Visszatért érzések/BEFEJEZETT

veinte y cuatro

"Fél óra és ott vagyok"

Érkezett az üzenet kettőkor, amikor szombat révén egy kinyúlt pólóban, kócos hajjal, épp sajtos tésztát ettem a kanapén, miközben NCIS: Los Angelest néztem.

Csak a szokásos program hétvégén, amikor épp semmi dolgom sincsen.

Az üzenetet látva villám gyorsan pattantam fel és rohantam a fürdőbe, mire anya kérdőn fordult utánnam, de én intettem, hogy majd később elmondom.

Nincs idő magyarázkodni.

Megmostam a hajamat, lezuhanyoztam és eltávolítottam az összes helyén nem való szőrszálat, majd berontottam a szobámba és a gardóbommal néztem farkasszemet.

Mit vegyek fel?

Általában erre a kérdésre még fél óra gondolkodás sem elég, viszont most alig volt negyed órám, és még a hajamat is meg kellett csinálni.

Végül a kedvenc fekete farmerszoknyámra és egy halványszürke bordázott bodyra esett a választásom.

Egyszerű, de mégis csinos.

Kiegészítőnek ezüst karikafülbevalót, és gyűrűket, választottam, és persze a Koltól kapott nyakláncomat, amit sosem vettem le a születésnapom óta.

Kol és én már kereken két hete alkotunk hivatalosan is újra egy párt, és azt hiszem ebben a kis időben boldogabb voltam mint valaha. Teljesen elborít a rózsaszín köd, és hihetetlenül szerelmes vagyok belé. Rájöttem, hogy mindig is szerettem. Az ovitól kezdve, a külön töltött évekig, csak sosem hittem benne.

-Szia!-nyitottam ki az ajtót, miután a csengő megszólalat én pedig végre elkészülve a bejárarhoz siettem.

-Szia!-mosolyodott el aranyosan, majd egyszerre végigmértük egymást.

Fekete farmert és egy szürke inget viselt, és mire realizáltam, hogy mi van rajta, beelőzött és megszólalt.

-Egybeöltöztünk!-jelentette ki-Amúgy gyönyörű vagy!-húzott magához, majd nyomott egy gyors csókot a számra.-Mehetünk?

-Aham.-szálltam be a kocsiba-Amúgy hova megyünk?

-Már két hete együtt vagyunk, de még mindig nem tudtalak elvinni egy normális randira, mert mindig közbe jött valami.-utalt az előző hetekre, amikor ismét meccsünk volt, és délutánonként vagy edzésünk volt, vagy annyira hullák voltunk, hogy semmihez se volt energiánk. -Szóval eljött az idő, hogy randira vigyem a barárnőmet!-húzta egy széles mosolyra a száját

-Szólhattál volna, hamarabb is!-jegyeztem meg nevetve-Rekord idő alatt készültem el. Tudod, hogy épp kócosan, nyúlott pólóban ültem a kanapén?-vontam fel a szemöldököm, mire ő felnevetett-De nem baj! A lényeg, hogy végre együtt vagyunk! Hianyoztál!-jegyeztem meg.

-Nekem is hianyoztál!-pillantott felém, majd leparkolt a város szélében lévő, utolsó háztömb előtt-Megjöttünk!-jelentette ki büszkén

-Hova?-pillantottam körbe, amint kiszálltam a kocsiból, és tippem sem volt, hogy hol is lehetünk

-Hőlégballonozni! Megnézzük a naplementét!-válaszolt mosolyogva, majd magahoz húzva mélyen megcsókolt-Na menjünk!-ragadta meg a kezemet, majd összekulcsolta az újjainkat.

Életemben egyszer hőlégballonoztam, és már akkor is imádtam. Egy barcelónai nyaralás alkalmaval próbáltuk ki a családdal, és hihetetlen, hogy Kol ennyi év után is emlékszik, mennyire tetszett.

-Ez gyönyörű!-fordultam felé, miután felszálltunk az ötvenes éveiben járó pilóta társaságában.

-Tetszik?-suttogta a fülembe, és eszre sem vettem, hogy időközben mögém lépett és hátulról átölelt.

-Imádom!-vágtam rá-Emlékeztél rá? Pedig olyan régen volt...-kérdeztem miközben a tekintetem végig,  rózsaszínbe burkolt eget figyelte.

-Nem lehet nem emlékezni arra, hogy a tíz éves Brook hetekig arról beszélt, hogy mennyire jó volt hőlégballonozni!-válaszolta-El sem tudod képzelni mennyi mindenre emlékszem...-tette hozzá, mire kiváncsian fordultam felé-Utálod a majonézt, kivéve a mekis kajákban. Előbb a műzli aztán a tej, mindig azt a kaját eszed meg elsőnek amit szeretsz, kinem állhatod a málnaszörpöt, a kedvenced a sajtos tészta és hiába, hogy jobbkezes vagy, balkézben tartod a poharat amikor iszol...-sorolta, én pedig rájöttem, hogy jobban ismer, mint én azt hittem.-És persze még sorolhatnám, de akkor estig se vegeznénk..-tette hozzá, mire én annyira elérzékenyültem, hogy olyan szorosan kezdtem ölelni, hogy még én is féltem, hogy összenyomom.

-Készítsek rólatok egy képet?-ajánlotta fel a pilóta, miután elengedtem

-Köszönjük!-nyújtottam át neki a telefonomat, majd Kol mellasához bújtam ismét és belemosolyogtam a kamerába.

-Szeretlek!-suttogta nekem a fiú, amint a pilóta elfordult és lőtt néhány képet a tájról, a saját mobiljával is.

-Én is szeretlek! És köszönöm!-hajoltam felé és megcsókoltam.

-Most hova megyünk?-pillantottam a barátomra, miután leszálltunk. Mivel amint kifordultunk az utcából, épp az ellenkező iranyba tartottunk a házunktól.

-Vacsorázni! A Wieldba!-tette hozzá, mire nekem felcsillantak a szemeim.

-Az a kedvenc helyem!-fordultam felé

-Tudom!-húzta egy pimasz mosooyra a száját-Ezt is!-kacsintott, mire én válaszul megforgattam a szemeimet.

-Köszönöm a mai napot!-bújtam még szorosabban hozzá, miután megérkeztünk a házunk elé.

-Khm!-zavarta fel a csendes esti utcákat apa hangj-Sziasztok!

-Szia!-köszöntünk egyszerre, és kérdőn fordultunk felé

-Későre jár, és amúgy sem laktok valami közel...-kezdte apa Kol felé fordulva, mire nekem felcsillantak a szemeim, mivel tudtam mit akar mondani-De bízok benned, mert ismerlek már kissrác korod óta, apádat is rég ismerem... szóval.. -kereste a szavakat

-Ittmaradhat?-szóltam közbe, mire végre összeszedte magát és megszólalt

-Ittmaradhat!-egyezett bele, mire én mosolyogva Kolra néztem-De!-tette fel az újját-Egyenlőre nem akarok nagypapa lenni. Én sem vigyáztam annak idején, és Ashley terhes lett, majd egy helyett hárman is jöttetek. De most nem ez a lényeg...-legyintett-Érett felnőttek vagytok, szóval bízom bennetek, hogy nem csináltok semmi hülyeséget!

-Nem csinálunk semmi hülyeséget, és ígérem hogy jó hosszú ideig még nem leszel nagypapa!-válaszolt Kol, mire apa csak megveregette a vállát

-Na gyertek! A végén még Ash azt hiszi elszúrtam...-motyogta az utolsó mondatot, de még így is hallottam, mire akarva akaratlanul felnevettem.

-Gyere!-ragadtam meg a barátom kezét, majd behúztam magam után a házba.

Sziasztok!

Hát itt is lenne az utolsó rész...

Az egyik szemem sír, a másik örül, hogy ismét befejeztem egy könyvet.

Vagyis még egy epilógus hátra van.

Hamarosan hozom azt is, és a legújabb történetet is.

Nagyon köszönöm, hogy ennyien itt vagytok, és velem tartottatok.

Legyen további szép estétek/reggeletek/napotok!♡