Üresség

2.

Miután megkaptuk a biziket rögtön megkerestük Mírával egymást és kiléptünk a suliból. Amint kiléptem rögtön megcsapott a meleg. A nap ezer ágra sütött és egy felhő se volt az égen. A fák árnyékában gyülekezett a legtöbb diák, de még ott is meleg volt. 

Villámsebességgel összefogtam a hajamat, de még így is majdnem megposhadtam. Mírával beálltunk a többi diák közé az árnyékba. Mit ne mondjak, a József Attilánál nem igazán van árnyék. 

Mindketten az ajtóra nézve vártuk, hogy Kíra végre jöjjön. Kíra az egyetlen akivel az osztályunkból jóban vagyunk, őt kiutálták a barátai minket meg be se vettek a ''csapatukba". Így egymásra maradtunk, ő hozzánk csapódott mi meg befogadtuk. Ami egyáltalán nem zavar. Sőt örülök is neki.

 Úgy tíz perc múlva Kíra az ajtóból kezdett el rohanni hozzánk. 

-Bocsi, bocsi csak a többiek még feltartottak, meg néhány tanár elkezdett papolni nekem, hogy jobban oda kéne figyelnem a sulira- hadarta és gyorsan megtörölte a homlokát - Húú, itt aztán nagyon meleg van, bezzeg bent olyan hideg volt. Ti nektek nincs melegetek?

-De, még az ujjatlanomban is megsülök - mondtam és közben a kezemmel legyeztem magam. - Szerintem-mondtam volna, de valaki közbeszólt. 

-Szétszórt lány milyen lett a bizid? Fogadjunk, hogy olyan szar, mint az éneklésed - megfordultam és magam előtt láttam, ahogy Ádám gúnyosan összeröhög a barátaival és a válaszomat várja. 

-Azt hiszem csalódnod, kell, a bizonyítványomban egy rossz jegy sem található, csak négyesek és ötösök – mondtam a szemébe nézve, és látszott rajta, hogy meglepődött. 

-Az igen, de mondták már, hogy hazudni nem szép dolog? - mondta és olyan magabiztosan nézett bele a szemembe, ahogyan embert még soha se láttam.

-Mondani mondták, és neked? Bocs, elfelejtettem, hogy te nehezed tanulsz... -ezzel visszafordultam a lányokhoz és elindultunk. A háttérben hallottam, ahogy mindenki "húúú"-zni kezdett és elmosolyodtam. Ádám végre megkapta a magáét.

Ez volt Ádám. A szemközti osztályba jár, azelőtt velem és Mírával egy osztályba. Soha se voltunk jóban, amit nem is sajnálok. Mindig versengeni kezdett velem, és amikor én nyertem mindig egyre bunkóbb lett. Nem szeret veszíteni és úgy látszik rajtam tölti ki minden egyes beszólását.

 - Na hova menjünk megünnepelni a jó iskolaévet és a világ legjobb nyara kezdetét?- kérdezte Míra miután már messzebb jártunk a sulitól.

- Donut Libary- mondtuk egyszerre Kírával. Erre Míra mosolyogva bólintott. 

Na, igen ez a kedvenc helyünk, fánkok ki ne szeretné. 

Mindig oda megyünk, ha van alkalmunk. Talán ez lett a törzshelyünk így hárman. De szívesen látnak minket, úgyhogy mindegy.  

Felszálltunk a villamosra mentünk pár megállót (a József Attilától nincs nagyon messze) és leszálltunk. Volt pár ember ezért sorba kellett állnunk, de egy pár perc múlva már le is ültünk a szokásos helyünkre. 

Már mondhatjuk, hogy törzsvendégek vagyunk, a kiszolgáló Katalin már jól ismer minket. Ránk mosolygott és odajött hozzánk. 

-És ti lányok a szokásosat?

-Igen az lesz, köszönjük- szólt Kíra mindhármunk nevében.

-Rendben hat fánk meglepetés szerűen és mit szeretnétek inni?

-Én egy üveg Fantát- mondtam mire Míra oldalba bökött- Kettő Fantát-korrigáltam, de Míra úgy látszik nem ezért bökött meg. Nem nagyon foglalkoztam vele inkább arra amit rendeltünk.

-Én csak egy vizet szeretnék-mondta Kíra, ő igazán nem szereti a cukros üdítőket, ezért csak vizet iszik.

-Rendben tíz perc és máris jövök!- ezzel a mondattal meg is fordult és elment. 

Amig vártuk a kajára beszélgettünk, hogy holnap mikor megyünk a strandra és mi mindent kell kipipálni a nyári teendő listán. Miközben elmerülünk a beszélgetésben a hely kiüresedett és márcsak néhányan voltunk a kajáldában. 

Úgy látszik a suli utáni roham már el is ment, csak azok maradtak itt, akik beültek. 

Sokan járnak ide, de szerencsére a suliból nem annyian, már csak az kéne, hogy Laura és barátai idecsődüljenek. Laura az osztályunkba járó „menő" lány. Semmi különleges nincs benne. Szőke haj és csili-vili dolgok, tipikus basic gimnáziumos mean girl. 

Ha engem kérdezel ugyanolyan mint mindenki, hétköznapi lány. De valamiért mégis mindenki odavan érte. Vannak dolgok amiket soha nem fogok megérteni, többek között ezt. 

De mindegy is. 

Gondoltam készítek egy sztorit Instagramra, ahogy itt ülünk és eszünk a lányokkal.

 Épp a telefonomat kerestem, amikor kiesett a táskám a kezemből. Utána akartam kapni, amikor egy kéz nyújtotta nekem.

 Felnéztem és elmosolyodtam, egy velem egykorú és elég magas fiú állt meg mellettem. Nem tudom, hogy találkoztunk-e már, de ismerős volt. A szeme gesztenye barna volt, barna haja pedig kócosan és rendetlenül lógott a homlokába. Gyorsan kifésülte haját a szeméből és rám nézett. Aztán elmosolyodott. 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

legjobb résznél tudom...

fent ahogy én Mírát képzeltem el, de totál máshogy is ellehet képzelni

remélem tetszett idáig!

Bori<3