13.Rész

909 75 4
                                    

-Nekem fotózásra kell mennem -törte meg a csendet

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.


-Nekem fotózásra kell mennem -törte meg a csendet. -Mit szeretnél hová vigyelek?- nézett rám amikor megálltunk egy piros lámpánál. Mehettem volna Felix lakására, de egyedül tölteni egy egész napot nem lett volna túl felemelő. Meg amúgy is annyi bajt okozok neki, félek előbb utóbb kidobna magától is. Miattam még magánélete sincs.

-Szóval?- zökkentett vissza a valóságba.

-Nem mehetnék veled?- kérdeztem félve.

-A fotózásra?- kérdően húzta fel az egyik szemöldökét.

-Persze csak ha nem zavarok. Nem szeretnék egyedül lenni. Ne értsd félre még mindig nem vagy a szívem csücske, csak jobb társaság vagy mint gondoltam. -Meg enyhült az arca és mosolyogva bólintott. -Amúgy köszönöm hogy kihúztál a bajból.

-Láttam hogy segítségre szorulsz, és akartam egy jó pontot. -villantott egy gyönyörű mosolyt.

-Ez komolyan beválik a lányoknál? -céloztam a nyálas stílusára.

-Nem is hinnéd mennyire -nevett önfeledten.

-Akkor miért nincs barátnőd? -kérdeztem tőle. Érdekelt hogy ő hogyan gondol a lányokkal folytatott viszonyaira.

-Parancsolsz? -lepődött meg, majd felém fordult amikor megállt a parkolóban.

-De jó, még süket is vagy.. Azt kérdeztem hogy miért nincs barátnőd?- kezdett idegesíteni és talán meg is bántam hogy vele akartam jönni.

-Azért nincs mert nem akarok- szürte a fogai között. Gyenge pontra tapintottam.

-Akkor neked az egy éjszakás kalandok jönnek be? A könnyen kapható lányok? -faggattam tovább. 

-Ha elárulod miért érdekel, akkor talán válaszolok. -rendezte vonásait és próbált megnyugodni.

-Mert elkezdett érdekelni, és tudni akarom ki vagy valójában -fújtam ki egy adag levegőt. Talán tényleg egy kalap alá vettem őt és YonSunt, de eddig semmi olyat nem tett vagy mondott amivel igazolta volna, így kételkedni kezdtem.

-Sajnálom de ez nem lehetséges. -zárta le a témát és kiszállt az autóból, majd kinyitotta az én oldalamon is.

-Nem akartam túl messzire menni -suttogtam neki miközben a bejárat felé haladtunk. Vagy túl halk voltam és nem hallotta vagy csak egyszerűen nem érdekelte.

Egy velünk kb egy idős lány sietett felénk kezében ruhászsákot tartva.

-Végre itt vagy Hyunjin. Legközelebb hívj ha késel. Az állásomba is kerülhet. -hordta le a lány, aztán az egyik szoba felé taszigálta ami valószínűleg az öltöző volt. A szőke még mondott valamit a lánynak aki bőszen bólogatott, én túl messze voltam ahhoz hogy halljam amiről beszélnek. Becsukta a fiú után az ajtót és vissza sétált hozzám. Vörös haját felkötötte és meg igazította magán a ruhát ami elcsúszott a nagy sietségben.

-Szia Maja vagyok. -hajolt meg előttem.

-MinAh. Nagyon örülök -viszonoztam. 

-Gyere velem, kicsinosítalak egy kicsit. -indult el a folyosón.

-Várj, - rohantam utána -Minek?-kérdeztem tőle.

-Hyunjin kért meg rá -vont vállat.

-Ezt nem értem..- akadékoskodtam tovább, miközben követtem őt.

-Figyelj -fordult hirtelen meg hogy a szemembe tudjon nézni. -Ő egy kedves és odaadó fiú aki ha megkedvel valakit akkor annak akár még a csillagokat is lehozná, és történetesen téged kedvel.

-Nem is ismer -döntöttem oldalra a fejem.

-Te se őt, mégis alkottál róla egy véleményt. Ő nem olyan ember aki könnyen megnyílik. Idő és türelem kell hozzá. Hidd el a bensője még vonzóbb mint a külsője. -mosolygott.

-Ezzel egy a probléma. Nekem egyáltalán nem jön be, teljesen hidegen hagy. -vontam vállat, de azért szöget ütött a fejemben az amit mondott.

-Így már mindent értek -mondta, aztán bele ültetett az egyik székbe.

Ki vagy te? (Hyunjin ff.)Where stories live. Discover now