, de elfogadta. Elhagytuk a tetőt, felvette a pulcsimat, nem mozdult. Itt már a búcsúnak kéne következnie, de mintha még akarna valamit, úgy állt velem szemben.
-Nincs kedved még csinálni valamit? - kérdezte kicsit félve.
Mondanám, hogy sokat gondolkodtam a válaszon, de szinte azonnal rávágtam, hogy "igen".
-Pattanj fel, elviszlek valahova. - nyújtottam felé a "vendég sisakot".
Felvette és beült mögém. Szeretem feszegetni megengedett sebességet, de most nem volt kedvem hozzá. Valójában én sem tudom hova mentünk.
Egyre csak távolodtak a város fényei, ahogy elhagytuk őket. Már csak az éjszakában az elhagyatott utakat jártuk, miközben ő szorosan átölelte a derekamat. Egyszer csak megálltam egy mező mellett és leszálltam. Jane is így tett és értetlenkedő pillantással nézett rám.
-Mondtam, hogy elviszlek valahova. - mosolyogtam rá.
-Na de ide ? - nevetett fel.
Megvontam a vállam és elindultam a sötét mezőre ő pedig követett. Leültünk a fűbe én pedig a telefonom vakujára rátéve egy palackot fényt varázsoltam. Elbűvölő volt ebben a fényben is... Miről beszélsz te fasz? Jézusom... Egyátalán mit keresünk itt?.. Hirtelen realizáltam, hogy mit csinálok és nagyon nem tetszett. Jane észrevehette, hogy valami nincs rendben, mert az ő kisugárzására is kiült a szorongás.
-Ne.. ne haragudj, nem tudom miért csináltam ezt. - úgy mentegetőztem kislányos zavaromban, mint amikor Clar rámnyitott miközben szoknyákat próbáltam a szobájában.
-Semmi gond, végül is valahova tényleg elhoztál. - mosolygott rám kedvesen, de mintha valami mégis aggasztaná.
-Valami baj van? Mármint a "valahol"-on kívül.
