»𝗠𝗲𝗴𝘇𝘀𝗮𝗿𝗼𝗹𝘃𝗮« ❴𝗔𝘁𝗲𝗲𝘇 𝗳𝗳❵

12. Rész

*Wooyoung szemszöge*

Úristen ki ez a két vadállat, hát ezek kétszer akkorák mint mi...jó nem kell félni, mi többen vagyunk, mi többen vagyunk. És az a lány?! Ő hívott volna fel? Na neeem, biztos nem, ez lehetetlenség. Gondolatmenetemből az szakított ki, hogy a két hústorony szinte szó szerint nekünk ugrott, és lám az én idétlenségemnek köszönhetően az egyik szempillantás alatt le is fogott. Baszki...

-Ohh nah nézd csak nem fogsz elmondani semmit senkinek igaz? Nem úgy látszik. - Sétált mellém féloldalas mosollyal arcán a lány.
-Ne mondd, hogy nem számítottál erre, nem lehetsz ilyen naiv! Esélyetek sincs. -Nahh mindegy is veletek majd később elszámolok, most más dolgom van. Sanie jövök már! - Nem, ezt nem hagyhatjuk... Ahogy körbenéztem láttam, ahogy a fiúk szenvednek a másik emberrel. Vagyis YunHo kivételével. Ő eltűnt. Hogy mi?! YunHo?!
-Az anyádat! - Hallottam meg az eltűntnek vélt személy hangját magam mögül, majd nem sokkal rá, a "kedves" úr elengedett. Gondolom Yuyu fejbevágta. Oh ezaz, ez egy okos ötlet volt. Mivel azt láttam, hogy a többiek már egészen boldogulnak, összekaptam magam, és besiettem az egyik szobába. Már nem azért mert megijedtem, csak tudom, hol tartjuk a ragasztót.
-Srácok! Hwa! Kapd el! -Szaladtam ki, majd egyenest SeongHwa-nak dobtam a tekercset. Persze egy másodpercig értetlenül nézett, de aztán leesett neki. Öten vagyunk idelent, mindkét emberre jut két két tag. YunHo és MinGi együtt próbálják legyűrni a kisebbik fickót, míg JongHo és SeongHwa a nagyobbikat.
-Basszameg YunHo! - Hallottam meg MinGi hangját. YunHo a földön. Azt a jó istenit. Mindenféle megfontolás nélkül vetettem magam a sűrűbe. Nem hogy még MinGit is kiüsse, már kapott így is. Egy jól irányzott csapással, jól pofánvertem a noname illetőt, amitől talán kicsit megszédült de...nem hatotta meg igazán. Oldalra néztem a másik párosra. JongHo éppen ide tartott miközben Hwa éppen az ájult férfi bokáit tekerte a ragasztóval, utána meg a csuklóinál megismételte ezt. Aztamindenit, ezek tudnak... -Ne aggódjatok. - Mondta maknaenk higgadt hangnemmel majd mintha mi ott sem lennénk kezdett verekedésbe a férfivel. Minden olyan gyorsan történt, nem kellett sok, hogy vér is follyon JongHo orra, és még MinGi szája is újból vérzésnek indult.
-Woo! - Szólitott meg SeongHwa, és fejével a félhalott pali felé biccentve, jelezve hogy cseréljünk, ő majd segít JongHonak. Jobban nem is dönthetett volna, hisz JongHon már látszott, hogy nem fogja sokáig húzni, pont úgy ahogy MinGi sem.
-Na azt próbáld még megtenni te nyomorék! - Intézte a hústorony felé ezen szavakat aki éppen a lábát emelte, hogy valamelyikőjünkbe belerúgjon. A kísérlete sikertelen volt, hiszen a legidősebb tag, pont jókor volt jó helyen, ígyhát egyszerűen elkapta lábát, és a pali már a földön volt. Igaz, próbált még kapálóznni, legalább is addig ameddig MinGi ütésétől be nem ájult ő is. Könnyeden odagúrítottam a ragasztószallagot, és fel is pattantam a földről.
-Srácok én.. nem érzem magam túlsá- -Kezdett volna bele JongHo de szinte fél másodperc alatt vált fal fehérré és esett a földre. Vagyis inkább YunHora.. Ez a jelenet még vicces is lenne ha egy buliban esik meg. Mivel MinGi már szaladt is a két személyt ellátni én egyből felfelé vettem az irányt. Nem ússza meg ennyivel az a kis...fhuu.

*Jiwoo szemszöge*

- Tegyed csak szépen le azt az ütőt. - Mondtam pisztolyomat ráirányítva. - Lassabban! - Szóltam rá erélyesen. San az erélyesebb szólításra enyhén összerezzent. Amit persze nem hagyhattam szó nélkül. - Ohh Sanie, nem kell félned nem foglak bántani. Legalább is gondolom nem fogsz rá okot adni, ugye? - Vittem leereszkedően hangszínem a végére - San, ide most.
-Ezt rohadtul nem úszod meg...nem megy ez ilyen könnyen! - Szólalt meg az ütős fiú.
-Pofa be, nem kérdeztem a véleményedet. És nem is érdekel. Jelenleg csak egy dolog érdekel, még pedig az, hogy Sanie macit végre magamnál tudhassam. Veletek majd később számolok le, de ne féljetek, nem kell finanszíroznotok a temetést. Hmm bár lehet hogy majd keresni fog titeket a média meg az Atinyk, de hát az meg legyen az ő bajuk. Egy idő után úgy is elfelejtenek titeket. Max macikámat lesz nehéz pótolni, már ha lehet. A többi csak fasírt töltelék. - Eközben San végre ideért -Fordulj meg! - 5cm-es magas sarkúmnak hála könnyedén felértem, ezért kulcscsontjánál átkarolva, szegeztem fegyvert a basetball ütős csávóra. YeoSangra nem fordítottam nagyobb figyelmet, eddig is meg voltam győződve arról, hogy csak egy kisfiú, de így hogy a saját szememmel látom, ahogy remegve fekszik a földön magzatpózban, miközben patakzanak a könnyei. Hát őszintén, nem kellett hozzá ezt lássam, hogy elhiggyem. Nah mindegy is gondolataimból kiférkőzve kezdtem meg hátrálni kifelé a helyiségből. Viszont arra nem számítottam, hogy valaki megállít. Vállam felett áttekintve vettem szemügyre úttorlaszomat. -Wooyongie, hát te meg mit keresel itt azt hittem már rég kiütöttek. Hahh milyen váratlann fordulat, ez az én pisztolyom nem igaz?
-Az embereid nem is annyira erősek mint te azt gondolod..és én sem vagyok annyira gyenge.
-Nem gondoltam, hogy lesz merszed rám szegezni.
-Már hogy ne lenne merszem. És most azonnal engedd el Sant, vagy azonnal lövök!
-És ha nem teszem meg? Akkor mi lesz. Netán, lelősz. Volna annyi bátorságod? Mindvégig tudtam, hogy nem fogod azt csinálni amit mondtam. Nem vagy te olyan okos ,mint azt ahogy gondolod WooYoungie. - Kihasználva a lehetőséges miszerint nem fogta szorosan fejemhez a fegyvert, fordítottam helyzetünkön, ami ez esetben azt jelentette, hogy kivertem kezéből a pisztolyt a szoba másik végébe ahol a csicska feküdt. -Nahh most mi lesz így, hmm. A fegyver nincs nálad. - Véstem bele tekintetem szemébe, majd hátra pillantottam HongJoongra aki szemével nagyon fürkészgette azt az ütőt.
-Eszedbe ne jusson felvenni, mert azonnal meghalsz. YeoSangra még egy pillantást sem vetettem, ugyan mi változott volna, de most komolyan. Csak elvenném saját magamtól a becses időmet. -Nah jó ideje haza menni Sanie. -Legközelebb légy körültekintőbb... tudhattad volna, hogy velünk nem lenne érdemes ujjat húzni. Szóval...engedd el vagy, elsütöm! - Yeo hirtelen feláll majd miközben ezeket mondja letörli a könnyeit és még kicsit remegő kezekkel szegezi rám a pisztolyt. Wow, talán mégis alá becsülten volna, ez lehetséges lenne?? Várjunk! Nem, nem hiszem, a többieknek is leesett az álla, akkor gondolom ők se számítottak erre a reakcióra. Talán terheltség alatt nem is teljesít rosszul. Nah mindegy is, nem meri megtenni, ezzel saját maga is tisztában van. -Nahh nézzenek oda kinyílt a kisfiú szája. Tedd csak le szépen azt a pisztolyt, Drága. Úgyse mersz meglőni vele, túl gyáva vagy hozzá.
-Ez a te döntésed volt, én adtam lehetőséged. – Mi, ez megtette. Tényleg megtette. Ez a kis taknyos vállon tudott lőni, ráadásul hezitálás nélkül. Mi a fasz? Ezzel mégis mi történt. A fájdalom hatására amelyet a vállamba eresztett hüvely okozott, kiejtettem kezemből a pisztolyt és elengedtem  Sanie-t. Ahhh a faszomat, ez így nem lesz jó, ennek nem így kellett volna történnie.
-San! Menj le a többiekhez. - Szólította WooYoung Sant, aki már itt sem volt.
-Ahgghh, te idióta, ezt még nagyon megbánod, ennek még nincs vége. Elkaplak te kis görény.