Visszatért érzések/BEFEJEZETT

trece

Eléggé el vagyok maradva mostanában a részekkel, de megkezdődött az iskola és annyira elfáradok a nap végére, hogy lecsukódik a szemem, még mielőtt hozzákezdenék írni a részt.

De most itt vagyok, és próbálom behozni a lemaradásom.

Szép napot/estét/reggelt mindenkinek, és nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam hozni ezt a részt!♡♡

-Belllaaaaa!-rohant kiabálva a legjobb barátnőm felé Brandon. Az egész folyosó és köztük Izy is tágra nyílt szemekkel figyelte a 17 éves fiút, ahogy tárt karokkal ugrik rá a lányra.

-Mit akarsz Brandon?-nézett rá felhúzott szemöldökkel miközben lehámozta magáról a fiú karjait.

-Kösz már meg sem ismersz!-háborodott fel a fiú-Bryan vagyok!-mutogatott idétlenül magára, mi pedig visszatartott nevetéssel figyeltük a jelenetet.

-Na ne szórakozz velem, Brandon Mark Miller!-emelte fel egy kicsit a hangját a lány.-Egy, milliószor eljátszottátok már velem az iker-hasonlóság kártyát, nem veszem be többé. Kettő-tartott egy kis szünetet a hatás kedvéért-Csak Brandon akkora idióta, hogy Bellának szólít, szóval ezt buktad!-csapott rá a vállára és szemforgatva felénk fordult. De Brandon nem bírta elviselni, hogy vesztett; folytatta a fárasztó dumáját, miszerint ő és Bryan el lettek cserélve.

Bevallom, egy pillanatra én is elgondolkoztam ezen.... Ezt persze a fiúknak nem kell megtudni...

Perceken belül megérkezett a kis társaságunk utolsó tagja is, Kol. Ő sem maradhatott ki, fejfájásig fárasztottak minket tovább, szóval amilyen gyorsan csak lehetett kimentettem.

-Sajnálom, hogy ennyire fárasztóak! Néha tényleg elgondolkozom azon, hogy nem is vagyunk rokonok....-nevettem fel kínosan, mire ő mosolyogva megvonta a vállát

-Le se tagadhatnátok egymást!-tette hozzá-Spanyolunk lesz ugye?-kérdezte majd elgondolkozva hirtelen megtorpant

-Aham! -bólogattam

-Kérhetek házit?-mosolyodott el kisfiúsan, mire én akarva akaratlanul is elmosolyodtam

-Csak ha szépen kéred!-fontam össze a karjaim magam előtt, és várakozva nekidőltem a falnak.

-Khm..-nevette el magát aranyosan, majd egy lépéssel közelebb került hozzám-Brook, tudod, hogy mennyire imádlak!-kezdte, mire nekem ismét akarva akaratlanul is felgyorsult a szívverésem.

Csak beleéli magát a szerepébe!!-mondogattam magamnak, és próbáltam koncentrálni a hangjára.

-Megkaphatom a házit?-lépett elém és a két kezével megtámasztotta a falat mellettem. Szó szerint lefagytam, és csak reménykedni tudtam, hogy nem hallja az eszeveszett szívdobogásom.-Légysziiii!-tette hozzá, mire én kizökkentem a sokkból és nyeltem egy nagyot. A kezébe nyomtam a füzetet, mire ő egy győztes vigyorral jutalmazott meg.

Most már csak az a kérdés, hogy mire?
A füzetre, vagy hogy ismét zavarba hozott....

-A mai órán csoportmunka lesz!-lépett be a terembe a tanárnő, mire én a szokásos szemforgatással fordultam a jobbomon ülő Mclay felé.

Köztudott, hogy utálom a csoportmunkát, mert általában a legidegesítőbb és legutáltabb emberekkel raknak össze. Egyszerűen az ilyen esetekben vonzom az ilyen embereket.

Kol csak egy nevetéssel nyugtázta a szokásos reakciómat, és visszafeküdt a padjára. Én a csoportmunkát, ő meg a spanyolt ki nem álhatja.

Unottan vártuk, hogy a tanár felossza a csoportot, és eközben én Kol szőkés tincseivel játszottam.

-Jessica, Lana veletek lesz Kol és Brooklyn!-mutattott felénk a nő, mire én emésztgetni kezdtem a hallottakat, és csak reménykedni tudtam, hogy rosszul értettem. De meghallottam Jessica fülsértő nyávogását, és a maradék életkedvem is eltűnt.

Dupla szívás.

Átkozva az egész világot fordultam a fiú felé, aki biccentett egy aprót, és azt sugallta a tekintetével "nyugi csak ezt az egy órát kell kibírni".

-Kol ráérsz délután?-kérdezte a lány a rágóját csattogtatva, és mindenkit kizárva, a csapat egyetlen fiú tagjához fordult.

-Ö...edzésünk lesz!-mondta összeráncolt szemöldökkel, és a tekintetével a lány kezét követte, aki az övét kezdte simogatni.

-Akkor holnap délután?-kérdezte ismét a lány, és óriási műszempilláit megrebektetve, felnézett rá

-A holnap sem jó..-bújt ki az újabb kérdés alól, és elrántva a kezét a lány kezéből, beletúlrt a hajába

-Akkor azután?-kezdett türelmetlen lenni Jessica-Ha jól tudom nincs edzésed...

-Brookkal leszek!-mosolygott rám, mire Jessica felvonta a szemöldökét és fintorgott egyet.

-Hát jó! De ha mégis ráérsz, csak dobj egy üzit!-kacsontott rá, teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy ott ülök mellette. Nem mintha lenne bármi közöm is hozzá, de legszívesebben megtépném a csajt.

-Inkább csináljuk a feladatot!-toltam a lány arcába a lapot, aki válaszul csak fintorogott egyet ismét.

Életem leghosszúbb negyven öt percének néztem elébe, és ezen cseppet sem segített Mclay vigyorgása, amit külön nekem szánt.

-Nyugi!-suttogta, mire csak megforgattam a szemeimet. Látványosan szenvedtem, és többször pillantottam az órára, mint a feladatra.

-Abbahagynátok az enyelgést!-pattant fel a székről Jessica, mire minden szempár egyszerre meredt ránk.-Én ezt már nem bírom!-sóhajtott drámaian, mire mellénk lépett a tanár

-Mi történt?-fordult felénk kérdőn, mire én és Kol értetlenül összenéztünk.

Nem csináltunk semmit.

-Semmi?-kérdeztem-Jessica csak szereti a feltűnést!-jegyeztem meg, mire a lány a tanárnő felé fordult és magyarázni kezdett az "enyelgésünkről" és hogy mennyire zavarja őt, hogy a magánéletünket nem bírjuk kizárni a suliból.

Az ironikus ebbe az egészben, hogy ezt pont ő mondja, aki minden szünetben más fiún lóg, és olyan hangosan beszél, hogy mindenki tisztában van a fél életével.

És persze, azt hozzá kell tennem, hogy nem enyelegtünk egymással.

De hiába mondtuk, hogy nem történt semmi, a lavina elindult a Spanyol órán, és ebédszünetre már az egész suli ezen csámcsogott. Mindenki követte minden mozdulatunkat, ha beszélgettünk összesúgtak, én pedig kétségbeesetten csatlakoztam a nap végén a bátyáimhoz.

A jelenlegi érzelmeimbe, ez csak mégjobban belezavart...

-Szóval enyelegtetek Spanyolon?-húzogatta a szemét Bryan-Édes!-nevettett fel

-Kapd be!-mutattam be neki, és tovább sétáltunk a folyosón-Jessica terjeszti csak! Nem történt semmi!...

-Aha!-nevettek fel, mire mindkét tesómat egyszerre vágtam fejbe

-Valószinű ez a bosszúja, azért mert Kol visszautasította, és azt mondta velem tölti a Pénteket.-gondolkoztam, mire végre a fiúk is komolyan vették a problémám.

-Tök gáz a csaj!-rázta meg a fejét Brandon-Egy hisztis picsa, aki csak így tud érvényesülni..

-Szerintem csináljátok azt mint eddig. Lógjatok együtt, hülyéskedjetek, legyetek termeszetesek... aztán majd csak lecseng...-tanácsolta Bryan

És így is tettünk, csak arra senki sem számított, hogy hamarosan felrúgjuk a barátság táblánkat, és vészesen közeledünk valami felé, amiről eddig csak pletykák keringtek...