AFFECTION - vonzódás [LMBTQ+]

II. Fejezet

Kizárt dolognak tartottam, hogy Kiyoko engem fog választani lakótársának. Úgy éreztem, totál leszerepeltem. Kiyoko gyorsan kérdezett, és sokat. De egyik kérdésnek se volt sok értelme. Mi a kedvenc színed? Mit tennél, ha betörnének hozzád az ufók? Örökbe fogadnál egy bébi malacot, akit elhagyott az anyukája mert fura színe volt? Van egyáltalán ilyen?? Hogy egy malacot elhagy a cucu mama, csak mert barnább vagy rózsaszínebb? Azt hittem megőrülök. Kellett a lakás. Így persze izgultam, ami következtében a legkreténebb válaszokat adtam. Hazafelé a fejem vertem a busz üvegének. Carter Blake, egy csődtömeg vagy... Már ott voltam, hogy elfogadom az öreg néni kiadó szobáját, mikor Kiyoko telefonált és közölte a nagy hírt. A lakás egyébként egy csodás környéken volt, nem messze egy kültéri edzőparktól, focipályától, és úgy húsz percre a kikötőtől. A negyedik emeleten volt a lakás, de volt lift. 

- Ne is próbálkozz vele. - jelent meg a lépcső aljában Kiyoko, mikor dobozokkal megpakolva ácsorogtam a lift előtt, vadul nyomogatva a hívó gombot. Alison kihozott a házig, de haza kellett mennie a kicsi miatt. Prashantnak, a nővérem indiai-amerikai férjének dolgozni kellett menni, és ő vigyázott a kicsikre míg Alison segített nekem kipakolni a lift elé. Ami úgy nézett ki most, hogy bedöglött. 

- Egy hete nem működik. - emelt fel két kartondobozt Kiyoko. Rózsaszín pulóvert viselt, amin nagy szemű dinnye szeletek voltak, és fehér rövid szoknyát, halvány rózsaszín cipővel, ami villogott, mikor lépkedett - Segítek felvinni. Gyere utánam. A maradék dobozt nyugodtan hagyd lent. Mr Kowalski figyeli majd őket. - majd az épület portásához fordult - Jó reggelt, Mr Kowalski! 

- Jobbat. - mordult fel az öreg a plexi falas porta mögött, és újfent az újságába temetkezett. Hatvanas éveiben járhatott, és fura bajuszt viselt a szája felett. Úgy nézett ki mint egy vízvezetékszerelő, a sötétkék kezeslábasában. 

- Tünemény egy alak. - mosolygott vidáman Kiyoko, és elindult felfelé. Maradjunk annyiban, én egyenlőre igen ellentétes véleménnyel voltam a harapós mogorva portásról. 

Három dobozt magam előtt tartva óvatosan lépkedve követtem. Kinyitotta előttem a lakás ajtaját, ahova mikor beléptem, kellemes eper és virágillat csapott meg. Minden olyan... friss volt. Nem úgy, mint Alisonéknál, ahogy a friss egyenlő volt a fertőtlenítő, tisztító, és új bútor illatával. Itt olyan életteli levegő volt. Egy kis előtérbe érkeztünk, ahonnan a mosdó és fürdő nyílt. Egyből jobbra fordulva volt a konyha, ami boltívvel és egy kis pulttal egybe volt nyitva a nappali-étkezővel. Egy kerek faasztal volt maga az étkezőrész, ami mögé egy hatalmas könyvesszekrény volt bezsúfolva, polcai rogyadoztak a könyvektől. Az étkezőasztal mögött közvetlen egy nagy L alakú krémszínű kanapé állt, tele párnákkal. Egy kisebb ablak volt a konyhában is, ami a közlekedő folyosóra nézett, de a nappali végében a TV mögött az egész falat üveg fedte, mely a kikötő felé nézett. Teljesen magával ragadott már a képeken is a látvány. Az ablak kerete mentén egy kusza növény volt felfuttatva, tisztára mint a Pinterestes menő szobás képeken. A falon egy giga tábla volt kitéve, mely tele volt irkálva dátumokkal és egyéb dolgokkal. Mellette a toll tartóban csomó színes filc volt bedobva. 

Merengésemből a TV-ből jövő zajok rángattak vissza a valóságba. A kanapén egy srác ült, éppen végtelenül belemerülve valami autóversenyzős videójátékba. 

- Ő itt Wesley, vagy a ház kockája. - állt meg a nappaliban Kiyoko. 

- Helló kicsim. - köszönt a srác, fel sem nézve a Tv-ből, vadul nyomogatva a kontrollert.

- Wes a barátom. - magyarázta vidáman - Most lesz másodéves az egyetemen. Kollégista, de néha feljön hozzám. Remélem nem baj. - nézett rám, mire megráztam a fejem, de mikor a lány elfordult, rosszalló pillantást vetettem a fiúra. Ne is segíts a pakolásban a lányoknak, seggarc... - Erre. - mondta Kiyoko majd a lábával kinyitotta az ajtót, és belépett a nagy szobába.