" Az állapotod napról napra csak rosszabbodik, Jungkook. Találnunk kell egy donort amilyen gyorsan csak lehetséges. " Mondta egy szomorú sóhaj kíséretében a fiú doktora. " Véghez kell vinnünk a műtétet holnap vagy az azutáni napon. "
" D-de doki, nem tudunk senkit sem találni már. " rázta a fejét Jungkook. " A szüleim is mindent megpróbáltak. Nincs más mód? "
" Figyelj, Jungkook. Egy igazi túlélő vagy. Tudom, hogy nagyon nehéz donort találni viszont nem lehetetlen. Kapsz egy hónapot rá, hogy találj. Változtatunk a kezeléseiden és az majd segíteni fog abban az egy hónapban. "
" Köszönöm doki. " mondta Jungkook.
" Ne aggódj, ha belehalok is találni fogunk neked valakit, oké? " Jungkook csak bólintott, majd hagyta, hogy a szülei és az orvosa magára hagyják a szobájában. Sírt. Az anyukája az egyik olyan ember, akiben sohasem halna ki a remény és a végsőkig megy a fiáért ha kell, akárcsak Jungkook nevelőapja. Az édesapjába már közel áll ahhoz, hogy feladja a fiút ezért már meglátogatni se jön el őt.
" Nem halhatok meg. Még nem. Elkell mondanom neki, hogy szeretem őt. " rázta a fejét, míg könnyei potyogtak a fehér huzatra. Őrültség, hiszen még csak több, mint egy hónapja beszélget Taehyunggal de már teljesen beleesett. Még csak a valóságban sem találkoztak és a legrosszabb dolog, hogy mindketten fiúk. Bár ez nem igazán érdekli őt, úgy szereti ahogy van.
Taehyung volt az egyetlen, aki az elmúlt időben nem ment ki a fiú fejéből. Álmaiban is őt látta. Tisztában volt vele, hogy talán Taehyung nem érzi ugyanazt, hiszen neki ott volt Eunbi akivel lehetne közös jövője, családja és talán sokkal szebb is, mint ő. Az idősebb tudott mosolyt csalni az arcára és tartani benne a reményt. Jungkook élni akart, mert végre megtalálta az okát rá.
Amint eszébe jutott a kezébe vette a telefonját, ami 169 üzenetet és néhány nem fogadott hívást jelzett ugyanarról a számról. Akaratlanul is mosoly kúszott ajkaira amikor realizálta magában, hogy szerelme aggódik érte, legyen az csak baráti aggodalom vagy valami egészen más.
" Szia, te vagy Jungkook? " szólalt fel a semmiből egy ajtóban ácsorgó, látszólag fiatal lány.
YOU ARE READING
WRONG NUMBER
Fanfiction| fordítás | intojeonjk. Két szeretethiányos fiatal felnőtt beszélgetni kezd telefonon keresztül, nem tudva, hogy ugyanabban a kórházban lábadoznak már nem is olyan régóta. (befejezve)
