Tehát bajnokság.Egész évben erre készültünk.Az edző az utolsó napokban kábé minden edzésen azt ismételgette, hogy csak kemény munkával és akaraterővel végezhetünk az első helyen.
Nagyon kemény edzéseken vagyunk túl, de megcsináltuk, még ha minden nap kifulladva zuhantunk is edzés után az ágyunkba de sikerült.
Szilágyi Hanna vagyok, kizélabdázom , nagyjából 2 éve. Ez az a sport amit tényleg szivesen csinálok, minden edzésre jókedvvel megyek, már várom hogy találkozhassak a csapattársaimmal. Iszonyat jó csapat tagja lehet. A mi társaságunk mindent is visz.
Nem rég töltöttem a 15-öt, igy idén nekünk meg lesz rendezve a bajnokág, amire mint már mondottam egész évbe keményen készültünk is. De senki nem sejtette mi vár ránk ott...
egy héttel ezelőtt
Már a fél ruhászekrényem a földön hevert, mert egyetlen fekete polót sem találtam, és 10 perc mulva a buszmegállóban kéne lennem, hogy valahogy felérhessek edzésre. Végső elkeseredésemre, az udvaron lévő szárítókötélhez rohantom. Nagy sietségembe észrese vettem, hogy sportmelltartóba léptem ki a házból, de nagy szerencsémre az utcán elsétálo random férfi szóvá tette:
- Merész vagy, kislány -orditotta be a kerítésen a férfi. Én csak értetlenül magamra meredtem.
- O, hogy az a...-rohantam vissza a házba, hogy magamra vegyek valamit.
5 perc mulva készen is áltam az indulásra. Olyan tempoban és lendülettel érkeztem a buszmegállóba, hogy az ott ácsorgó, és a buszra váró öreg néniket majdnem fellöktem. A busz már jött is, épp hogy elértem. A bérletemet előhalászva hagytam, hogy a nénik csigatempóban felszáljanak a busszra.
Hátul foglaltam helyet, és a telefonomat nyomkodva vártam, hogy végre felérjünk a stadionhoz.
A buszról leszálva szembementem Alizzal, Annával és Krisztával (edzéstársaim):
- Sziasztoooook- ordítottam elnyújtva az o-betűt.
-Haliiiiii- öleltek meg a lányok mind a hárman egyszerre.
-Remélem az edző jól leórdítsa a fejünket, mert nem voltunk edzésen-mondta Kriszta, Annára és Alízra nézve, mire felnevettünk.
A terembe belépve nem várt látvány fogadott...
