Még mindig popcorn✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

🍿26.rész🍿

- Kicsim megjött a kaja.- jön be Jungkook.

- Nem vagyok éhes.- húzom jobban magamra a takarót és simogatom Tanit.

Nem szól semmit, meg is hallom ahogy becsukódik az ajtó. Azt hittem ki ment, de helyette leül az ágyra a lábam mellé és kezét lábamra rakja.

- Mikor gyógyul meg?- kérdezem szomorúan.

- 6-8 hét.- válaszolja.

- Miattam van így.- kezdek el pityeregni.

- Taehyung ne mondj butaságokat.

- Miért bántottak?- nézek rá.- Olyan kicsi és apró. - törlöm le könnyeim.

- Mert rossz emberek Taehyung, az ilyen emberek senkit nem kímélnek. - végig szemeimbe nézve mondja.

- Akkor se értem.- nézek vissza a kutyusra.- Most nem is emelhessük, nem aludhat velünk.- nyitogassa szemeit.

Mikor meglássa hogy én vagyok, farkát kezdi el csóválni és ugat egy aprót, amire kuncogok. Meg is próbál jobban hozzám bújni, de fájdalmas nyüszítésben végződik.

- Nem szabad Tani.- kezdem el fejét simogatni, hát ha ez segít rajta. - Nem mozoghatsz.- puszilok fejére.

- Megbeszéltük hogy anyudék és az én anyámék alszanak itt.

- Nagyiék?- nézek rá kérdően.

- Yoongiéknál.- nevet fel, amit én is követek.- Imádom ha nevetsz.- mosolyogva figyel.

Ennyi idő után is zavarba tud hozni engem.

- Jungkook.- dobok neki egy párnát.

- Mi van? Gyönyörű vagy Édesem!- mászik rám súlyával.

- Te meg nehéz!- csapom meg.- Tanira vigyázni kell te marha!- csapom meg még egyszer.

- Au. Ez már fáj, ne verjél asszony.- mondja kicsit eltorzult arccal.

- Tudod ki az asszony!- csapom meg még egyszer.

- Taehyung.- kapja el csuklóimat és fejem fölé szorítsa. - Ne csapkodj. - szemeimbe mondja, még is ajkaimra téved tekintette. - Büntetést szeretnél? - ennek hallatán beindul a képzelő erőm.

Ahogyan fölöttem van és kezeimet lefogja, bármit csinálhatna velem. Haja szemeibe lóg, kissé lejjebb van húzva pólója, így meg mutatva szexi kulcscsontját. Két lábam közé van bemászva, tagja majd hogy nem súrolja az enyémet. Milyen büntetésre gondolt? Fenekelés? Lázba hoz a gondolata, Jungkook amúgy is sokszor vad. Amit imádok.

- Hm?- nyomja jobban magát hozzám, ezzel ki zökkentve a kis világomból.

Apró sóhajt engedek ki és számba harapok.

- Oppah.- vezetem tekintettemet az övéjébe.

Egy percet se kellet várnom, Jungkook lecsap ajkaimra és vadul kínozni kezdi azokat, szinte érezem vérem ízét. De nem érdekel, most csak Jungkook és én vagyunk, senki nem zavarhat meg.

- Gyerekek.- nyit be anyu.

Ijedten Jungkookot lelököm magamról, így a földön végzi fájdalmasan.

- Igen?- kérdezem meg.

- Hagytunk nektek is ennivalót, de látom nem kell.- vigyorodik el. Hogy fogom én kibírni velük?

- Anyu!- mondom égő fejjel.- Amúgy se tudtál volna kopogni?!

- Bocsánat.- rakja kezeit maga elé védekezés kép. - Jó étkezést.- csukja be az ajtót.