Első látásra (befejezett)

16. fejezet

- Készen vagy. Várj, ott egy kis... Most már jók vagyunk. - igazgatott Mia.
- David? - ő is készen van. - nyugtatott anya.
- 5 perc étek van. - mondta Mia, majd kiment.
- Nathan. Nagyon Boldog vagyok, hogy itt vagytok. Hogy neked is elérkezett az életedbe ez a pillanat. - mondta anyukám könnyes szemmel.
- Köszönök mindent. Mindent, amit eddig tettél értem. Nagyon köszönök mindent. - fontam ölelésbe.

Így ölelkeztünk egy ideig, de benyitott Mia, jelezve, hogy mennünk kell.
Pulzus az egekben, szívem kiugrik és persze a torkomban dobog. Viszont amint kiléptem a "folyosóra" és megláttam Őt, szinte megszűnt a külvilág.

Körülöttem székek sokasága, távolabb a tengerpart, előttem pavilon, anyakönyvvezető. És Nicolas.

Végigértünk anyával, majd ő "átadott" Nicnek,akinek megfoftam a kezét. Mögöttem jött a fiam, David, aki a gyűrűket hozta.

- Felkészültek? - suttogott az anyakönyvvezető.

Mindketten picit bólintottunk, majd megkezdődött életem legszebb pillanata.
Házasságkötés avval az emberrel, akit a legjobban szeretek, és aki mindig is mellettem állt. Nicolas, életem szerelme.

Sajnos nem sok maradt meg az egészből. Bár pont annyi maradt meg, amennyit akartam.

" - Megcsókólhatja a férjét."

És én ennek a kérés ek eleget is tettem. Megcsókoltam a férjemet. Nicolast.

Halihó mindenkinek.

Ennyit terveztem így ráadásnak.
Nagyon szerettem írni a történetet. Remélem, nektek is tetszett. Jelezzétek ezt felém csillaggal, kommentel.
Teljesen lazártnak tekintem eme történetet.

Üdv, Mate