A terembe belépve megláttuk a kosarasokat, na már most, azt kell tudni rólam, hogy a kosaras fiúk a gyengéim. A pálya szelén mentünk el a lelátokig,majd miután sorba megöleltünk mindenkit, azután a cuccainkat letéve, levágtuk magunkat egy-egy székre.
-Meddig lesznek itt?- kérdeztem, le se véve a tekintetem a fiúkról.
-Ha jól tudom 18:00-ig van edzésük-mondta nekem Alíz eltűnődve.
-Nemár-mondtam szomorúan- gondoltam velük edzünk- pillantottam egy éppen poló alúl kivillanó kockahasra.
-Jó lenne- mondta Lilla.
-Aha, majd álmunkban- röhögött fel Kriszta.
De a kosaras fiúkról való elmélkedésünknek, egy pillanat alatt véget vetett az edző, amikor is át ordított a pálya másik feléről:
-Ha kibámultátok magatok, akkor esetleg melegíthetnétek!- mondta, bocsánat ordította, ellenkezést nem tűrő hangon.Persze ekkor a fiúk rájöttek, hogy őket nézzük, ugyhogy finoman szólva kiröhögtek, majd elindultak az öltözők felé.
Bemelegítés után, az edző magához hívatott minket:
-Anna, Alíz és Kriszta, szeretném tudni, hogy ez elmúlt napokban, miért nem voltatok edzésen?- kérdezte az edző kimért hangon a három lánytól, mire ők csak grimaszolva elhúzták a szájuk. Hat igaz, ami igaz nem nagyon voltak mostanság edzésen.-Jó, játszhatjuk ezt is, 10 kör megállás nélkül a futópályán. Most!-ordította le a fejüket a férfi.A lányok tovább ácsorogtak kínos mosolyra húzva a szájuk.- Talán nem voltam elég érthető. MOST!-üvöltözőtt az edző, mire a lányok egy "jó na" kiséretében elhagyták a termet.
-Mire vártok?Vegyetek labdát, melegítsük be a kapusokat-mondta,mi unottan a kapuhoz sétáltunk, és elkezdtük a kapusok bemelegítését.
Rövidesen Annáék is visszajöttek a futópályáról.Kifulladva, az izzadságcseppeket törölgetve, estek be a terem ajtaján .
-Oh, a hölgyikék is megérkeztek-jegyezte meg az edző frappánsan.- Jó, alljunk neki a taktikai résznek.
Edzésről haza érve, már anyu és apu is otthon voltak. Anyu a konyhába vacsorát csinált, apu meg szokás szerint Netflixezett.Köszöntem majd levágtam magam apu mellé a kanapéra:
-Milyen volt az edzés?- kérdezte le sem véve a szemét a kepernyőről.
-Botrányos-mondtam unottan.
-Az edző megint idegbajos?- kérdezte, de ezúttal már rám nézett.
-Aha- mondta nyugodt hangon, minta ez egy természetes dolog lenne. Bár az elmúlt hetekben, ez teljesen természetes dolog volt, hogy az edző idegbajos. Nagyon készült erre a turnéra, és most, hogy hamarosan ott fogunk állni egy idegen város, idegen sportcsarnokának a pályáján, kezdett egyre idegesebb lenni.Minden edzésen ordítozott. Nagyon bizík bennünk. Sokszór hagoztatja, hogy nem hagyja, hogy elcsesszük ezt a lehetőseget. Keményen felkészültünk a turnéra, és nem szeretnénk csalódást okozni neki.
