A maffia választottja / Befejezve

16.-Fejezet. Semmi komoly.

Léna szemszög

Mikor megláttam a szavam is elállott. Tiszta seb volt , a homloka felszakadt rossz volt így látni, szörnyen megilyedtem... Én.. Féltettem, aggódtam érte.

Óh istenem mi van velem?
A szememben könny gyülekedet,
Egy másodperc sem tellet el, de én már Alex melet termedtem. - Óh istenkém.. - ajkaimbol több nem hangzott.
Megfogtam kezét s a kanapéhoz vezettem ahol leültettem, magam meg a fürdőbe siettem.
Onnan elvettem az elsősegély dobozt s rohamos gyorsaságal siettem is vissza Alexhez.

Ezután beültem az ölébe, a kezembe vettem a kötszert s neki áltam a munkának
-Léna.. Hadjad jól vagyok! Tényleg! - mondta mogorva hangon .
- Na ide figyelj most szépen befegod
és hallgatsz!
Egy lépést aligha tudsz megteni, ne most játszad nekem a hőst!
Egyáltalán hogy jöttél haza?- Már ép nyitotta a száját mikor lepiszegtem. - Ne ne, meg se szólalj! Nem akarom hallani!
Ezután csend telepedett ránk így neki is láttam a munkának.

Már egy ideje tisztítottam sebbeit mikor észrevettem folyton engem néz.
- Valami baj van? Jól vagy? Mindjárt kiesik a szemed - mondtam mosolyogva.
- Igen, csak.. Nagyon szép vagy. - mondta egyszerűen. - erre a mondatára nem reagáltam semmit csak enyhe pir szököt arcomra . Elképesztő hogy ilyen állapotban is nekem bokol..
Miután végeztünk meg kért hogy aludjak vele, nem tiltakoztam. Amúgy is féltettem egyedül hagyni éjszakára, nehogy álmában rosszul legyen.
Alvás előtt még beszélgetünk kicsit, próbáltam kiszedni belőle mi történt de csak azt mondta
-Holnap elmondom, ne aggódj semmi komoly.
Thh hát persze semmi komoly, hullákrol beszélt utána meg így esik "haza" De persze Lénácska semmi komoly! Te csal ne aggódj!
.....

Már az álom határán voltam mikor, tompán hallotam még Alex hangját.
- Sose engedlek el, te már hozzám tartozol ! Csak is hozzám! . - erre viszont már nem tudtam válaszolni akkor már rég az álmok világában jártam..