Haatt...nem is tudom ....az a nyár engem megviselt eléggé. Röviden közénk álltak és lelkileg megviselt. Ő ezt nem is sejtette de én viszont igen. Kicsit Sem hiányolt engemet, aminek nem értem az okát de ez van el kellett fogadnom. Én csak néztem át a kerítésen míg ők röhögcsélnek én meg egyedül búslakodtam és azon gondolkodtam, mivel érdemeltem ezt ki hogy akit 11 éve ismerek legjobb barátnőm cserben hagyott.Félreértés ne essék nem féltékeny voltam csak szimplán szarul estek a dolgok. Esténként azzal a gondolattal aludtam el hogy mivel érdemeltem ki és hogy miért? A mai napig nem tudom rá a választ. Azóta már felvilágosítottuk egymást azzal a személlyel kapcsolatban és nagyjából mindketten ugyanúgy látjuk a dolgokat.
