Terhes vagyok egy Idol- tól?! | Jungkook ff.|

54. rész

Lia pov.:

Lebegek. Sötét van és nem érzek semmi fájdalmat. Olyan, mintha szellem lennék. Valyon ezt hívják Isteni nyugodtságnak? Egy alak közelít hozám. Karcsú derék, hosszú lábak és az a soha el nem felejthető hangos magassarkú kopogás...

-Anya?-kérdezem, mire a női alak kilép a fényre, mire egyből látom Édes Anyám csoda szép arcát.

-Te meg mit keresel itt Lia?-néz rám értetlenül. De miért is vagyok itt? Nem tudom. Pár emlék képem van de abból is az utolsó, hogy Kook véresen fekszik. Akkor én most meghaltam?

-"Lia kelj fel, könyörgöm!"-hallom meg az említett férfi hangot. Anya nyújtja felém apró hófehér kezét, mire már meg is fognám kezét, de...-"Lia, Drágám ébredj fel könyörgöm!"

-Nem lehet.-rántom el Anyától kezem.-Sajnálom.-mondom könnyes szemekkel, majd hátat fordítva neki kezdek el futni a hang irányába.

Jungkook pov.:

Már egy hónapja, hogy Lia kómában van. Nagyon aggódom érte, hogy nem fog felébredni a szülésre, mivel márcsak másfél hónap és apuka leszek. 

-Mr. Jeon.-köszörüli meg torkát mellettem Lia orvosa.-Sajnálom de rossz hírekkel jöttem.-monjda lehajtva fejét.

-Mondja mi a baj.-veszek egy nagy levegőt. Ez az egy hónap teljesen tönkre tett. A fiúkkal sehova nem megyek. Minden napjaimat itt a kórházban töltöm csak estére megyek haza aludni. Félek nagyon... Féltem, hogy minek tettem ki a szerelmemet.

-Lia Wang állapota egy jó ideje nem változik, így hosszas beszélgetések után az orvos társaimmal arra a döntésre jutottunk, hogy le kell kapcsolnunk a gépekről.-mondja kemény hangon, miközben velem fordul egyet a világ. Hogy elveszítem Liát, semmi pénzért még gondolni sem mernék rá. Egy fiatal lány, aki majdnem Anyuka lenne és most le akarják kapcsolni a gépekről. Az lehetetlen.

Lábaim összerogynak alattam, ahogy egész testemet átjárja a pánik. Miért? Miért kellene lekapcsolni, még simán felébredhetne. Miért kell még egy gyereknek tönkre tenni az életét? Nem is beszélve a még meg sem született fiamról vagy lányamról...

-Doktor úr baj van.-hallom tompán, hogy egy ápoló beszél.-Lia Wang-ról van szó.-mondja hozzá gyorsan, mire felkapva fejem kelek fel villám gyorsan és rontok be a kórterembe, ahol szerelmem szívdobogását jelző gép egyre gyorsabban kezd el sípolni. Nem lehet, hogy elveszítsem. Oda szaladva hozzá, fogom meg kezét és kezdek hozzá beszélni.

-Lia kelj fel könyörgöm!-mondom zokogva.

-Uram ki kell innen mennie most!-próbál elhúzni egy nővér Lia-tól, de kapaszkodó ként szorítom még jobban kezét.

-Lia, Drágám kelj fel könyörgöm!-folytatom.

-Doktor úr! Ez lehetetlen.-hallok meg még egy hangot magam mögött. Lia szívdobogása hirtelen kezd lassabb lenni, mire szemeimet arcára tapasztva figyelem mi fog történni.

És ekkor végre kinyitotta íriszeit, mik egyből megtaláltak engem.

-Jungkook.

2021.06.16
Tudom néha egy brutál nagy, otromba ember tudok lenni... De ezer bocsánat nektek Nokedlispuszedlik.
Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a részt, remélem tetszett.