Ki vagy te? (Hyunjin ff.)

18. Rész

*MinAh POV*

Akárhányszor lehunytam a szemem Hyunjinra gondoltam. Mérges voltam rá, mégis volt időm megcsodálni kidolgozott testét, tökéletes vonásait, gyönyörű arcát. Nedves haja még vonzóbbá tette őt. Most már nem tagadhatom, hogy egy kicsit talán tetszik.
Amit nem értettem az a csók. Én nyíltan a szemébe mondtam mennyire utálom, erre ő egyszerűen megcsókolt, aztán kijelentette hogy erről senkinek se beszéljek. Furcsa ez a férfi, kicsit talán még ijesztő is.

-Nem tudok aludni -nyöszörgött mellettem a srác, kiszakítva gondolataimból.

-Én sem -nyitottam ki a szemem és felé fordultam.

*Felix POV*

Gyönyörű arca tele volt kétségekkel. Oldalra fordultam hogy teljesen szembe legyek vele. Egyik kezemet arcára helyeztem, hüvelyk ujjamal pedig az alsó ajkát simítottam végig.

-Felix.. -suttogta a nevem és a kezemre helyezte apró mancsát.

Az alkohol mámora átjárta a testem és a fejembe szállt. Nem voltam igazán ura a tetteimnek, de még így is tudtam mit akarok. Nagyon lassan és óvatos közeledtem felé. Tágra nyílt szemekkel figyelte minden mozdulatomat, miközben lágyan megcsókoltam. Ajkaim lassan mozogtak az övén, miközben kezemmel simogatni kezdtem az oldalát, lassan haladva combjai felé.

-Lixie -csúszott arrébb. -Mi ütött beléd? -remegett meg a hangja.

-Sajnálom Min. A vodka hibája. -fogtam az alkoholra a tetteim.

-Mindegy -húzódott teljesen az ágy szélére és elfordult tőlem.

-Most utálsz? -kérdeztem tőle halkan. Nem válaszolt, amitől teljesen kikészültem. Csupán a légzésének hangja töltötte meg a szobát.

Valamikor hajnalban tudtam csak elaludni. Reggel viszont üres volt az ágy mellettem. A szekrényen egy pohár víz és másnaposságra való gyógyszer várt. Felületem az ágyon és bevettem a tablettákat.

-MinAh! -szólítottam meg a lányt. Az üres házat megtöltötte a hangom. -Elment -suttogtam magam elé.

Nem tudom hogy szerencse vagy átok, de hiába iszom le magam a sárga földig akkor is emlékszem mindenre. Most például arra ahogy az éjszaka MinAh puha ajkait csókoltam. Sóhajtva vettem kezembe a telefonom hogy felhívjam őt.

MinAh hangpostája, a sípszó után hagyj üzenetet. -Mondta a készülék.

A testem elvonszoltam a fürdőig, ahol egy forró zuhany kíséretében próbáltam erőre kapni. Megmostam a hajam is, amit kivételesen beszárítottam. Feket farmert és egy fehér inget vettem elő a szekrényből amit gyorsan magamra is öltöttem. Hiába éreztem magam szarul, akkor sem lóghattam az egyetemről.

-Szia. -hallottam meg MinAh hangját az ajtóból. Egy papír zacskót és egy kávés poharat nyújtott felém. -gondoltam szükséged lehet rá -mosolyodott el halványan.

-Min, én azt hittem hogy itt hagytál -léptem hozzá és magamhoz öleltem.

-Lixie -nézett fel rám -A legjobb barátom vagy, nem hagylak el akár milyen nagy butaságot is csinálsz. -megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt. A mellkasom szorított amiért nem viszonozta az érzéseim, de legalább nem távolodott el tőlem teljesen.

-És nem haragszol? Tudod hogy én mennyire szer...- haramtam a számra, nehogy újra hülyeséget csináljak. -Szeretek veled lenni..-fejeztem be a mondatot amikor megtaláltam a megfelelő szavakat.

-Tudom mennyire "szeretsz " velem lenni -hangsúlyozta ki a szót, amiből arra következtettem, hogy tisztában van az érzéseimmel. -Lix, -komorodott el -együtt nőttünk fel. Végig néztem ahogy a kisfiúból felnőtt férfivá válsz és hiába látom ezt -lépett hátra hogy végig tudjon nézni rajtam -Akkor sem tudok rád úgy nézni mint egy potenciális pasi jelöltre. Ismersz, ahogy én is téged, többé kevésbé -nevette el magát egy kicsit. -De mindezek ellenére olyan vagy mint a bátyám.

-Ezután hogy lesz köztünk? Megpróbálhatnánk. -nyeltem, remélvén hogy legalább ad esélyt, bár nem úgy tűnt.

-Ajj Lixie. -biggyesztette le száját. -Biztos hogy beléd szeretnék, ezzel nem tudok vitatkozni, de a barátságod számomra többet jelent. Ha mégsem működne köztünk akkor elveszítenélek.

-Megértelek, akkor csináljuk úgy mintha semmi sem történt volna -ajánlottam fel.

-Annak nagyon örülnék -szorította még szorosabban a derekam. A szívem pedig darabokra tört.