A nyár veled kezdődik ✅ Előrendelhető!

1. fejezet

– Rohadtul nem hiszem el, hogy belerángattál ebbe Summer! - nevetek fel, mikor leparkoltunk a tábor elé. Itt ültünk és néztük a nagy kaput, ami kereken egy hónapon át lesz az otthonunk bejárata. Még a múlt hónapban eldöntöttük - jó, legyünk őszinték, az ötlet megszületésekor semmi kedvem nem volt hozzá, de Summer rábeszélt- , hogy a nyáron eljövünk táborozni és mikor Sum anyukája rátalált erre a hirdetésre azonnal szólt nekünk. Mi pedig örömünkben ugrándozni kezdtünk, aztán a visszaszámlálásnak is nekiestünk. Kis cetliket ragasztottunk a falra és minden nap elteltével letéptünk egyet. Most meg már itt vagyunk. Elég nehezen hittük el, főleg én, aki a legelején nem is akart jönni.

– Hát pedig itt vagyunk Nessa - mutatott ki a szélvédőn, aztán izgatottan kiszállt az autóból. Követtem, majd kihalásztuk hátulról és a csomagtartóból a bőröndjeinket.

Rettentően türelmetlenek voltunk, mert nagyon sok jót olvastunk a helyről, többek között azt is, hogy egyetlen harminc év feletti felügyelő sincs ezért már nagyon be akartunk menni. Mindenki korunkbeli így attól se kellett tartanunk, hogy túl nagy szigor alá vetnének minket.

Két-két nagy bőrönddel és még egy hátizsákkal a hátunkon érkeztünk. A kapunál felmutattuk a korábban kipostázott belépőnket, ami egy kis plasztikkártya volt a nyakunkba lógatva.

– Rendben, egy kétszemélyes faház van foglalva a nevetekkel. Keressétek meg a hetes számút, a közelben fogtok találni egy felügyelőt is. Ha bármi probléma adódna, nyugodtan forduljatok hozzá - tájékoztatott minket a vörös hajú csajszi, aki beengedett minket, miután kipipált valamit a papírlapján. A névjegykártyáján az Aby név szerepelt.

Mosolyogva megköszöntük, majd átléptük a kaput.

– El tudod hinni, hogy egy teljes hónapig a szobatársad leszek? - kérdezte vigyorogva, majdhogynem ugrándozva a legjobb barátnőm.

– Hát minél közelebb érünk a faházhoz, annál könnyebb elképzelni - nevettem fel én is. A nap sütött és rengeteg korunkbeli lányt és fiút láttunk a faházak körül mozgolódni. Volt kinti edzőterem is, ahol Summerrel egy kicsit talán túl sokáig legeltettük a szemünket. Tehetünk róla, hogy sokan képtelenek elviselni a fehér izompólójukat ezért a földre dobják? Nem, nem hiszem, hogy mi lennénk a hibások, mi mindössze a szegény áldozatok voltunk, akinek majdnem elcseppent a nyáluk is a látványtól.

Éppen, hogy csak elhagytuk a húzódzkodó fiúkat, Sum felkiáltott, hogy látja a házunkat, így gyorsítottunk a tempónkon és becsörtettünk az ajtaján. Legalábbis azután, hogy felrángattuk a két dögnehéz bőröndünket azon a három darab lépcsőn, ami az ajtóhoz vezetett.

Először Summer lépett be, majd én követtem a szobába. Szinte beestünk az ajtón, akkora lendülettel tárta ki az ajtót a barátnőm. Azonnal elcsodálkoztunk és körülnéztünk, mert pont egy ilyen filmbeli látványra számítottunk. A szoba mintha kétfelé lett volna osztva, minkét oldalon ággyal és szekrénnyel. Az ajtóval szemben pedig egy hatalmas ablak kapott helyet. Az összes bútor úgy volt elhelyezve a másikhoz képest, mintha csak a tükörképe lett volna. Minden egyforma volt, még az ágynemű színe is.

– Enyém a baloldal - jelentette ki hirtelen Summer, aztán lehuppant az ágyára és kiterülve élvezte, hogy végre tényleg itt vagyunk. Én még felocsúdni se tudtam a döbbenetemből csak forgolódtam össze-vissza. A térfélválasztás és a nézelődés után én is hozzá hasonlóan cselekedtem és miután kigyönyörködtük magunkat a filmekbe illő szobánk látványában, neki álltunk a pakolásnak. A szekrényeink jó nagyok voltak, így eszünkbe se jutott, hogy esetleg nem férnénk el. Az üres bőröndöket az ágy alá csúsztattuk, majd mindent elhelyeztünk.