Álarc mögé bújva

2. Felső 1

Ahogy előzőleg ígértem, most ki fejtem a dolgokat. Ugorjunk egy nagyot és kezdjünk felsővel. (Az alsós dolgokra nem igazán emlékszem, így azt logikusan nem fogom tudni kifejteni.)

Az ötödikes év viszonylag elviselhetően, talán még jól is kezdődött. Német tagozatos osztályba jártam, ami kb annyit tesz, hogy heti 5 németem volt (az osztályfőnökin és az etikán kívül). Az osztályban meg voltak azok a bizonyos klikkek, csoportok és itt is megvoltak a leszólások, beszólások hasonlók, ha nem volt olyan cucca valakinek, mint kb az egész osztálynak. Bár az elviselhető kezdés nem mindig marad elviselhető az év folytatásában. Ez sajnos nálam nem így volt. Elviselhetőből számomra egy elég kellemetlen év lett. Tavasszal egy iskolai programon történt egy kis baleset. Nem szoktam sírni suli, ismerősök, barátok előtt, de itt ha akartam sem tudtam volna nem sírni. A játékos program utolsó feladatánál történt, egy váltóversenyen.

A suliban volt egy foci pálya ahol ezt a versenyt megrendezték. Amekkora az én szerencsém az első feladatnál történt a baleset. A feladat az volt, hogy fussunk a zsámolyig ugorjunk fel rá, forduljunk meg ugorjunk le, majd fussunk vissza a csapathoz és váltsuk a társunk. Én a második voltam a sorban. Mondhatni jól kezdtem, de a zsámolynál jött a probléma. Ahogy megfordultam a zsámolyon, elvesztettem az egyensúlyom és előre estem. Nem tudtam reagálni, így orra estem. Pontosabban ezt hittem én. Rögtön a számhoz kaptam, mert eléggé sajgott. Mint kiderült jól tettem, mert a kezemben találtam a fogam. Amekkora szerencsém van, elég ügyesen kitörtem a fogam ezzel valamennyire eltörve a felső állkapcsom.

Itt kezdődött a piszkálásom. Ha jól emlékszem egy felsőbb éves kezdte, aki eggyel felettem járt. Ez a piszkálódás az osztályomban is elkezdődött. Az elején elég rosszul kezeltem és egyáltalán nem tudtam elengedni a fülem mellett a dolgokat. Szinte napi szinten hozzávágták a fejemhez ezeket a gúnyneveket, hogy "fogas", "kapafog" és hasonlók. Persze miután megtanultam ezeket elengedni a fülem mellett, így lehet azt hitték, hogy egyáltalán nem érdekel és nem hat meg, nem tudnak ezekkel úgymond bántani. Félig igazuk volt. Egy idő után már tényleg leszartam és nem érdekelt. Ha valamikor eszembe jutottak otthon akkor a zenébe, animébe, olvasásba menekültem, mert valahogy tudtam/éreztem ha erről szólok itthon bárkinek is, akkor lereagálják azzal, hogy "engedd el a füled melled" és ennyi, probléma megoldva.

Volt már olyan, hogy amint beléptem a házba, alig értem be az étkezőbe és tettem le a táskám elsírtam magam, hogy miért van az, hogy emiatt piszkálnak. A baleset után talán első vagy második tesi órán az esést tanultuk, Hülyén hangzik tudom, de kb a lényege az volt, hogy megtanultuk, hogy ha esünk tegyük magunk elé a kezünket, hogy fel fogjuk az esést. Itt is megkaptam egy megjegyzést ami miatt, majdnem kirohantam a teremből mert elkapott a sírhatnék, de mégsem tettem inkább lenyeltem a megjegyzést, mint az összes többit. Ezt a megjegyzést egy évfolyam társamtól kaptam. A lényege az volt, hogy jajj hát így kell felfogni egy esést nem pedig arccal. Mint korábban is említettem nem tudtam reagálni, mert mondhatni lefagytam és csak akkor realizáltam, hogy mi is történt amikor a szám elé kaptam a kezem.

Március vége felé (ha jól emlékszem) volt egy gála ahol egy német táncot adtunk elő. A tánc előtt én és 5 osztálytársam mondtunk egy német szöveget. Én voltam a második vagy talán a harmadik aki mondta a szöveget. Mivel lámpalázas vagyok, így az kb az első mét mondat után teljesen lefagytam és elfelejtettem a szöveget. Miután lement az egész tánc, egy-két fiútól megkaptam hogy köszi higy leégettél. A fellépés után is rosszul éreztem magam amiért lefagytam, de a fiúk megjegyzésétől csak rosszabb lett így bementem a közeli wc-be arcot mosni utána visszamentem az osztályhoz és ittam egy keveset a kulacsomból.

A hatodik osztály számomra ugyanolyan elviselhetőnek indult, mint az ötödik osztály. Bár itt még nem igazán sejtettem, hogy valami pontosabban valaki miatt egy kicsivel jobb kedvem lesz az általánoshoz. A napok teltek múltak, szünet szünetet követett, majd eljött a várva várt évzáró és bizonyítván osztás. Kezdetét vette a nyári szünet. Szokásosan mentünk Pestre és a Balatonhoz. Zánkán egy honlapon megismertem egy srácot Akitot. Egész nyáron beszélgettünk és teljesen olyan volt, mintha már 1000 éve ismernénk egymást. Szinte minden nap beszéltünk sokszor hívásban is.