Huszadik

3.6K 202 9
                                    

Nicholas Collins napok óta nem jelentkezett

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Nicholas Collins napok óta nem jelentkezett. Ez miatt szomorú és kifejezetten csalódott voltam. Magamnak ártottam azzal, hogy közel engedtem a szívemhez, hogy engedtem a csábításnak. Végül azon kaptam magam, hogy lelépett. Az okát nem tudtam, hogy miért nem jelentkezik. Viszont kifejezetten haragudtam magamra. Buta voltam, hogy hittem Nicholas Collinsnak. Az elején tudtam, hogy Nicholas nem mindennapi pasi, hogy ő nem éri be egy nővel. Emellett engedtem, hogy érzéseket váltson ki belőlem, hogy közel kerüljön a szívemhez. Most úgy érzem, hogy apró darabokra törte a szívem. A kezdetek kezdetén megmutatta, hogy milyen nőcsábász is tud lenni. Aztán valami változott. Kialakult köztünk egy szenvedélyes kapcsolat, ami túl kevés volt a szerelemhez, de túlságosan sok volt barátsághoz. És most itt vagyok egyedül, miközben azon gondolkozok, hogy mit csinál, kivel van, vajon ő is gondol rám? Nem ilyen vagyok. Egy erős független nő vagyok, de Nicholas Collins ledöntötte az erődítményt és közel férkőzött hozzám. A védekezés helyett hittem benne, hittem kettőnkben. A szívem apró darabja még mindig vágyakozik rá, de az eszem már mérföldekre jár Nicholastól és a szívétől. Ez az ellentmondás teljesen összezavart, de idővel jobban leszek. Egy dolgot megtanultam a pár nap alatt, amit egyedül töltöttem: Soha nem szabad hinni Nicholas Collinsnak, mert a végén úgy is az lesz, hogy faképnél hagy. Talán mindig is ezt csinálta a nőkkel. Szórakozott velük, aztán miután megunta őket, egyszerűen csak lelépett. Én pedig túlságosan naiv voltam ahhoz, hogy leállítsam őt. Ez van. Belezúgtam egy olyan emberbe, akibe nem lett volna szabad. Nicholas Collins és a gyönyörű gesztenyebarna szeme menjen a picsába!

- Gyere manó! Te is izgatott vagy? - előre hajoltam, majd megigazítottam Liam fehér pólóját. - Végre láthatod a papát és a mamát! Hosszú volt ez a nyaralás, igaz? - hatalmat puszit nyomtam a fejére, majd ujjaimmal megigazítottam a haját. Eredetileg sütögetni fogunk szalonnát és virslit. Mikor utoljára beszéltem anyuékkal, azt mesélték, hogy beugrottak egy boltba paradicsomot, jégkrémet és zöldségeket venni. Ebéd előtt csak a konyhát készítettem elő, a tányérokat kipakoltam, a grillsütőt pedig a teraszra helyeztem.

- Már nagyon hiányzik a mama és a papa - a kanapéra ült, miközben csengettek. - Itt vannak! Végre! Végre! - a képregényt oldalra dobta, majd az ajtóhoz futott. Amint Liam kinyitotta az ajtót, apa és anya mosolyogva magukhoz ölelték őt. Látszott rajtuk, hogy nyaralásból jöttek haza, hiszen bőrük szép aranybarnára sült. Fél szemmel felém pillantottak, majd puszit küldtek nekem. - Papa! - Liam apa nyakába ugrott, aki lassan ölelte magához. Apa arcán nevető ráncok jelentek meg, csillogó szeme alatt pedig összefutottak a ráncok. Kezével néha beletúrt az ősz hajába, pálmafa mintás ingjét pedig megigazította.

- Gyönyörű az én unokám! Mutasd magad, nagyfiú! - kicsit eltolta magától Liamet, hogy a szemébe tudjon nézni. - Milyen jóképű gyerek lettél, hallod e? - nyomott egy puszit az arcára, majd széttárta a kezét és megindult felém. - Szia kicsim!

- Apa! - magamhoz öleltem és jobbra balra ácsorogva kerestem az egyensúlyt. - Milyen volt a nyaralás? - öleltem magamhoz anyát is, aki puszikkal halmozta el az arcomat.

|Nicholas Collins|Where stories live. Discover now