Sano " Mikey " Manjiro💛

56 3 4
                                    


Ez a rész kissé spoileres ha nem akarod ne olvasd.
Részben a manga volt ami adta az ihletet de nyilván úgy írtam ahogy én szerettem volna.

5animefan

Otthon voltam és végeztem az aznapi dolgokat amik elmaradtak és estére csúsztak le amikor megcsörrent a telefonom.
- Igen? - kérdeztem ugyanis ismeretlen volt a szám
- Shiro gyere gyorsan.... Takemichy vagyok!
A név ismerős volt hisz egy osztályba jártunk.
- Szia Takemichy! Egy ideje..... - mondtam de félbeszakított. - Gyere az (xy) nevű épülethez! - hadarta.
- Várj lassíts ezt nem...- próbálkoztam.
- Mikeyról van szó! - mondta ki a nevét és én lefagytam. Egy ideje nem beszéltünk és nem is keresett így abban a hitben ástam el, hogy talált jobbat. De ha rá gondolok nem tudom elfelejteni őt.
- Mi baj? - kérdeztem. - Ne válaszolj futok. - vágtam rá a telefont és elindultam.

* (xy) nevű hely*

Láttam, hogy egy csomó ember áll ott és felfelé néz. Felnéztem én is és láttam, hogy épp készül valaki le ugrani.
- Na várjunk ez a hely, sok ember és valaki ott fent. - raktam össze és leesett - MIKEY!
Kifutva a tömegből találtam az épület oldalán lépcsőt és megindultam fel.
Feljebb érve meghallottam a hangokat és arra gondoltam, hogy ők lesznek azok, de mellette reménykedtem is, hogy nem Mikey akar leugrani.
- Shiro sem számít már az életedben?! - hallottam a kérdést Takemichytől.
- Nem keresett amióta elment. Így ez is ok, hogy végezzek magammal. - mondta Mikey.
- EZ NEM OK! - futottam oda hozzájuk és nyújtottam a kezem hátha de nem akarta. - Én kerestelek és nem válaszoltál semmire még arra sem, hogy vissza jöttem. Nem kaptam semmit!
- De én küldtem és kerestelek.
- Mi lenne ha nem így beszélnétek meg? - kérdezte Takemichy.
- Kérlek Mikey. - néztem rá könnyes szemekkel.
Kicsit habozott és megfogta a kezem majd ketten felhúztuk.
- Én azt hittem azért nem keresel mert biztos jobbat találtál amit meg is érténék. - mondtam.
- Én is ezt gondoltam. De mielőtt elmentél volna mondtam,hogy aki nem te vagy az nem kell.
- És az, hogy haza jöttem?
- Valaki úgy látszik nem akarta, hogy találkozzatok. - szólt közbe Hanagaki.
- Mindegy is örülök, hogy ismét láthatlak Mikey. - mondtam sírva.
- Én is. Szeretlek Shiro. - ölelt meg.
- Amúgy hol a hajad? - kérdeztem.
- Hagyjuk.
- Nem zavar. Sőt még tetszik is.
- És neked nem úgy volt iskolában, hogy nem növöl többet? - kérdezte kíváncsian.
- Oh az csak a cipőm de leveszem.
- Ne! Így kényelmes. - mondta mellkasomnak dőlve.
- Rendben én akkor nem is zavarok. - indult meg Takemichy.
- Oi! Takemicchi! Arigatou.
- Ugyan ne köszönd, de nem zavarok tovább. Bye bye. - indult el.
- Szerintem zavarban volt.
- Nem is értem miért. - mondtam nevetve. - De tényleg le szeretném venni a cipőt.
- Kár. - szomorodott el Mikey.
- Majd otthon. Rendben? - vettem le a cipőm így végre egy magasságban voltunk.
Mikey pedig az alkalmon kapva megcsókolt.
- Hiányzott ez és te is. - mondta.
- Nekem is. - simítottam arcára. - Na gyere! - fogtam meg a kezét és haza indultunk.

* otthon *

- És a többiek? - kérdezte kíváncsian.
- Ők tudnak rólam, ne aggódj. - mondtam mosolyogva.
És hirtelen neki indultak a könnyei.
- Mikey szívem mi a baj? - kerdeztem aggódva.
- Olyan boldog vagyok, hogy itt vagy. - esett a földre és látva őt én is sírva fakadtam.
- Itt leszek, ne félj. Ígérem oké? Legyen bármi itt leszek veled.
- Arigatou. - ölelt meg amit viszonoztam.
- Nagyon szeretlek Manjiro.

* 1 héttel később*

Épp készülődtünk esküvőre ugyanis az egyik banda tag elkezdi élni boldog éveit.
- Biztos én is menjek?
- Igen. Hidd el örülni fognak neked is. - tettem kezeim Mikey vállára. - De nem sietünk leszedik a fejem. - mondtam nevetve.

Shiro-chan és az Anime karakterekWhere stories live. Discover now